Napi Ige :)

Ez az idézet az egyik kedvenc szakaszomból van, hisz itt az apostol épp a sportból vesz példát. Pál a korinthusi gyülekezetnek írott első levelében a 9. rész végén feleleveníti előttünk az olimpiai játékok képét. Az ókori olimpiai játékok győztesei olajágból készült koszorúért futottak, ami hamar elhervadt, de mi, Jézus "versenyzői" hervadhatatlan koszorúért versenyzünk a hit versenypályáján. A sportolóktól nagy fegyelmet kíván meg az olimpiára, világbajnokságra és különböző versenyekre készülés, ugyanúgy a keresztényeknek is fegyelmezett életet kell élniük, mert a hívő élete is küzdelem és harc. A futók nem össze-vissza lődörögnek a pályán, hanem a cél felé futnak azért a keresztényeknek is egy célt kell kitűzniük maguk elé: a hervadhatatlan koszorút.

Az én történetem II.

" Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlen erejét megsokasítja " / Ézsaiás 40:29 /

Néhány évvel ezelőtt, a gyülekezeti gyakorlatom alkalmával lehetőségem nyílt az egyik regionális rádióban interjút adni. Azon a héten a rákoshegyi gyülekezet volt a soros a vallási műsorban és a tiszteletes asszony úgy gondolta megismerve az életem történetét, hogy egy velem készített rövidebb beszélgetésnek is helyet kér a műsorban. A szerkesztő erre rábólintott így pedig én is bevonultam a stúdióba és elkészítettük életem első rádióinterjúját. Miután a rákövetkező vasárnap lement a műsor, többen is írtak nekem a különféle közösségi oldalakon, hogy hallották az interjút és nagyon köszönik, mert sikerült erőt meríteniük a hallottakból. Szó szerint már nem tudom idézni az interjú pontos szövegét, de arra még tisztán emlékszem, hogy miről beszéltem, onnan folytatva, ahol az előző postban abbahagytam. 

Az első félévem még azzal telt, hogy igyekeztem megszokni az egyetemet. Többet kellett tanulni a vizsgákra, kicsit ellustultam ősszel, mert sok tárgyból még csak egy kósza zh sem volt év közben és egész más volt a légkör is. Sokkal családiasabb. A második félévem viszont már sokkal rosszabbul alakult. Mikor én a többi teológustársammal együtt készültem a húsvéti szolgálatra, az akkor már 1 éve rejtélyesen beteg édesanyámat kórházba vitték. Nagypénteken édesapám, testvérem és én elmentünk meglátogatni és legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára életben. Ő már érezte, hogy mi fog történni, mert megesketett a kórházi ágyánál, hogy a teológiát nem hagyom ott, akármi történik is és az öcsémre úgy fogok vigyázni, mint a szemem fényére. Vasárnap kora reggel édesapámmal együtt mentünk Pestre, én a Széna téren buszra szálltam, édesapám pedig a Moszkva térről ment metróval a HÉV- hez az Örs vezér térre, hogy onnan utazzon tovább. A szolgálatom jól sikerült, ezért megkönnyebbülten indultam el hazafelé ám amikor leszálltam a vonatról azzal a hírrel fogadott az édesapám, hogy édesanyám visszaadta lelkét a Teremtőnek. Amit az ezt követő percekben, órákban, napokban és hetekben átéltem, azt nem kívánom senkinek. Mi nem tudtunk róla, mert édesanyám titkolta előttünk: nem csak az asztma kínozta, hanem méhnyakrákja is volt és leukémia is kialakult nála. A mindig dolgos és mosolygó édesanyám a szemünk előtt épült le napról-napra. Sokszor forgolódtam az ágyamban éjjel, amíg ápoltuk, mert kínzott a tehetetlenség. Tudtam, hogy nagy fájdalmai vannak, de sehogy sem tudtam rajta enyhíteni, bárhogy is szerettem volna. Aztán egyszer csak hazajövök és nincs többé. Mindössze 19 éves voltam még csak...és már el kellett hordoznom azt a terhet, hogy itthon ápoltam az édesanyám egész addig, amíg meg nem halt, hirtelen a nyakamba szakadt egy egész háztartás vezetése -az ekkor 84 éves nagyimmal közösen-, a testvéremnek ezentúl picit az anyjának is kellett lennem és még ott volt az egyetem is. Húsvét hétfőjén elvégeztem életem legnehezebb szolgálatát Zsámbékon, ahol prédikálás közben megerősített engem az Úr. Embertelenül nehéz volt ez az időszak, de megtartott az Úr! Egészen biztos vagyok benne, hogyha ekkor nincs mellettem Isten, akkor beleőrültem volna ebbe az egészbe. A második félévem valóságos mélyrepülés volt, csak annyit akartam, hogy végre vége legyen a vizsgaidőszaknak, mindegy hogy milyen eredménnyel. Képtelen voltam megtalálni az egyensúlyt az itthoni teendőim és a tanulás közt. Vagy takarítás közben próbáltam a hébert magolni vagy az éjszaka közepéig tanultam de egyik ötletem sem vált be.

A következő félévemben jelentőset javítottam, de Demoklész kardjaként lebegett a fejem felett, hogy még egy egyes és kirúgnak. Az őszi félévem sikeresen teljesítettem, de a negyedik félévemben megtörtént a baj. Madridból hazajövet azonnal kaptam egy csúnya tüszős mandulagyulladást, aminek következtében egyrészt énekből 3-nál többet hiányoztam és ez nem teljesített lett, másrészt az újszövetségi bevezetésből is buktam. 38,5 fokos lázzal mentem be vizsgázni, mert a szigorlat miatt határidőre kellett a jegy belőle. Kockáztattam és nem nyertem. Júliusban ki is küldték a határozatot, miszerint megszűnt a hallgatói jogviszonyom, én pedig 1 éven belül másodszor törtem össze. Haragudtam magamra, hogy miért nem csináltam jobban és szégyelltem magam. hetekig képtelen voltam kimenni édesanyám sírjához, mert megszegtem a neki tett ígéretem. Minden ismerősömet kerültem, mert nem voltam rá képes, hogy a szemükbe nézzek. Pláne azoknak, akik végig azt hajtogatták, hogy nem vagyok alkalmas erre a pályára. Elegem volt a sajnálkozásból vagy épp a szidásból, amit kaptam. Azóta hiába kerestem munkát, sehol sem kaptam. Tavaly nyár elején pedig megint gyászruhát kellett húznom, mert a nagymamám egy délután öröklétre szenderült. Őt is itthon ápoltuk a nagynénémmel és láttuk, ahogy leépül, hogy aztán egy délután elaludjon és többet ne ébredjen fel.  Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk ezután, amiből még most sem tudtunk kilábalni. Úgy néz ki, hogy még a felsőoktatási jelentkezésre sem fog telni, pedig türelmesen kivártam ezt a 2 tanévet, hogy újra megpróbálhassam. Ez alatt a 2 éves kényszerszünet alatt pedig  még inkább megerősített az Úr, hogy az Ő szolgálatára hívott el. Bízom Istenben, hogy ezután is mellettem lesz, nem engedi el a kezem és megsegít! Istennek semmi sem lehetetlen...

Mindig azt mondják: Élj úgy, hogy kérdezzenek! Engem sokszor megkérdeznek, hogy miből merítek erőt. Hogy miből? A hitemből. Isten az, aki erőt ad nekem.

Ez meg az

Ma nem nagyon volt rá időm, hogy bejegyzéssel jelentkezzek, blogolás nélkül viszont nem bírtam ki, így  köztes megoldást választottam. A Balfék körzet c. sorozatban 2 olyan monológ van, amelyik olyannyira tetszett, hogy le is jegyeztem magamnak. Jöjjön az egyik.:)

Az értelmező szótárban a lehetetlen meghatározása: olyasmi, ami körülményei folytán, lehetőségeiből adódóan nem következhet be és nem jöhet létre. A valószínűtlen meghatározása: váratlan történés melynek nincsen kikövetkeztethető oka. Ha muszáj választani, jobban szeretem a valószínűtlent a lehetetlennél, gondolom sokan vannak ezzel így. A valószínűtlen kevésbé fáj vagy egy kis reménysugarat ad. Valószínűtlen volt, hogy Dávid legyőzze Góliátot, mégis megtörtént. Valószínűtlennek tűnt, hogy egy afroamerikai költözzön a Fehér Házba, mégis így történt. Senki sem hitte volna, hogy a Rolling Stones ilyen sokáig megmarad, mégis együtt maradtak. Hogy Nadal legyőzze Federert... hogy egy újságíróból hercegnő legyen....a 12-1 Málta ellen...

A szerelem, az emberi kapcsolatok, az érzelmek nem vezethetők vissza logikus úton. Ezért nem csípem, ha lehetetlen szerelmekről van szó, inkább valószínűtlen szerelmekről. Hiszen a valószerűtlen meghatározása szerint lehetséges, csak éppen majdnem bizonyos, hogy nem történik meg. Vagy nem történhet meg. De amíg van egy kis esély, akár milliómódnyi eshetőség arra, hogy megtörténjen, addig mindig van értelme próbálkozni."

Real Madrid - Barcelona 1:3 (La Liga)

El Clásico

A tegnapi meccset már nagyon régóta vártam. Már az évet sem tudom megmondani, hogy mikor várta Real Madrid ekkora pont- és lélektani előnnyel a Klasszikust, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy a Guardiola - korszakban ilyen még nem volt. Már a nyári szuperkupa meccseket látva éreztük, hogy meg lehet fogni a Barcát és egyre merészebben kezdtünk álmodozni, ahogy elindult a bajnokság. Eltekintve a 2 meccses rövidzárlatot a Madrid minden meccsét nyerte, míg a katalánoknál néha akadozott a gépezet, leginkább az idegenbeli meccseken. A rangadó előtt a véleményeket olvasgatva még a katalán érzelműek is szoros meccset vizionáltak és titkoltan vagy kevésbé titkoltan a Madridot tartották az esélyesnek. Én és sok más szurkolótársam is őszintén hittünk benne, hogy most végre eljött a mi időnk. Véget vetünk a gránátvörös - kék uralomnak és ha szoros eredménnyel is, de végre elverjük őket és megmutatjuk a világnak, hogy a tiki - taka kiment a divatból. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez a csapat, ami láthatóan rengeteget fejlődött tavaly óta ne legyen képes legalább egy x-re a Santiago Bernabéuban. Annyira a Madridnak állt a zászló, mint 2008 óta sohasem bajnoki El Clásicon. Ám ahogy ez azóta minden évben történni szokott, a nagy remények és álmok elszálltak helyette pedig csak a csalódottság, düh és frusztráltság maradt. Kivételesen viszont nem a katalánok és/vagy a bíró miatt....a kedvenc csapatunk miatt...Ugyanis a Real Madrid tegnap saját magát verte meg.

Ebben a vereségben mindenki benne volt. Most nem részletezném a meccs eseményeit, ugyanis a fél világ a tv előtt ült és nézte, de ha mégse hát beüti a Youtube keresőjébe és millió + 1 összefoglalót talál róla. Nem fogom szidni sem a bírót, sem az ellen oldalt, hanem megpróbálom összeszedni mindegyik észrevételemet, ami meccs közben fogalmazódott meg bennem.

Kezdjük az edzővel! Mourinho ugyanúgy mellényúlt mind a kezdővel -ezt a meccs kezdetéig úgysem tudtuk, hogy beválik-e- mind pedig a taktikával és az egészet azzal is megkoronázta, hogy rosszul cserélt. Hogy mire is gondolok pontosan? Rögtön ki is fejtem!

A kezdőben rögtön a jobbhátvéd és a védekező középpályás posztjára hívnám fel a figyelmét mindenkinek. Amikor kijött a hivatalos kezdő 11 nem sokkal 9 előtt én naivan abban a hitben voltam, hogy Coentrao lesz a vkp míg Lass a jhv. Hát nem így volt. A portugál nem egyszer hatalmasakat mentett és igyekezett minél jobban lehozni a meccset, amiért abszolút jár neki a dicséret és a francia kollégája is kellően agilis volt. DE! Nem értem, hogy Coentraot miért kellett egy számára kissé idegen poszton egy ilyen súlyú meccsen játszatni. Néha - néha bizony becsúszott 1-1 hiba és az sokba került a Madridnak. A Pepe - Serg páros teljesen Messivel volt elfoglalva, így pedig nem volt, aki kisegítse a portugált, amikor hibázott. Ha felcseréltük volna a 2 játékos posztját lehet, hogy másképp történt volna pár dolog a meccsen.

Taktikában vállaltuk a nyílt játékot. 20 percig bírtuk is és működött, de ez olyan iramot kíván meg a játékosoktól, amit nem lehet 90 percen keresztül bírni. Ráadásul pedig ezzel kvázi tálcán kínálkoztunk fel a katalánoknak. Talán a 4-3-3 kifizetődőbb lett volna, méghozzá 2 csatárral Özil / Kaká nélkül. Mivel a török - német idén egyszerűen nem találja önmagát, a brazil pedig már nem bírna a Barcelona ellen 30 percnél többet és kellet volna valaki, aki a kispadról beállva is képes lendületet, kreativitást vinni a csapatba. 

A cseréit pedig végképp nem értettem. Khedirára semmi szükség sem volt, de érthető volt ez a lépése, mert Lass ha tovább fenn marad megkapja a pirosat, ebben biztos vagyok.Di Mariát nem értem, hogy miért hozta le, mikor voltak nála százszor rosszabbak is a pályán 90 percen keresztül, miközben a padon ült egy saját nevelés, aki talán megragad a csapatban ( Callejón ) meg a statisztikák szerint Európa legjobb csatára, aki egyben a La Liga legjobb cserejátékosa (Higuaín)...

Ám mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy ettől nem lett rosszabb edző Mourinho a szememben. Kockáztatott és nem jött be, van ilyen. Talán túl naiv vagyok, de én hiszek benne, hogy vele a kispadon képesek leszünk elkapni a Barcelonát. 

A másik személy, akire hosszabb bekezdést szánok az nem más, mint Cristiano Ronaldo. A portugál tegnap megmutatta, hogy miért is csak a második Messi mögött. A Marca 1 pontra értékelte a teljesítményét, szerintem túl vajszívűek voltak, mert a dupla 0 és a -1 közt kell a mutatott játékának megfelelő pontszámot keresni a számegyenesen. Leírnék pár emlékezetes momentumot őfelségétől: 

- 2 100%-os ziccert hagyott ki. Az egyiknél kilőtte a "B" közepet, mikor 2 lehetősége is lett volna:vagy leveszi és állít rajta, aztán bumm -lett volna rá ideje- vagy önzetlen -szerintem nem ismeri ezt a szót- átpasszolja Di Mariának, aki 101%-os helyzetbe került volna. Ha akármelyiket megteszi, 2-0 állt volna az eredményjelzőn és máris másképp folytatódik a történet. A másik esetben pedig 7, azaz hét méterről senkitől sem zavartatva fejelte mellé a labdát.

- A meccsen -hasra ütés szerűen mondok egy számot- kaptunk vagy 20 szabadrúgást, ezeket kivétel nélkül mindet ő rúgta, természetesen fölé / mellé / sorfalba / kapus kezébe / szurkolók közé / lelőve a műholdakat az égről etc... De ha 20-at elszúr, akkor a 21.-et miért nem engedi át másnak?! 

- Ezenkívül egyfolytában csak picsogott, picsogott és picsogott...

Nos ezért mondtam én mindig is, még a kupadöntő után is tartottam azt az álláspontomat, hogy Cé csinálhat, amit akar sohasem fogom szeretni. Amikor ég a ház, nem ő lesz az, akire számíthatunk. Az egója hatalmas, nem hiába mondták róla, hogy neki olyan csapat kell, ahol csilloghat, ahol ő a sztár. Addig amíg ő a középpont, minden szép és jó, de ha alá kell rendelnie magát a csapatérdeknek, akkor csak húzza a száját. Ő soha az életben nem lesz igazi madridista, csak egy zsoldos marad.  Már fordulók óta, olyan mint egy gép. Nem a szíve hajtja előre, hanem a lendületből és izomból akar mindent megoldani. Egyszerűen nem gondolkozik... Megvettük 94 millió euróért és amikor kéne, hogy villantson rendre csődöt mond. A Barcelona ellen mindig értékelhetetlen produkciót nyújt. (Tudom a kupadöntő és a fejese... nos ott is már a rendes játékidőben eldönthettük volna, de akkor is nem egy 100%-os ziccert hagyott ki). Hiába rúg 190 meccsen 1800 gólt, ha a legfontosabb találkozón még egy jó passzra sem képes. Azért pedig csókoljon kezet Mourinhonak, hogy végig a pályán lehetett. Nem értem, hogy miért nem lehet lecserélni őzseléségét, ha egyszerűen nem megy neki?! A második félidőre ki sem engedtem volna, a helyére beküldtem volna Higuaínt, rosszabb biztos nem lett volna...

Végül pedig a csapatról is írnék pár szót. Így együtt a csapatról. 

Úgy nem lehet nyerni a katalánok ellen, ha alapból teli gatyával áll ki a csapat ellenük. Nézzék meg a Bilbaot, a Sociedadot, a Sevillát és a Getafét! Mind elkapták a Barcát és pontokat raboltak tőlük, holott papíron gyengébb klubok, mint a Madrid. A katalán csapat igenis verhető és ha a Madrid az első 20 perc alatt bevitt volna 2-3 gólt, onnan biztos nem veszítik el a meccset. Nem értem, hogy miért és azt sem tudom, hogy mikor keletkezett bennük ez a gát, ami miatt ennyire be vannak tojva. Ha pl. bele se mernek menni a párharcokba, akkor mit várnak? Ahogy teltek a percek, úgy lett egyre bátortalanabb a Madrid és adta át a kezdeményezést a katalánoknak. Attól a ponttól, ahonnan a saját játékukat kezdték el játszani, már nem találtunk fogást rajtuk...

Utolsóként pedig azt említeném meg, ami a leginkább felhúzott. Ez pedig a HOZZÁÁLLÁS. Az, hogy megszerezte Benzema a klasszikusok történetének leggyorsabb gólját, az nem azt jelenti, hogy meg van nyerve a meccs. De ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy túl hamar feladták. Milyen dolog az, hogy a csapat nagy része nem volt képes kihajtani a belét és nem hajlandó küzdeni egy El Clásicon???!!! Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány emberen láttam azt, hogy nem adta fel és elhitte, hogy van keresnivalója a katalánok ellen a pályán. Ez pedig szégyen... Mert ha úgy kapunk ki, hogy mindent beleadtak, akkor még azt mondja az ember, hogy így még ki lehet kapni. De így???

Idéznék a Korona mögött blogról: "Mert tényleg meseszép fiaink vannak, tudnak ők mindent amit lehet. Csak egyet nem: megszakadni és a szívüket is kiszakítani a helyéről ezért a mezért."

Bizakodok a jobb folytatásban. Akármi is álljon az eredményjelzőn, én akkor is madridista maradok. 

Porque somos los aficionados al mejor equipo de toda la historia.

♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥

Kedves naplóm!

Gondoltam írok mégy egy postot arról, hogy mi újság van velem. Nos nem sok minden, de azt a kicsit elmesélem. :)
Azzal kezdeném, hogy egy hatalmas KÖSZÖNÖM! - öt írok ide. S hogy kinek szól a köszönet? A teológusoknak. Ma hárman eljöttek Bölccsel karonfogva és rengeteg tűzifát hoztak meg tartós élelmiszert. Én csak a hálámat tudom nekik adni sajnos, bár tudnék többet is... Egy valamit megígérhetek: akármelyiküknek szüksége lesz valamire az ajtóm mindig nyitva fog előttük állni, akár csak egy jó szó kell, akár bármi más.
„ ... azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat." ( 2 Kor. 8, 13 - 14)

November utolsó vasárnapja következik. Ez mit jelent? Azt, hogy egyben Advent első vasárnapja és az egyházi év kezdete is e vasárnapon lesz. 
Mint ezt mindenki tudja a karácsony központi ünnepét megelőző négy hetet hívjuk adventi időszaknak. Maga a szó a latin adventus Domini = Az Úr jövetele kifejezés rövidülése. Vasárnap ennek megfelelően írok majd róla egy postot. Mára viszont búcsúzok...

Emlékezés...Halottak napja

Tegnap is hozni akartam egy postot,de sajnos nem volt netem este,így nem tudtam befejezni.Majd valamelyik nap befejezem és beteszem ide.

Délután kimentünk a temetői istentiszteletre,este pedig mi is,mint sokan mások elmentünk gyertyát gyújtani a szeretteink sírján.Ha nem is néztem volna rá a naptárra,akkor is tudtam volna,hogy ma van Mindszent,holnap pedig Halottak napja.Valahogy más érzéssel keltem fel reggel,mint ahogy máskor szoktam.Ahogy az idézet is szól: "Ezen a napon minden más,/Újra mélyen érint meg a gyász."
Elnéztem a tömeget a temetőkben...sokan állnak meg a sírok előtt,tesznek le pár szál virágot,aztán meggyújtanak 1-2 mécsest és/vagy gyertyát. Vajon hányan tudják közülük,hogy mit jelképez a gyertya lángja? Mit gondolnak a halálról? Páran úgy gondolják,hogy a sír mindent eltemet és ott mindennek vége.Ha egy gyermek megkérdezi,hogy "hol van a nagyi?" azt felelik neki,hogy valahol fenn,a felhők fölött és onnan nézi,hogy mit csinál a családja.De mi az a fenn? Ilyenkor mindenkit elkezdi foglalkoztatni az elmúlás,a halál témája.
Pál írja a Thesszalonikaiakhoz írt levelében: "Nem szeretnénk testvéreink,ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől és szomorkodnátok,mint a többiek,akiknek nincs reménységük.Mert ha hisszük,hogy Jézus meghalt és feltámadt,az is bizonyos,hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által,vele együtt."(I.Thessz.4:13-14)  Ezeken a napokon újra mélyen érint meg minket a gyász és újra kell valami,ami vigaszt nyújtson ezekben az órákban,hogy ki tudjuk mondani: "Az Úr adta,az Úr vette el". A sírban,mélyen a föld alatt van a test,de a lélek nem hal meg. A hívő ember gyászát az különbözteti meg a nem hívőétől.,hogy neki van reménysége.Hisz benne,hogy a lélek ott van az Úrnál."Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."(Jn 3:16) Hányan mondják el pl.: keresztelőkor az Apostoli hitvallást...Hogy is szól az utolsó pár szava? "Hiszem az örök életet." De valójában hányan hisznek benne ténylegesen? Jézus húsvétkor legyőzte a halált és a gyertyák lángja is erre a győzelemre kell,hogy emlékeztessen minket. A Bibliában ott van a feltámadás ígérete."Először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,aztán mi akik élünk és megmaradtunk velük együtt elragadtatunk"(I.Thessz.4:16b-17a) Temetéseken  szoktuk énekelni a 90.zsoltárt.A második versben ezt olvashatjuk:"Mert ezer esztendő előtted annyi.Mint a tegnapnak ő elmúlása.És egy éjnek rövid vigyázása." Isten előtt és az elvesztett szeretteink számára a halál a feltámadás előtt,csak annyi,mint amikor lefekszünk aludni és másnap reggel felkelünk.Addig a napig pedig tegyünk úgy,ahogy Pál írja az első Thesszalonikai levél végén: "Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel"(18.vers)

Október végén...

Nem tudom,hogy mennyire lesz időm írni a blogomba.Kedden Mindszent,szerdán Halottak napja és a temetőben nem egy sírt kell szépen rendbe tennünk. Örülök,hogy jó idő van,így több a kedvem a sétához és a kinti munkához. Csütörtök óta minden délután kisétálunk Csabival a temetőbe. Szeretek ilyenkor a sírkertben sétálni,valahogy olyan más a légkör,mint a többi hétköznapon.Ilyenkor azért még a legelhanyagoltabb sírt is szépen rendbe szokták tenni.A sok krizantém és mécses....De mégis jobban fáj ebben az időszakban az ember szíve.Még jobban az ember szívébe markol az a gondolat,hogy a családtagjaihoz már a temetőbe kell kimennie és nem a szomszéd településre vagy 2 sarokkal arrébb.....

Itt a virág és mécsesárusokon kívül édességet áruló standok is állnak a temető kapuk előtt.Nem feltétlenül értek egyet ezzel a gyakorlattal,de amióta az eszemet tudom így van. Az első árusok már ma megjelentek a temetők környékén.De erről elég is ennyi,majd pár nap múlva írok erről is.
A Mindszent előtt még a reformáció emléknapja lesz.Holnap vagy hétfőn e témában szeretnék majd pár sort írni.Most be is fejezem,majd jelentkezem.

Egy tipikus szombat

Az új ágyak fel lettek avatva és azt kell,hogy mondjam nagyon kényelmesek.:) Bár az még mindig szokatlan,hogy kevés a hely a könyvszekrényemnél és ha a tesóm megfordul a másik ágyon,akkor azonnal felébredek,mert eléggé nyikorog még az ágy. De majd megszokjuk.:)
A bejegyzésem következő sorai nem lesznek épp túl jó hangulatúak sajnos. Túl vagyunk egy nem túl kellemes hangulatú beszélgetésen a nagynénémmel,osztoztunk-szoroztunk a házi pénztár felett aztán levontuk a következtetéseket....nem állunk túl rózsásan.Terveztük a tesómmal,hogy lemegyünk 1 napra a Balatonra valahová Siófok környékére,de nem vagyok benne biztos,hogy jutni is fog rá. Pláne ha belegondolok,hogy jövő hónapban már az iskolakezdésre kell bevásárolni...és az sem segít túl sokat a problémán,hogy itthon olyan a helyzet,amilyen...Mindig eszembe jut,amit a tv-ben hallottam valakitől régebben: "A szegénység nem szégyen csak kellemetlen." Rátapintott a lényegre....
De hogy ne csak panaszkodjak:újra elkezdtem gőzerővel írni. Van egy saját művem,egy fanfic(Un sueno en realidad-Álomból válóság),amit már kisebb-nagyobb szünetekkel olyan 1-másfél éve írogatok.Már a második részét írom és 3 részesre terveztem. Illetve van egy közös történetünk is (BTS)Klausszal és Babitával,amiből minden harmadik fejezet az enyém.Nem tartom magam nagy írónak,csak azért írogatok mert engem elszórakoztat. Sokáig csak a fióknak írtam,aztán egy nap megmutattam az egyik legjobb barátnőmnek az első 2 fejezetet,nagyon tetszett neki és kérte,hogy küldjem el neki a folytatást is.Azóta e-mailben szoktam átküldeni a folytatásokat annak,aki kéri.:)
Ma pedig séta közben eszembe jutott,hogy egyszer írni fogok egy bejegyzést a városomról,csak készítek majd hozzá néhány fényképet. Az utóbbi időben nagyon szépen kipofozták a belvárost és úgy gondolom érdemes ide is ellátogatni és kirándulni.

Monor város címere:)

Tegnap sikerült benéznem a Kolumbia-Peru negyeddöntő időpontját.Ma lesz 9-kor és nem tegnap volt.Negyed 1-kor játszik majd Argentína. Az előzetes kezdőt már tegnap betettem.Van egy jó sztorim...egy kisebb társaságban voltam délután és kérdezték,hogy holnap mit fogok csinálni,én rávágtam,hogy alszok,mert sokáig fenn leszek. Kérdezték,hogy miért én pedig válaszoltam,hogy a Copa negyeddöntő miatt. Szerintem felesleges megjegyeznem,hogy kinek mi volt erre a reakciója... Nos,én nem kérek sokat az emberektől,csak annyit,hogy fogadják el azt,hogy:

1. Vallásos vagyok és vasárnap délelőtt én esőbe-hóba megyek a templomba....

2.Focimánás vagyok és igen,képes vagyok hajnalig fennmaradni egy meccsért ,a fontos meccseket pedig  csak nagyon-nagyon nyomós ok miatt hagyom csak ki....

Na mindegy,megszoktam már,hogy néhányan dilisnek néznek.Bár nem tudom,hogy azokra hogy néznének,akiket a Discoveryn futó Futballhuligánok sorozatban mutogatnak.Nagyon kemény arcok,pláne a dél-amerikaiak. 1-2 argentin barra brava se semmi,de a brazilok...nincs meccsutáni balhé lövöldözés nélkül. A Fluminiense saját tetoválóművésze a húga esküvőjét is képes volt kihagyni egy másodosztályú ellenfél elleni felkészülési meccs miatt....úgyhogy aki azt hiszi,hogy én vagyok borzasztó,akkor finoman jelzem,hogy ez még semmi....

Na de visszatérve a Copára:az előbb olvastam Twitteren,hogy az argentinok este felavatják a kék mezt a Copán.Az uruk ellen a kék mezben és fehér nadrágban fognak pályára lépni. nekem nem annyira tetszik ez a mezük,a hagyományos csíkos sokkal jobb,de hát az uruk meze is világoskék és eléggé összekeverhetőek lennének a majdnem ugyanolyan szerelés miatt.Éjjelre várom a legjobbakat....Vamos Argentina,Vamos Gonzalo!:)

Vamos,vamos Argentina!!!

Teszek be még egy képet...a Real Madrid néhány játékosa úgy nézem,hogy sportágat akar váltani és megalakítják a Real Madrid Waterpolot :D Hajnali 4-kor játszanak majd a LA.Galaxy ellen,de nem hiszem,hogy nézni fogom,mert nagyon fáradt vagyok:( Azért Hala Madrid!!!:)

Hagyjad az Úrra minden utadat...

A múlt éjjel már alig vártam,hogy ágyba kerüljek és kialudhassam magam.Igen ám,de 2 házzal arrébb házibulit tartott az egyik srác,annak örömére,hogy a szülei elutaztak valahová és övé a ház a héten. Egész éjjel hol halkabban,hol hangosabban hallgathatta a fél utca a tuc-tuc zenét.Vagyis inkább zajt,mert a tuc-tuc-dum-dum nem igazán nevezhető zenének...Még ma is hallottam,ahogy kiabálnak,meg nyomatják a tuc-tuc-ot,de este már tuti nem lesz buli,mert épp az előbb láttam,hogy jött haza a nagyija... Hajnali 3-negyed 4 felé aztán végre abbamaradt a buli és végre elaludtam,erre negyed 9-kor már ugrottam is ki az ágyból,mert az egyik kedves ismerősünk,aki Sárit kereste nem tudja,hogy mire való a csengő,ezért inkább nekiállt kiabálni. Ha már felkeltem,akkor mentem és segítettem a nagymosásban Sárinak. Ma egész nap kicsit kómás vagyok és nagyon remélem,hogy éjjel végre aludhatok. Délután összeült a családi kupaktanács is....és sajnos nem tudok jó hírekkel szolgálni. A weblaptervezői sulit nem folytathatom. :( A tandíj nagyon sok és egyszerűen képtelenek vagyunk kigazdálkodni az összeget...én pedig hiába keresek munkát sehová sem vesznek fel... Ez a 22-es csapdája:mindenhol azt mondják,hogy nincs tapasztalatom,se képzettségem,de hogyan legyen,ha sehol sem tudok dolgozni? A munkaügyibe meg hiába voltam regisztrálva,ott mindig azt mondták,hogy fiatal vagyok,menjek tanulni. 2 évet jártam a teológiára és miután onnan kirúgtak,azóta tart a vesszőfutásom. Emlékszem,olyan boldog voltam,mikor az alkalmassági-felvételi sikerült és elsőre felvételt nyertem oda,ahová 11 éves korom óta járni szerettem volna...az első félévem nem sikerült túl fényesen,legyűrtek a nagy követelmények,a második félévemben pedig megfogadtam,hogy ha törik,ha szakad javítani fogok az átlagomon,mígnem húsvétkor,pár héttel a vizsgaidőszak kezdete előtt meghalt az édesanyám...akit előtte 1 éven keresztül itthon ápoltunk és csak a halála után tudtuk meg,hogy leukémiás volt....szerintem nem kell mondanom:nemhogy javítottam....hatalmasat rontottam. A másodévem első félévét bukás nélkül,1 jegyet javítva az átlagomon sikerült abszolválnom és ha a következő félévemet is sikerült volna így teljesíteni,akkor már nyert ügyem lett volna,viszont becsúszott egy egyes,mikor betegen mentem be vizsgázni-muszáj volt,a szigorlat miatt kellett a jegy- és ott romba dőlt minden. Azóta azért harcolok,hogy tavasszal majd azt mondják,hogy visszamehetek. Még egyszer felteszek mindent erre a lapra:ha oda visszavesznek,akkor Isten azt akarja,hogy egyházi pályát válasszak,ha nem akkor elfogadom az Úr akaratát. Még az ellenségeimnek sem kívánom azt,amit én már meg kellett,hogy éljek...ám mindez nem tört össze,hanem megerősített. Az érettségim előtt meghalt az egyik  nagynéném,aki nagyon közel állt hozzám,anyukám pedig összeomlott-ugyanis a húga a kezei közt halt meg- és 2 hónap múlva ágynak dőlt,senki nem tudta megmondani,hogy a mi a baja.Hirtelen lesoványodott és hatalmas fájdalmak gyötörték,1 éven keresztül ápoltuk,mígnem 2009 nagyhetében bekerült a kórházba....nagypénteken még meglátogattuk apu,Csabi meg én,soha nem felejtem el azt,hogy megesketett:nem hagyom ott a teológiát,akármi is lesz vele. Húsvétvasárnap volt,amikor én Tökön prédikáltam és onnan hazajövet tudtam meg a szörnyű hírt...másnap prédikáltam Zsámbékon és csodaként éltem meg,hogy fel tudtam menni a szószékre és hirdetni húsvét üzenetét,azt,hogy Jézus legyőzte a halált és aki hisz benne,annak örök élete van.Az Úr volt az,aki megerősített. Próbáltam megtalálni az egyensúlyt az egyetemi tanulmányaim és az itthoni teendők közt.Sokszor éjjel tanultam,délután meg házi munkát végeztem,mert bár itt volt a nagyim is,de nem hagyhattam rá mindent.Ekkor jöttem rá igazán,hogy bár az ember 18 éves korától felnőttnek számít....de csak jogilag.Hiába voltam 20 éves,a jog szerint már nagykorú,még mindig csak gyerek voltam és akkor nőttem fel. A következő tanév végén pedig kirúgtak az egyetemről....amivel az egyik legnagyobb álmom foszlott szét apró darabokra,azóta valahogy nem sikerült ismét magamra találnom.Idén pedig a nagyim hagyott itt minket...Sokszor csábítóan könnyűnek tűnt,hogy üljek le a szoba közepén,csak sírjak,nézzek magam elé és adjam fel,mert messze került a cél.Nem tettem meg,mert nem tehettem meg...az Úr nem hagyta,hogy megtegyem.Mindig elém adott valami olyasmi dolgot,vagy személyt,amivel kvázi az orromra koppintott,hogy meglássam a fényt az alagút végén.Bár most is a sulit ott kell hagynom,amivel bezárul egy ajtó,de Isten majd kinyit valahol máshol egy ablakot.Azt,hogy miért alakul így,azt meg majd megtudom...ahogy Szabó Magda is írja:"Ha baj van,sosem embert kérdezz,mindig csak Istent,az ember esetleg téved,Isten soha,legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal." Mindig igyekeztem,hogy megfogadjam ezt a tanácsot. És két dologban biztos vagyok:ősszel megpróbálkozok egy spanyol érettségivel,januárban pedig nekiugrok majd a felvételinek:teológia,spanyol szak vagy pszichológia.A többi majd akkor kiderül.:) Én nem fogom bedobni a törülközőt,mert az nem én lennék.:)

Váltok valami kellemesebb témára. Tegnap már edzettek a fiúk...de nem voltak túl lelkesek a madridi srácok.:) lehet,hogy csak az időeltolódás miatt van,de gondolom annak is köze van hozzá,hogy vége a punnyadásnak,ismét kemény munkára lettek fogva.:) Alig több,mint 1 hónap és kezdődik a spanyol bajnokság,én már nagyon várom.:)

A Copán tegnap lejátszották a "C" csoport utolsó körének 2 meccsét. Chile-Peru 1:0,Chile ezzel csoport első lett.Uruguay-Mexikó szintén 1:0,Uruguay lett a csoportmásodik,ami csak azért izgalmas,mert Uruguay fog Argentína ellen játszani vasárnap negyed 1-kor a negyeddöntőben... Félek nagyon,hogy mi lesz.Pont sikerült egy erősebb csapatot kifogniuk....szurkolni fogok nagyon.Bár szeretem az urukat is,de a gauchoimat még jobban.:) Egyébként olyan érdekes,hogy ma a Borsban 1 oldalas cikk jelent meg a Costa Rica elleni meccsről,a múltkor meg csak egy 3 soros rövid hír az előző 2 meccsről....hát igen,most lehetett Messit dicsérni,persze,hogy éltek is a lehetőséggel. Egyébként tegnap Biglia és Gonza voltak a sorosak a sajtótájékoztatón.higgadtabb fejjel ismét megnéztem a Costa Rica elleni meccset és talán nem volt túl igazságos a tegnapi kritikám...igaz,hogy a gól nem jött össze Gonzának,de harcolt.Igaz,hogy ezzel viszont ellent mondok az elvemnek a csatár feladatáról,de ennyi elfogultságot megengedhetek magamnak,nem? :D