Merengő

Ma a motivációs tréningen egy személyiségtesztet kellett kitöltenünk és mindannyian megtudhattuk, hogy a 4 személyiségcsoportból melyikbe tartozunk. Bennem van némi szangvinikus és flegmatikus hajlam is, de a domináns nálam a melankolikus. Másképpen nevezve az introvertált, a gondolkodó, a pesszimista. Ahogy elolvastam a jellemzőket, sikerült teljesen magamra ismernem benne, úgy gondoltam, hogy megosztom ezt Veletek. :) Úgy olvassátok, hogy szinte 100%-ban jellemző rám, ami itt áll.

A szó eredeti jelentése: szomorú, búskomor, mélabús, de értelmezése mára elmélkedő, mélyen gondolkodó-ra változott. A melankolikusokat nagymértékű gondosság, komolyság jellemzi. Szeretnek magukban lenni, kedvelik a csendet. Nagyon érzelem-orientáltak, érzelmeik vagy az eksztázisig emelhetik, vagy a kétségbeesésbe taszíthatják őket. Szeretnek időt szánni arra, hogy több oldalról közelítsenek meg egy dolgot. Szívesen csatlakoznak másokhoz, nem rámenősek, azt szeretik, ha mások kezdeményeznek irányukba. Munkahelyén a melankolikus a jó minőségről és kreatív megoldásokról gondoskodik.

Erősségek
A melankolikus emberekre jellemző az éleslátás, az érzékenység és a lelkiismeretesség. Nagyon intenzívek, komolyak és elszántak. Géniusz hajlamuk van, tehetségesek és kreatívak. Filozofikusak és idealisták. Minden formában értékelik és élvezik a szépséget. Nagyon hűségesek, mások felé érzékenyek és jól kommunikálnak. Önfeláldozók, precízek és elemző típusúak. Munkájukban pedánsak, jól szervezik meg dolgaikat és van önfegyelmük. Halk szavú, kellemes emberek, akik általában tehetségesek a művészetekben, költészetben és a zene területén. Magasra állítják a mércét és kitartóak. Szeretik magukat az időbeosztáshoz tartani. Spórolósak és szeretik a rendet. Könnyen felismerik a problémákat, következetlenségeket és kreatív megoldásokat találnak rájuk. Szeretik a táblázatokat, képleteket, illusztrációkat. Befejezik, amit elkezdenek. Teljesen jól érzik magukat a háttérben, nem szeretik magukra vonni a figyelmet. Hűséges barátok és figyelnek arra, amit a másik mond. Másokkal mélyen együtt éreznek.

Gyengeségek
A melankolikusok gyakran rosszkedvűek és depressziósak. Hajlamosak a gyenge énképre és az önmarcangolásra. Magukkal vannak elfoglalva, sokat álmodoznak. Nehezükre esik másoknak megbocsátani és múltból származó fájdalmakat elfelejteni. csak a tökéletessel tudnak megelégedni, emiatt nagyon nehéz megfelelni nekik. Sokszor éreznek bűntudatot semmiségek miatt. Van, amikor úgy érzik mások nem szeretik őket és hajlamosak elhinni, hogy mindenféle betegséget elkaphatnak. Nagyon óvatosak a barátkozásban, a tökéletes társat keresik. Maguk alatt vannak, ha felfedeznek magukban vagy másban valami tökéletlenséget, fogyatékosságot. Nem kezdeményeznek, túl sok időt töltenek a gondolkodással. Az érzelmeik meghatározzák a munkájuk minőségét. nagy szükségük van biztatásra, elfogadásra. Szociálisan bizonytalanok, visszahúzódóak és távolságtartóak. Nehezen lehet velük ismerkedni, mert nagyon zárkózottak. Nehezen fogadnak el bókokat. Hajlamosak arra, hogy másokat kritizáljanak. Bosszúállók és ellenszenvesek is lehetnek. Tele vannak ellentmondásokkal.

Vasárnap...

A vasárnapom úgy telt, ahogy mindig is szokott. Legalább is általában szokott. Sajnos az elmúlt két hétben nem nagyon jutottam el a templomba, de most végre nem jött közbe semmi. Már hiányzott....2 hétig bírom ki "csak" istentisztelet nélkül, de azt is úgy, hogy a második hét végén már nagyon elkezd hiányozni és valahogy nem találom a helyem, sőt még kicsit a lelki egyensúlyom is felbomlik. A mai textus ez volt: "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! " (Fil. 4:4 ) Pál apostol fogságban volt, amikor ezt a levelet írta a szívéhez annyira közel álló gyülekezetnek. Az öröm levelének is szokták hívni, mert több mint 10x fordul elő a levélben az "örül" szó. Mennyire szép is, hogy Pál még abban a nyomorúságos helyzetben is képes volt az örömre... és ezt kellene nekünk keresztényeknek is megtanulni. Sokakat épp azért taszít a kereszténység, mert csak szomorú és besavanyodott embereket látnak, pedig ennek nem így kellene lenni....Na jó a teológus énemet most szépen rendre utasítom.  A prédikáció végén a Tiszteletes Asszony felolvasott egy rövid történetet Gyökössy Endre egyik könyvéből. Már rég elhatároztam, hogy bevásárolok Gyökössy életművéből. Ő lelkész és pszichológus is volt egyben és nagyon jó dolgokat mondott - írt le, de eddig még nem szereztem be tőle semmit, hát eljött ennek is az ideje. (Teológaként én Joó Sándor prédikációs köteteiből vásároltam be meg Ravasz László írásaiból).
Délután itthon voltam és elkezdtem a jogot megtanulni. Így elgondolkoztam rajta, hogy azért mennyivel könnyebben tanulja meg az ember azt, ami tényleg érdekli, meg azt, ami nem. Egyetemistaként ennél nagyobb anyagrészeket tanultam meg hétről hétre és délután mindig szépen leültem a fenekemre, elővettem a könyvet meg a jegyzeteket és szépen megtanultam. De most?... Már az egy külön meccs saját magammal, hogy kézbe vegyem a mappát és leüljek tanulni. Az meg a második félidő, hogy addig fel ne álljak a helyemről, amíg fejből vissza nem mondom az egészet... Azt hiszem én vért fogok izzadni ezzel az egész biztonsági őrösdivel, de ha beledöglök is meg fogom tanulni. Akkora a bizonyítási kényszer bennem mások és saját magam felé, hogy nem fogja hagyni, hogy ellazsáljam...maximalista is vagyok és kitartó ez a három tulajdonság így egyben pedig gyilkos elegy. Pont az az ember típus vagyok, amire a pszichológus csak annyit mondott, hogy az ilyeneket viszi el leghamarabb a rák. Bár az édes mindegy eszempontból, hogy lesz-e bizonyítványom Mikulásra vagy nem...saját magamnak csak akkor fogok tudni megfelelni, ha 100 %-ot hozok, másként nem... Szóval ahelyett, hogy teológiai okosságokat firkálok, úgy mint az előbb, inkább a jogszabályokon igyekszek gondolkodni. Jó lenne, ha végre képes lennék bele nyugodni, hogy az egyik professzor szavaival élve valakinek gyülekezeti tagnak is kell lenni és ahelyett, hogy megint a Hittudományin töröm a fejem, inkább biztonsági őrként próbáljam magam elképzelni... Na tessék ez a melankolikus személyiség egyik legfőbb jellemzője. Imádja az önsajnálatot és az önmarcangolást. Én ebben már nagymester vagyok...

Szombaton volt meccs is. :) Kíváncsian vártam, hogy milyen kezdővel áll majd ki a Madrid, mert a védelem körülbelül fele kidőlt. Hát érdekes volt picit Essien balhátvédben, de megoldotta. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem Marcelo irtóra hiányzik...a bal oldalunk picit meg van így lőve, mert nincs ott a kis brazil, aki feljöjjön a támadásoknál és besegítsen. Egyébkén nem sok mindent tudok róla írni, mert ritka unalmas egy bajnoki volt.  Ikerrel nem tudom mi volt...fogjuk rá, hogy rossz napja volt. Én tényleg nem akarom őt bántani. Cének semmi nem akart összejönni, a gólt is tizenegyesből szerezte, de miután évek óta raklapnyi gólt lő minden idényben elnézzük ezt neki és amúgy is válogatott meccsek voltak. Kaká egy bazi nagy kérdőjel számomra. Néha-néha bámulatosan el tudja hitetni velem, hogy képes még egy exaranylabdáshoz méltó teljesítményt lehozni, de aztán lerombolja az illúziót rögtön. Most kezdett, de ha értékelnem kellene....hát...maradjunk annyiban, hogy illúzióromboló volt. A sor végére hagytam Gonzalot. :) Az argentin lőtt egy olyan gólt már megint, hogy a szám is tátva maradt, ergo ott folytatta, ahol Chile ellen abbahagyta. Én, kis naiv és tudatlan azt hittem, hogy legalább virtuális buksisimogatást kap érte, de tévedtem. Azt próbálják meg nekem bemagyarázni, hogy véletlen lett gól, mert nem is kapura szánta. Agyam eldobom, de komolyan.... Magyarázza már el nekem valaki, aki okosabb, mint én, hogy tulajdonképp mi a bajuk van Higuval? Miért rúgnak bele még ilyenkor is egyet? Miért kritizálják úton-útfélen akkor is, ha nem érdemli meg? Mondjuk én vagyok a hülye, hogy felhúzom magam azon, amit pár fotelszurkoló és önjelölt szakértő hajtogat...Madridban szeretik - a "Pipita quédate" - és ez a lényeg, nem az, hogy a magyar chips zabáló távirányítóbetyárok miket írogatnak a világhálóra.
Vasárnap délután fél szemmel néztem az Inter-Catania meccset is és mosolyogtam egy jót: Zanetti 39 éves, az Inter edzője, Stramaccioni pedig fiatalabb nála 3 évvel. :D Ez azért mekkora! Amúgy nyert az Inter 2:0-ra. :)

 

Hétvége...

Még mielőtt bármiféle taglalásba kezdenék elárulom, hogy az oktatás hogy megy a vizsgáig hátralévő időben. Hétfőtől csütörtökig a Fatelepen oktatnak mindenre, ami kellhet egy biztonsági őrnek, pénteken pedig motivációs tréningre járunk. Komolyan mondom, ezt a tréninget jobban élvezem, mint a jogszabályokat...közelebb is áll az érdeklődési körömhöz. Ma az első foglalkozáson a motivációról, az életcélról általánosságban és a személyiségtípusokról bővebben beszélgettünk. Alapvetően 4 féle személyiségtípus van, nekünk csak 3 fért bele az időnkbe ma és érzésem szerint megtaláltam azt, amelyik a legjobban illik rám. A 4 típus a következő: szangvinikus, melankolikus, kolerikus, flegmatikus. Tiszta személyiségtípus nincs, mindenkiben keverve vannak ezek a típusok és az alapján határozzák meg, hogy ki melyik csoportba tartozik, hogy melyik a domináns. Nekem a melankolikus és a jellemzés, amit átbeszéltünk szinte tökéletesen illik is rám, a másik típus, ami keveredett bennem az pedig pont a kolerikus, ami vicces, mert a kolerikus az pont a "főnöki jellem"... na de nem megyek ebbe jobban bele, mert majd hétvégén írok erről bővebben is. :) Házi feladatnak azt kaptuk, hogy egy hosszú kérdéssorból válasszunk ki egyet és fogalmazzunk hozzá meg egy választ. Én ezt a kérdést választottam: "Kész vagyok-e magamat egyszer s mindenkorra elkötelezni egy cél mellett?" Ha röviden akarom elintézni, elég annyit írnom, hogy 11 év. Ennyit áldoztam fel a lelkészi hivatásért, amiből végül nem lett és nem lesz semmi, mindezt úgy, hogy miután kvázi kirúgtak az ajtón megpróbáltam visszamászni az ablakon...szerintem elég lesz ezt kifejteni.
Egyébként ma a tanulás után kellően lefáradva rászabadítottam magam a Youtube-ra és mivel nem elég agysejtem pusztult el a jogszabályoktól előkerestem a Floricienta koncertet és azt néztem-hallgattam.  Tudom ez borzasztó gyerekes...na meg hát szappanopera eredetileg, de én szeretem. Egyrészt nyelvgyakorlásnak tökéletes, másrészt meg mindig ki tud kicsit szakítani a szürke hétköznapokból. Na és a Pobres los ricos-ra például remekül lehet port törölni. :D A bejegyzés végére ide is biggyesztek egy dalt magyar fordítással. Erről a számról mindig Nacho jut az eszembe...

Elkezdődött a suli...

Ma volt a szakmai oktatás első napja. Nos....pozitívum, hogy könyvünk nem lesz, így legalább nem kapok szívrohamot, ha meglátom, hogy mekkora anyagot kell megtanulnom a vizsgáig, ám így 9-10 oldalas jegyzeteket firkálhatok naponta plusz a tengernyi fénymásolat. El is mentem ma a papírboltba és vettem két mappát, hogy tudjam hová tenni őket. Valami focista kerestem vagy minimum macskásat, de egyik sem volt, szóval az egyik az egyszerű lila, a másik meg farmermintázatú. Ma a jogról volt szó, mint fogalom, amin kis híján elaludtam, de volt ami - pontosabban aki - ébren tartson, a nap második felében pedig váltottunk a büntetőjogra. Egyik része ennek is száraz. de jóval érdekfeszítőbb, mint a jog fogalmának magyarázata. Hivatalosan egyébként személy- és vagyonőr leszek. Esküszöm csúnyán nézni sem tudok, de hát majd csak lesz valahogy. Mondjuk nekünk fegyverünk nem lesz, ergo ez a portás, csak EU-kompatibilis a neve... Na de tudjátok ki tartott ébren? Az egyik csoporttársam, aki mellett helyet is kaptam Barcelona szurkoló. Én megérkeztem a Madrid címeres sapkámmal a fejemen, ő már húzta le a cipzárt a felsőjén és verte a mellét, hogy ő barcás (mez volt rajta). Elővettem a füzetem, a helyzet rosszabb lett. Na mi illetve ki van a füzetem elején? Gonzalo Higuaín.... Csoporttársam beszólt, én válaszoltam, vitáztunk a többiek meg csak kapkodták a fejüket, amikor repkedtek az olyan kifejezések mint: kislányok, ovisok, hisztisek, színészek, összevásárolt csapat, színitanoda, Aprajafalva, Higuaín falábú...ezzel elevenemre tapintott, úgyhogy előadtam neki egy olyan kiselőadást, hogy szerintem még most is tátja a száját, ha nem szóltak neki, hogy csukja be. November 29.-ig én ez mellett fogok ülni....én tuti leütöm addig. A másik, ami érzékenyen érintett pedig az volt, hogy az oktató a jogfajtákat sorolta, van olyan, hogy egyházjog. Kissé degradáló megjegyzést tett az egyházra...szünetbe mondtam neki, hogy én lelkésznek készültem, úgyhogy... Mindenkinek meg lehet a véleménye félreértés ne essék. Nem fogom másra kényszeríteni, hogy ugyanúgy higgyen, ahogy én és az egyházról is úgy gondolkodjon, csak nem szeretem, ha úgy alkot valaki negatív véleményt az egyházról, vallásról, hogy nem is lát bele. Egyébként más az egyház meg más a vallás de ebből külön postot tudnék írni. Na de a suliról ennyit, mert eleget fogok én még a jegyzetem felett görnyedni, nem akarok most is ezen agyalni....

Más. Mutassatok még egy marhát, aki éjjel kettőkor felkel egy VB-selejtező meccs miatt, mikor másnap korán megy suliba, jogot tanulni... Én kiugrottam az ágyból és jöttem ide a géphez meccset nézni. :) Jól is tettem, mert ha én erről csak másnap szereztem volna tudomást, az roncsolta volna a közérzetem. :D Chile - Argentína 1:2 Az Albiceleste rosszul kezdte a meccset, a védelmük át is aludta a komplett 90 percet kiváltképp Campagnaro és Zabaleta. Fokozatosan tért észhez az argentin válogatott és vette át az irányítást, miközben hátul Romero parádézott. Gago kellemes meglepetés volt, ő is elég jól játszott. Messi kicsit aludt, de lőtt egy pofás gólt egy szép labdaátvétel után és épp Gagotól kapta a passzt. Di Maria a meccs nagy részében eszetlenkedett, de még így is adott egy gólpasszt. Viszont kisárgázta magát a következő VB-selejtezőről. :/ Gonzalo pedig....Gonza olyan gólt lőtt, hogy az álom utolsó foszlánya is kiröppent a szememből tőle. Az argentin kommentátor 20 percen át csak azt hajtogatta, hogy "világklasszis". :) <3 Annyira, de annyira örültem, hogy végre betalált! Már nagyon hiányzott, hogy gólt ünnepelni láthassam. :) Utána viszont Jara rögtön lerúgta én meg szívbajt kaptam, mert hordágyon vitték le.... ( Jara amúgy törlesztett és ez a paraj még lapot se kapott...) épp azt mondtam magamban, hogy de jó lenne, ha meccs után kiírná Twitterre Gonza, hogy mi a helyzet, hogy nyugodtan tudjak aludni és erre nem kiírta? :D :D Olyat nevettem. :D Szerencsére semmi súlyos, aminek még jobban örülök ismerve a tényt, hogy kipontozódott a fél Real Madrid...

Életjel

Úgy néz ki ősszel menetrend szerint jön, hogy eltűnök kicsit. Tavaly is így volt, most is így van....Mentségemre legyen szólva igen elfoglalt lettem. Szeptember óta képzésre járok és épp ma lett vége az első hónapnak, ami még csak egy pszichológia felkészítő volt. Először bevallom őszintén a nem létező szőr is felállt a hátamon  még csak a gondolatától is ennek az önfejlesztő tréningnek, de a végére egész éveztem. Jó néha untam magam, mert például a tanulástechnikák nekem nem jelentettek újdonságot, de azért sokszor elgondolkoztatott, pláne amikor az önismeretről volt szó. Annamária, aki a tréninget vezette szerintem nagyon jól végezte a dolgát és igyekezett minél élvezhetőbben és fogyaszthatóbban előadni mindent és megtanította nekünk a dráma meg a a fejlődés háromszöget meg az oké-keretet és a sztrókolás szükségességét. :D Egyébként ezek nagyon érdekes témák, ha valaki szeretné akkor jelezzen kommentben és elmagyarázom. :) Holnaptól azonban jön a fekete leves...a szakmai oktatás. Nos....szokás szerint pesszimista vagyok. November 29.-én lesz az írásbeli vizsga és egyenlőre halvány lila dunsztom sincs, hogy addig miként fogunk mindent normálisan megtanulni? Az egész egyenlőre még eléggé egy összegubancolódott csomónak néz ki a szememben, amivel meg kell küzdenem, hogy szét tudjam választani a különböző színű cérnákat...Talán holnap letisztul kicsit a kép...Én mindesetre a szokásos pesszimizmusommal várom a holnapot és megyek is aludni. Éjjel kettőkor kiugrom az ágyból amúgy is, mert Chile-Argentína VB-selejtező lesz és szeretném megnézni. Remélem nyer az Albicelste és Gonzalo is gurít egy gólt, mert már elég rég nem ünnepelhettem Higuaín gólt...

Csak úgy :)

Az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség. Hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet már máshova érsz! Ha egy picit lassúbb vagy gyorsabb, vagy már nem kapod el

 a labdát, szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben! Azt akarom, hogy erre törekedjetek! Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek! Fogjátok, meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy életetek vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról! Mindig az győz, aki mindent belead. Az élete árán is!

Az utolsó dal

"A szerelem törékeny mi pedig nem vigyázunk rá eléggé, csak próbálunk úgy átevickélni az életen, hogy reméljük, ez a törékeny dolog ellenáll minden csapásnak."

Kirándultunk... :)

Múlt hét szombat óta tudom, hogy milyen ha egy vasútfotóst - még ha csak hobbiból is az - elkísérek az egyik nagy budapesti pályaudvarra. A testvéremmel ugyanis kötöttünk egy egyességet: én hajlandó leszek elmenni vele a Keleti pályaudvarra, cserébe viszont ő elkísér engem a Református Zenei Fesztiválra. Mivel a logika úgy diktálta, a napot a pályaudvaron kezdtük, miután Zuglóból átbuszoztunk a Baross térre, ahol majdnem 1 órán keresztül futólépésben követtem az öcsémet vágánytól vágányig. Első fogásként a müncheni Railjet - amely a Spirit of Hungary névre hallgat - került lencsevégre, majd 2 Szili. Pár perc múlva pedig betolták a csarnokba a Prágába közlekedő Slovan EC szerelvényét, aminek az elején stílusosan egy szlovák mozdony, a Gorilla állt és természetesen ezt is le kellett fényképezni. Amikor elkattintotta a gépet Csabi akkor láttuk, hogy az egyik csarnok melletti vágányról a szombathelyi gyorssal a Traxx által előfogatolt Sisi Taurus húz ki. Na ez volt az a pont, amikor kis híján agyvérzést kaptam, mert az volt az egyik olyan mozdony, amelyet mindenféleképp látni szerettem volna. A GYSEV werbelokját ( "reklámmozdony" ) elég nehéz elcsípni és ha előbb észrevesszük mind a két kedvencemet sikerült volna elcsípni a Keletiben. Morgolódva sétáltunk vissza a nagy tábla elé, hogy megnézzük, hogy hová jön a másik két vasúti érdekesség. Pár perc múlva pedig megérkezett a MÁV werbelokja is a Wiener Walzer EN élén. Hogy ez miért érdekes?  A MÁV 470 010-es pályaszámú Taurusa - amely a Csíksomlyó Expresszt továbbítja hétvégén a zarándoklatra - ugyanis a legendás Aranycsapatnak állít emléket. Én azonnal beleszerettem abba a mozdonyba. Nagyon sok időt eltöltöttünk ott és szinte minden oldalról és minden szögből lefotóztuk, ahogyan csak lehetséges volt. Ezzel viszont elszalasztott a testvérem még egy érdekességet: mire a Tisza Nemzetközi Gyorshoz eljutottunk, már leszedték róla az orosz kocsikat, hogy átpakoljak az Avala EC-re. Így mi is búcsút vettünk a Keletitől és átbuszoztunk az Astoriához, onnan pedig gyalog sétáltunk a Kálvin térre.  Nekem sok emlékem kötődik az ottani templomhoz - és az egész környékhez - és most először a testvéremnek is megmutattam. Picit leültünk egy padra, aztán átsétáltunk a Fővám térre, hogy a Vásárcsarnokban is körbenézzünk kicsit. Onnan a Lónyay felé vettük az irányt. Épp egy koncert volt, kicsit meg is álltam a gimnázium aulájában, ahol 4 éven át hol vidáman, hol bosszankodva szaladtam át mindig, vagy épp ültem, amikor elkéstem a hétfői áhítatról és egy pecséttel az ellenőrzöm hátuljában ültem a könyv felett, miközben a díszteremből lehallatszott a szép református ének: " Óh, Sion ébredj! " ... Az iskola udvarán állt a színpad és egy kórus adta elő csodálatosan az ismert Goudimel - féle zsoltárokat. Kis idő múlva az irányt a HTK épülete felé vettük a Ráday utcában. Nem volt könnyű belépni az előcsarnokba az áprilisban történtek után, de ez olyan mint amikor valaki leesik a lóról: újra fel kell rá ülni, hogy legyőzze a félelmét, mert akkor végig rettegni fog. Mindig van egy első alkalom. Kicsit körülnéztünk, aztán átmentünk a Bakáts térre, ahol ismerősbe botlottam. A volt gimis énektanárom ott ült az első padon. Kicsit körülnéztünk a kirakodóvásárban, majd a Nyugati pályaudvar felé vettük az irányt és mielőtt felszálltunk a monori személyre, ettünk egy-egy menüt a MC'Donaldsban.

Ez meg az :)

Egész télen csak egyszer voltam megfázva, erre most, amikor ilyen szép nyárias az idő - mondjuk pont most jön a hidegfront - fájó torokkal nyomom az ágyat a hidegfront miatt pedig a bal térdem is megdagadt és fáj... A fagyizás, séta és a tollasozás helyett maradt az ágynyugalom. Lázasan mondjuk kedvem se sok lett volna az ilyesmikhez.  A szabadban való futkározás helyett így inkább olvasgattam. Még mindig a nagy 2 kötetes Dallos-regényen próbálom átrágni magam. Már a második kötetnél tartok és holnap vagy holnapután ki is fogom olvasni. ( a 2 kötet összeadva van vagy 900 oldal, de nem baj, mert én nagyon szeretek olvasni és minél vastagabb egy könyv, annál szívesebben állok neki olvasni) Utána jöhetnek a könyvtárból kikölcsönzött könyvek.

Márquez Száz év magánya végre ott figyelt a könyvtár polcán, én rögtön le is kaptam onnan. Már vagy 1 éve szerettem volna elolvasni, de sosem találtam benn a könyvtárban. Most megtört a jég! Sok jót hallottam róla, úgyhogy sokat remélek a könyvtől.

Nora Roberts Kincses szívek c. regénye jó lesz kis pihentető olvasmánynak a nagy művek után.

Janet Evanovich Szingli fejvadásza pedig mindig megnevetett. Szerethető figura Stephany Plum, aki mindig mindent elszúr. Ha pedig Joe Morelli valós személy lenne, azonnal mennék, hogy megkeressem. XD Ám a legnagyobb kedvencem mégis Mazur nagyi, aki nyomozónak képzeli magát.

A negyedik és egyben utolsó "szerzeményem" pedig ismét egy komolyabb mű. Görgey Artúr Életem és Műkődésem c. két kötetese. épp a múltkor álltunk le vitatkozni a nagynénémmel arról a kérdésről, hogy Görgey áruló volt-e vagy nem. Szerinte az volt szerintem, pedig nem. Ha emlékezetem nem csal a világosi fegyverletétel előtt Kossuth elhagyta az országot és minden hatalmat Görgeynek adott át. Reálisan mérte fel az erőviszonyokat és úgy gondolta, hogy az a leghelyesebb, ha leteszik a fegyvert. A túlerővel szemben szerintem is ez volt a legjobb. Az a lerongyolódott honvédsereg nem hiszem, hogy képes lett volna még tovább kitartani... Kossuth persze külföldről könnyen kiabálhatta rá, hogy áruló, miután a folytonos személycserékkel a hadsereg vezetésében ő is nyakig benne volt a szabadságharc bukásában. Görgey szerintem született hadvezér volt és minden tőle telhetőt megtett 1848/49-ben...

A post zárásaként beteszek egy videót, hátha jobb kedvre derít mindenkit.:) Aki Real Madrid szurkoló, az biztos ismeri. :)

Mert passzol a hangulatomhoz...

Mellettem állsz, de érzem távol jársz.

A zene andalít, csak nékünk szól.

Még át is ölelsz, ez a perc enyém, átjár a boldog remény.

Egy édes tánc, egy végső bús románc, egy könnyes búcsúzás,

Nincs folytatás.

Itt állsz és vársz még, én is várok rád.

Úgy fáj, a szívembe tép!

Száz ezer féltés, bár ölelsz ma még.

Úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end,

szép volt az álom de mondd hova ment?

Most még, még itt vagy és ez a perc oly szép

ma még, most még...

Mi várhatna rám, ha messze mész?

Csak kín és gyötrődés...

Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end,

szép volt, de nagyon fáj most ez a csend

Itt álltál, közel volt a boldogság.

Itt állsz, még vársz, de nincs tovább...

Húsvét

Mindenkinek Áldott Húsvétot Kívánok!

Ez meg az :)

Április 2-4. közt lesz az alkalmassági vizsgám a Teológián, ezért most nem nagyon van időm a blogolásra. Sok időmet leköti a tanulás, de utána újult erővel térek majd vissza! :)

Szomszédolás:)

A múlt hétvégén Gombán jártam. Az ottani református gyülekezet szervezett egy nagyon jó programsorozatot Emberek és Életek címmel. Egész héten keresztül nagyon jó programok voltak,de sajnos nem tudtam átruccani a  szomszédba, csak a vasárnapi istentiszteletre, de ez utóbbi alkalmat semmi pénzért sem hagytam volna ki. Ne egy barátom él ott és a gyülekezettel is elég jó a kapcsolatom, lévén ott prédikáltam életemben először. Ezen a vasárnapon teológusok szolgáltak és nagyon jó volt ismerős arcokat látni. A testvérem is elkísért és megegyeztünk, hogy az alkalmassági vizsgám után átruccanunk majd kirándulni egyet és elvisszük a fényképezőgépet is, hogy Monor után egy újabb fotóposttal ismertessük meg ezt a kis ékszerdobozt a nagyvilággal. :)

Ez meg az

Ma délelőtt elmentem a parókiára, hogy beszélgessek egy jót a lelkészünkkel. Majdnem 1 órát átbeszélgettünk és lelkileg feltöltekezve jöttem el onnan. Sok olyan tanácsot kaptam tőle, amit valószínűleg a jövőben majd nagyon is tudok kamatoztatni, illetve kicsit sikerült a gondolataimat is rendezni. Sok olyat is kimondott, ami bennem már megfogant, mint gondolat, de szavakba önteni még nem tudtam. Hálás vagyok neki ezért.

Na de most váltsunk témát! Nem olyan rég óta a legnagyobb hobbim -az írás mellett- az üvegfestékezés lett. Az ablakokat és az egyik beltéri ajtót már kidekoráltam, ezekről szeretnék képeket hozni.

Valentin napi motívum

Karácsonyi kép

A töklámpás október 31.-éről maradt az ablakon

A gyertya november elsejéről.

Los Reyes Magos, azaz a 3 királyok.

Ez az egyik kedvencem.

Karácsonyról maradt

Szeretem a macskákat :)

Még egy doromboló szőrgombóc :)

Zakumi

Il Biscione

Naranjito - Mundial 1982

Gauchito - Mundial 1978

Copa America 2011

Albiceleste

Ez pedig a másik kedvencem. REAL MADRID CF

Ez meg az

Tudom, hogy az előző bejegyzésemhez ígértem folytatást, de a másik blogomat csinosítgattam, amivel igencsak elment az idő. Nem fogom folytatás nélkül hagyni azt sem, csak most arra nem futotta az időmből. :)

Hagyok itt nektek egy videót, hogy ne haragudjatok rám.;) Na hagy halljam, ki nem szerette a Mesék Mátyás királyról-t ? :) :D nekem ez a rész volt a kedvencem.:)

Erre az előbb belefutottam ebbe a kicsit modernebb alapokra helyezett főcímzenéjére. Szerintem nem is olyan rossz! :)

Mint azt írtam elindítottam a másik blogom is, amiben az általam kreált történetet teszem közzé. :) Oldalra is kitettem a linket, de ha valaki lusta ott keresgélni, ide is leírom : novelasdetangolita.blogspot.com 

Ez + az :)

Gondoltam hozok pár hírmorzsát a kis életemből.:)

Feltűrtem a pulóverem ujját és nekiláttam a felsőoktatási jelentkezés hosszadalmas procedúrájának. A lelkészi ajánló már a tiszteletes úrnál van, a konfirmációi igazolás pedig a kezemben. Ám tegnap délután kinézett egy másik lehetőség is tavaszra, de a felvételit és ezt nem tudom egyszerre vállalni. Tipikusan abba a helyzetbe kerültem, hogy melyik kezembe harapjak. Igaz még erre sem mondtam nemet -majd csak jövő héten-, de megfogadtam, hogy nálam az első mindenképp a teológia. Ám ha lesz rá lehetőségem jövőre is és nem jön össze az egyetem, akkor belevágok. De csak akkor és erről egyenlőre nem is írnék többet. Ha ott tartok, akkor majd úgyis világgá fogom kiáltani. ;)

Nem régiben olvastam ki Dan Browntól az Angyalok és Démonokat. Kicsit meredek és nem mindennapi a története -meg ami a végén le van írva-, de ettől még a könyv letehetetlen. Nekem 2 éjszaka elég volt hozzá, hogy elsőtől az utolsó betűjéig kiolvassam. Utána megnéztem a filmet is, de az már fele annyira sem jó...sőt...A könyv és film közt ég és föld a különbség az előbbi javára. Ezek után vettem a bátorságot és elolvastam A da Vinci kódot is. Nos...ez is jó könyv,attól függetlenül,hogy nem értek egyet a benne elhangzó elméletekkel. Úgy gondolom, hogy amelyik könyvnek az első oldalára a cím elé oda van írva, hogy regény azt nem feltétlenül kell komolyan venni. Lényegében a Mária Magdolnás-Szent Grálos elmélet sem az író sajátja, találkoztam nem egy művel, amiben ugyanaz van leírva és jóval korábbiak, mint A da Vinci kód, csak éppen azokat a tudományosnak feltüntetett munkákat nem kapták fel, míg ezt a regényt igen és túl komolyan vették az abban leírtakat.

A múltkor említettem, hogy van egy történetem, amit majd ki szeretnék tenni a blogra. Nekiláttam megírni a hiányzó részeket, hétvégén megcsinálom a fejlécet és egyebeket aztán valószínűleg olyan 1 hét múlva elindítom a blogot. majd itt is közzé fogom tenni a linket. :)

Az egyik kedves ismerősömtől megkaptam a Csoportterápia CD-t. Már vagy 5x végighallgattam, nekem nagyon tetszik. Azok a szövegek....kegyetlen. :D A Mentés másként, a Hoppá,asszem dobtak és a Menjetek szobára a 3 favoritom, de mondjuk A fehér ló fiai és az Utálom a musicaleket is elég fülbemászó, utóbbiban musicales stílusban fikázzák a műfajt...hát hatalmas. ( Na meg az sem utolsó szempont, hogy Szente Vajk énekli...XD ) :D

Ez már tűrhetetlen XD - Utálom a musicaleket

Ez pedig egy egyveleg :)

Itt az Új év! :)

Íme 2012 első bejegyzése.:)

Gondoltam összeszedem, hogy mi történt velem a 2 ünnep között. Szerettem volna képeket is hozni, de annyira ellustultam így az ünnepek alatt, hogy mostanában igyekszem utolérni magam és még nem tettem fel egy fotót sem a gépre. A szépen feldíszített karácsonyfát december 29.-én Hópihe ledöntötte az asztalról.Ugyanis a legkedvesebb szórakozása az volt, hogy bemászott a fa alá és onnan ágaskodott fel, hogy a díszekkel játsszon. Egyik hajnalban pedig arra ébredtünk, hogy Pihe cica a földön szaglássza a világoskék harang alakú díszt, a fa a földön hever, körülötte meg szerteszét gurult az összes gömb. Szerencsére csak 2 díszt tört össze, úgyhogy nem nagy a kár, viszont másnap reggel újra fel kellett díszíteni a fát. Meg kell, hogy jegyezzem: másodszori nekifutásra sokkal szebb lett, mint ahogy elsőre sikerült. 24.-én ugyanis picit össze lett csapva a dolog, mert a díszítés meg a szaloncukrok fára pakolása közt elmentünk a karácsonyi istentiszteletre.
A Szilveszter meg egész jól sikerült, hajnali/kora reggeli negyed 6-kor dőltem be az ágyba. Másnap meg akartam nézni a bécsi újévi koncertet, de mint minden évben idén is átaludtam az egészet.

Ma már januárt ír a naptár, én pedig nekilátok a felsőoktatásba való jelentkezési procedúrának. Kaptam egy egész hosszú listát arról, hogy milyen papírokat kell beszereznem, mit nem mondjak lesz dolgom. Holnap neki is látok az iratok beszerzésének, minél előbb kész leszek vele, annál jobb.
Vasárnap este pedig operettkoncertre megyünk a nagynénémmel. Karácsonyra kaptam a családomtól a belépőjegyet és már nagyon várom. Olyan 4-5 éve lett hagyomány, hogy minden év januárjában tartanak egy újévi operettkoncertet. A jegyvásárlással viszont sietni kell, mert szinte percek alatt elfogy az összes belépő, eddig minden évben teltház volt, szerintem idén sem lesz másként.

Végül pedig még egy hír: úgy döntöttem, hogy az irományomat, ami az Un sueno en realidad (Álomból valóság )címet viseli közzé fogom tenni egy blogon. Kisebb - nagyobb szünetekkel már 1-1,5 éve írom, eddig csak néhány kivételezettnek küldtem el olvasásra, már a harmadik résznél tartok és több mint 70 fejezetet megírtam már belőle. Csak van egy pici probléma: az első néhány fejezet elszállt az éterben, amikor még régebben szerelőhöz kellett vinni a gépet sajnos törlődött. Amint utolérem magam ismét megírom a hiányzó részeket és kicsit átdolgozom a fejezeteket, aztán majd meglátom, hogy mennyire lesz sikere... Igen, én is beléptem a fanfic írók népes táborába. :)

Ez meg az

Ma nem nagyon volt rá időm, hogy bejegyzéssel jelentkezzek, blogolás nélkül viszont nem bírtam ki, így  köztes megoldást választottam. A Balfék körzet c. sorozatban 2 olyan monológ van, amelyik olyannyira tetszett, hogy le is jegyeztem magamnak. Jöjjön az egyik.:)

Az értelmező szótárban a lehetetlen meghatározása: olyasmi, ami körülményei folytán, lehetőségeiből adódóan nem következhet be és nem jöhet létre. A valószínűtlen meghatározása: váratlan történés melynek nincsen kikövetkeztethető oka. Ha muszáj választani, jobban szeretem a valószínűtlent a lehetetlennél, gondolom sokan vannak ezzel így. A valószínűtlen kevésbé fáj vagy egy kis reménysugarat ad. Valószínűtlen volt, hogy Dávid legyőzze Góliátot, mégis megtörtént. Valószínűtlennek tűnt, hogy egy afroamerikai költözzön a Fehér Házba, mégis így történt. Senki sem hitte volna, hogy a Rolling Stones ilyen sokáig megmarad, mégis együtt maradtak. Hogy Nadal legyőzze Federert... hogy egy újságíróból hercegnő legyen....a 12-1 Málta ellen...

A szerelem, az emberi kapcsolatok, az érzelmek nem vezethetők vissza logikus úton. Ezért nem csípem, ha lehetetlen szerelmekről van szó, inkább valószínűtlen szerelmekről. Hiszen a valószerűtlen meghatározása szerint lehetséges, csak éppen majdnem bizonyos, hogy nem történik meg. Vagy nem történhet meg. De amíg van egy kis esély, akár milliómódnyi eshetőség arra, hogy megtörténjen, addig mindig van értelme próbálkozni."

Budapest,Budapest te csodás!

A héten ismét merő rohanás volt az életem. Többek között pl.: 2x is megjártam Budapestet.

Először az egyetemre mentem be. Már elhoztam a jelentkezési lapot, a lelkészi ajánlót és a felvételi követelményt. Történt pár változás azóta, mióta én először felvételiztem oda,de ezeket most nem részletezném. rengeteg dolgot kell beszereznem, úgyhogy az ünnepek után gőzerővel neki is fogok állni ennek a nagy feladatnak, hogy a határidőre biztosan meglegyen minden és le tudjam adni a papírt.
Másodszor pedig a tesómmal mentem el kicsit csavarogni. Váratlanul kaptak 1 szabadnapot a suliból és ezt kihasználtuk. Sétálgattunk kicsit a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban  meg szétnéztünk a Duna-parton és a Nyugati pályaudvaron. Csabi fotózott is, mindjárt mutatok pár képet. Ám mikor hazajöttünk volt egy kis gubanc...az a vonat, amivel utaztunk gázolt Szemeretelepnél, így több mint 1 órát vártunk a megállóban mire haza tudtunk jutni. Mondjuk addig is volt látnivaló, mert én még ilyen közelről sose láttam a mentőhelikoptert....pláne nem felszállni. (Igen...a tv-ben mindig is imádtam a Medicopter 117-et meg a Mentőhelikoptert. Az életben viszont minden más, mint a filmeken...)

Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjenek a képek. :)