A múlt éjjel már alig vártam,hogy ágyba kerüljek és kialudhassam magam.Igen ám,de 2 házzal arrébb házibulit tartott az egyik srác,annak örömére,hogy a szülei elutaztak valahová és övé a ház a héten. Egész éjjel hol halkabban,hol hangosabban hallgathatta a fél utca a tuc-tuc zenét.Vagyis inkább zajt,mert a tuc-tuc-dum-dum nem igazán nevezhető zenének...Még ma is hallottam,ahogy kiabálnak,meg nyomatják a tuc-tuc-ot,de este már tuti nem lesz buli,mert épp az előbb láttam,hogy jött haza a nagyija... Hajnali 3-negyed 4 felé aztán végre abbamaradt a buli és végre elaludtam,erre negyed 9-kor már ugrottam is ki az ágyból,mert az egyik kedves ismerősünk,aki Sárit kereste nem tudja,hogy mire való a csengő,ezért inkább nekiállt kiabálni. Ha már felkeltem,akkor mentem és segítettem a nagymosásban Sárinak. Ma egész nap kicsit kómás vagyok és nagyon remélem,hogy éjjel végre aludhatok. Délután összeült a családi kupaktanács is....és sajnos nem tudok jó hírekkel szolgálni. A weblaptervezői sulit nem folytathatom. :( A tandíj nagyon sok és egyszerűen képtelenek vagyunk kigazdálkodni az összeget...én pedig hiába keresek munkát sehová sem vesznek fel... Ez a 22-es csapdája:mindenhol azt mondják,hogy nincs tapasztalatom,se képzettségem,de hogyan legyen,ha sehol sem tudok dolgozni? A munkaügyibe meg hiába voltam regisztrálva,ott mindig azt mondták,hogy fiatal vagyok,menjek tanulni. 2 évet jártam a teológiára és miután onnan kirúgtak,azóta tart a vesszőfutásom. Emlékszem,olyan boldog voltam,mikor az alkalmassági-felvételi sikerült és elsőre felvételt nyertem oda,ahová 11 éves korom óta járni szerettem volna...az első félévem nem sikerült túl fényesen,legyűrtek a nagy követelmények,a második félévemben pedig megfogadtam,hogy ha törik,ha szakad javítani fogok az átlagomon,mígnem húsvétkor,pár héttel a vizsgaidőszak kezdete előtt meghalt az édesanyám...akit előtte 1 éven keresztül itthon ápoltunk és csak a halála után tudtuk meg,hogy leukémiás volt....szerintem nem kell mondanom:nemhogy javítottam....hatalmasat rontottam. A másodévem első félévét bukás nélkül,1 jegyet javítva az átlagomon sikerült abszolválnom és ha a következő félévemet is sikerült volna így teljesíteni,akkor már nyert ügyem lett volna,viszont becsúszott egy egyes,mikor betegen mentem be vizsgázni-muszáj volt,a szigorlat miatt kellett a jegy- és ott romba dőlt minden. Azóta azért harcolok,hogy tavasszal majd azt mondják,hogy visszamehetek. Még egyszer felteszek mindent erre a lapra:ha oda visszavesznek,akkor Isten azt akarja,hogy egyházi pályát válasszak,ha nem akkor elfogadom az Úr akaratát. Még az ellenségeimnek sem kívánom azt,amit én már meg kellett,hogy éljek...ám mindez nem tört össze,hanem megerősített. Az érettségim előtt meghalt az egyik nagynéném,aki nagyon közel állt hozzám,anyukám pedig összeomlott-ugyanis a húga a kezei közt halt meg- és 2 hónap múlva ágynak dőlt,senki nem tudta megmondani,hogy a mi a baja.Hirtelen lesoványodott és hatalmas fájdalmak gyötörték,1 éven keresztül ápoltuk,mígnem 2009 nagyhetében bekerült a kórházba....nagypénteken még meglátogattuk apu,Csabi meg én,soha nem felejtem el azt,hogy megesketett:nem hagyom ott a teológiát,akármi is lesz vele. Húsvétvasárnap volt,amikor én Tökön prédikáltam és onnan hazajövet tudtam meg a szörnyű hírt...másnap prédikáltam Zsámbékon és csodaként éltem meg,hogy fel tudtam menni a szószékre és hirdetni húsvét üzenetét,azt,hogy Jézus legyőzte a halált és aki hisz benne,annak örök élete van.Az Úr volt az,aki megerősített. Próbáltam megtalálni az egyensúlyt az egyetemi tanulmányaim és az itthoni teendők közt.Sokszor éjjel tanultam,délután meg házi munkát végeztem,mert bár itt volt a nagyim is,de nem hagyhattam rá mindent.Ekkor jöttem rá igazán,hogy bár az ember 18 éves korától felnőttnek számít....de csak jogilag.Hiába voltam 20 éves,a jog szerint már nagykorú,még mindig csak gyerek voltam és akkor nőttem fel. A következő tanév végén pedig kirúgtak az egyetemről....amivel az egyik legnagyobb álmom foszlott szét apró darabokra,azóta valahogy nem sikerült ismét magamra találnom.Idén pedig a nagyim hagyott itt minket...Sokszor csábítóan könnyűnek tűnt,hogy üljek le a szoba közepén,csak sírjak,nézzek magam elé és adjam fel,mert messze került a cél.Nem tettem meg,mert nem tehettem meg...az Úr nem hagyta,hogy megtegyem.Mindig elém adott valami olyasmi dolgot,vagy személyt,amivel kvázi az orromra koppintott,hogy meglássam a fényt az alagút végén.Bár most is a sulit ott kell hagynom,amivel bezárul egy ajtó,de Isten majd kinyit valahol máshol egy ablakot.Azt,hogy miért alakul így,azt meg majd megtudom...ahogy Szabó Magda is írja
:"Ha baj van,sosem embert kérdezz,mindig csak Istent,az ember esetleg téved,Isten soha,legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal." Mindig igyekeztem,hogy megfogadjam ezt a tanácsot. És két dologban biztos vagyok:ősszel megpróbálkozok egy spanyol érettségivel,januárban pedig nekiugrok majd a felvételinek:teológia,spanyol szak vagy pszichológia.A többi majd akkor kiderül.:) Én nem fogom bedobni a törülközőt,mert az nem én lennék.:)
Váltok valami kellemesebb témára. Tegnap már edzettek a fiúk...de nem voltak túl lelkesek a madridi srácok.:) lehet,hogy csak az időeltolódás miatt van,de gondolom annak is köze van hozzá,hogy vége a punnyadásnak,ismét kemény munkára lettek fogva.:) Alig több,mint 1 hónap és kezdődik a spanyol bajnokság,én már nagyon várom.:)
A Copán tegnap lejátszották a "C" csoport utolsó körének 2 meccsét. Chile-Peru 1:0,Chile ezzel csoport első lett.Uruguay-Mexikó szintén 1:0,Uruguay lett a csoportmásodik,ami csak azért izgalmas,mert Uruguay fog Argentína ellen játszani vasárnap negyed 1-kor a negyeddöntőben... Félek nagyon,hogy mi lesz.Pont sikerült egy erősebb csapatot kifogniuk....szurkolni fogok nagyon.Bár szeretem az urukat is,de a gauchoimat még jobban.:) Egyébként olyan érdekes,hogy ma a Borsban 1 oldalas cikk jelent meg a Costa Rica elleni meccsről,a múltkor meg csak egy 3 soros rövid hír az előző 2 meccsről....hát igen,most lehetett Messit dicsérni,persze,hogy éltek is a lehetőséggel. Egyébként tegnap Biglia és Gonza voltak a sorosak a sajtótájékoztatón.higgadtabb fejjel ismét megnéztem a Costa Rica elleni meccset és talán nem volt túl igazságos a tegnapi kritikám...igaz,hogy a gól nem jött össze Gonzának,de harcolt.Igaz,hogy ezzel viszont ellent mondok az elvemnek a csatár feladatáról,de ennyi elfogultságot megengedhetek magamnak,nem? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése