Hétfő...

Olyan vagyok, mint Garfield....utálom a hétfőket. :/ Az 1 napos extra rövid hétvége után olyan nehezen ment a felkelés reggel! Ráadásul pedig kávé sincs itthon, de legalább a kinti hideg felébresztett. 6 órakor felhúztam a redőnyt és csak néztem, ahogy nagy pelyhekben hull a hó. Ez decemberben rendjén lenne, a meleg szobában ülve és az ablakból nézve, de október 29.-én?! Már reggel majd megfagytam és bónuszként jött rá, hogy a fatelepen, ahol az oktatás zajlik csak reggel kapcsolták be a fűtést, de azt is minimális szinten, ergo hiába ültem kabátban az előadásokon, majd megfagytam. Hazafelé jövet, amikor Üllőn az állomáson toporogtam, szabályosan nem éreztem a lábujjaimat. Teljesen átfagytam, így amikor hazaértem befeküdtem az ágyba, úgy ahogy voltam, estére pedig már jelentkeztek is a megfázás tünetei. Az orrom folyik, a torkom kapar meg valamit még érzek, félek, hogy valami komolyabbat szedtem össze... Hiányozni mondjuk addig akkor se fogok, amíg meg bírok mozdulni. Kereken 1 hónap múlva vizsgázom és könyvünk abszolút nem lesz, jegyzeteket meg talán 1-2 hét múlva kapunk. Na tessék, így tanuld meg az egész anyagot... 3 jogszabályt fejből kell tudni, most is épp ezeket olvasgattam az interneten: BTK 29 § , 30 § és a 2005. évi CXXXIII.tv. Sorban: jogos védelem, végszükség és a személy- és vagyonőrökre vonatkozó törvényállás.  Egyébként azon agyalok, hogy letegyem-e tavasszal a fegyvervizsgát. ( Egy nő kezében a fegyverrel, mindig veszélyes :D ) Csak mert fél évig biztosan alkalmaz az önkormányzat, de ha nem hosszabbítják meg, akkor is kötelező a program szabályai szerint még fél évet dolgoznom a szakmában és úgy csak könnyebb elhelyezkedni, ha van fegyverviselési engedélyem. Ezzel a képesítéssel egyébként portaszolgálatra bármikor mehetek és ez jó alap bármihez. Akár még testőr is lehetek. :D Hát majd meglátjuk, hogy mi lesz....

Tegnap játszott a Madrid és egy laza ötöst gurítottak a Mallorcának. Nagyon örültem neki, hogy a dortmundi kisiklás után kicsit magukra találtak. Az első félidőben nagyon nyomtak, a második elejét picikét álmos tempóba váltottak, de Mou kettőt-hármat ordított nekik és megint rákapcsoltak, de nem vitték túlzásba: csak annyit adtak ki magukból, amennyi feltétlenül szükséges volt és hogy ez öt gólt ért, abban azért benne volt a Mallorca védelme is. Pár megjegyzés:
- Akik Marcelot kritizálják, most remélem sokszoros erővel mea culpáznak. Essien csak vészmegoldás és most látszik igazán, hogy mennyit is számítanak a felfutásai a támadásoknál.
- Modric játéka nagyon tetszett. Csak így tovább és akkor szeretni fogom....ha már a születésnapunk közös :D (09.09.)
- Cé lőtt 2 gólt és adott egy passzt, amúgy elég hisztis kedvében volt. Legalábbis én úgy vettem észre.
- Örültem, hogy Morata lehetőséget kapott. Szerintem jól szállt be a meccsbe. :) Calleti gólja előtt pedig gyönyörű labdát küldött Mesutnak.
- Gonza elvitte a meccs embere díjat. 2 gól, 2 gólpassz. Na ez az, amire én azt mondom, hogy ez már egész jó teljesítmény, olyan Higuaínos. :) <3 Azért nekem már hiányzott a duplákat gurító és gólpasszokat adó Pipita és nagyon boldog voltam tegnap este, amikor aludni mentem. Egyébként hihetetlenül fel tudja dobni a hangulatomat napokra, ha gólt szerez. :) Kemény vagyok és szőrszálhasogató, ha az ő teljesítményéről kell nyilatkoznom és sokszor írok vagy mondok ezt vagy azt rá, de fontos tudni, hogy én ezerrel "mögötte" állok és beleköthetek akármibe, akkor is vigyorgok és vigyorogni fogok, ha gólt lő. :) <3 Egyébként ma kijött az Aranylabda huszonhármas listája. Három kérdésem lenne:
1. Busquets....most a Jászai Mari - díj jelöltjeiről van szó vagy az Aranylabdáról?
2. Benzema?!
3. Gonzalo hol maradt róla, ha már a francia valami rejtélyes oknál fogva felkerült rá?

Én ezen a képen jót nevettem. :D Figyelitek a magasságkülönbséget? :D

Egy madridista feljegyzései V. - Argentina,Espana...

Nem tudok aludni, ezért úgy döntöttem, hogy írok még egy bejegyzést. Már megírtam, hogy hogyan lettem focibolond, hogy lettem madridista és 2 postot kapott Gonzalo Higuaín is, de még adós vagyok a kedvenc válogatottjaimmal. Bár a többes szám nem éppen helyes kifejezés...de ebbe nem megyek most bele, az irományomból úgyis kiderül majd, hogy miért mondom ezt.

Egészen vissza kell mennünk 2006-ig, hogy elkezdhessem a mesélést. Ugyan halvány emlékfoszlányaim voltak az 1998-as francia és a 2002-es koreai-japán világbajnokságról ill. a 2004-es portugál kontinenstornáról kedvenc válogatottam még nem volt. A németországi vb-re viszont egyből megoldottam ezt a problémát is, kapásból 4 országnak szurkoltam. 

• Spanyolország - A Real Madrid miatt egyértelmű volt és ott játszott Raúl és Iker is.
• Brazília  - Roberto Carlos.Többet nem kell mondanom.
• Argentína - Pablo Aimar ott ült a kispadon.
• Portugália - A portugál focit is szeretem, Ricardo meg ezen a tornán végezte ki másodszor Angliát a tizenegyespárbajban.

Amekkora szerencsém volt az életem első világbajnokságán -amit futballszeretőként követtem végig- ebben a sorrendben estek ki a kedvenceim. A spanyolokat Franciaország búcsúztatta a nyolcaddöntőkben, a brazilokat szintén ők a következő körben, Portugáliát pedig az elődöntőben. Argentínát pedig a németek ejtették ki és részemről soha nem fogom elfelejteni Lehmannak a cetlis történetet. (Egy papírdarabkára írták fel neki, hogy az argentin játékosok hová szokták lőni a tizenegyeseket. Lehman kvázi kipuskázta onnan.) Ám ez a vb nem érintett meg annyira, nem is volt annyira jó. Ahhoz, hogy igazán szurkolni tudjak egy külföldi válogatottnak még egy kis időnek el kellett telnie... Azóta is csak 2 kedvencem volt / van. Mindkettőről írnék pár szót.

Espana

Mint azt fentebb is írtam magától értetődő ez a választásom. A Real Madrid  a kedvenc csapatom, ekkoriban Iker Casillas, Raúl és Morientes voltak a legnagyobb kedvenceim és igazán ekkor tetőzött a spanyol mániám is, Spanyolország lett az egyik kedvenc országom mi kell még? 2006-ban még nem érintett meg annyira a kiesésük, de aztán nagyon nagy spanyolos lettem. Időközben rákaptam a streamelés ízére, így még inkább figyelemmel tudtam követni a spanyol válogatott meccseit is és minél többet láttam  a La Roját, annál inkább megszerettem a játékukat. Nem volt kérdés, hogy a közelgő osztrák-svájci közös rendezésű EB-n nekik fogok szurkolni, bár egy rövid ideig úgy tűnt, hogy mégsem, mert nagyon haragudtam Aragonesre, amiért Raúlt nem vitte el. Sohasem fogom elfelejteni azokat a meccseket! Amikor csukott szemmel néztem az olaszok elleni tizenegyespárbajt és azért fohászkodtam az Úrnak, hogy Spanyolország jusson tovább, mert oly régóta várnak már egy igazán nagy sikerre. A boldogságot, amikor Fabregas belőtte az utolsó büntetőt. Aztán mikor a viharos bécsi éjszakában a csoportkör után másodszor ütötték ki az oroszokat és bejutottak a döntőbe. Miután kiütötték az olaszokat én már éreztem, hogy nem lesz olyan csapat, amelyik meg tudja állítani a spanyolokat és igazam lett.  Még most is vissza tudok emlékezni Torres góljára, ami a győzelmet jelentette a La Rojának. Sosem fogom elfelejteni azt sem, amikor Bécsben a spanyol király, Juan Carlos megölelgette Iker Casillast, a csapatkapitányt és pár perccel később Iker emelhette fel az európa bajnoki trófeát. 

A rákövetkező ősszel induló VB-selejtezőket még spanyol szurkolóként kezdtem el nézni, de nagyjából 1 évre rá a Roját beelőzte egy másik válogatott. A világbajnokságon már "csak" a második számú kedvenc csapatom volt a spanyol válogatott, de a döntőben nekik szurkoltam és őszintén örültem, amikor 2 évvel az EB siker után Iker a VB trófeát is magasba emelhette Johannesburgban. A nyári kontinenstornán is nekik fogok szurkolni (meg Portugáliának) , de van amit fontos vagyok megjegyezni. Talán furcsa, hogy 2 megnyert torna után váltottam. Fel tudnék sorolni pár érvet, némelyik helyet fog kapni a következő néhány sorban majd, de az egyik mindenképp ide kívánkozik.Már nem tudok úgy azonosulni a La Rojával, mint régebben. Az elmúlt néhány El Clásiconak köszönhetően teljesen megutáltam az összes katalánt és ha az év 355 napján utálom az egész barcás társaságot, akkor 5 napért nem fogok kivételt tenni. Túl sok a csapatban a katalán emiatt a játékstílusuk is a Barcelonáéra hajaz, én viszont a tiki-takától rosszul vagyok. Tudom elég bugyután hangzik, de ezt tényleg így gondolom. Ma már szinte csak Casillas, Ramos, Arbeloa, X.Alonso és Albiol miatt szorítok nekik, ha olyan meccs van, mert a spanyol madridista srácok sikereinek mindig örülök.:) ( Na meg Capdevila, Cazorla, Javi Martinez, Pepe Reina vagy épp Villa miatt -ő a kivétel,aki erősíti a szabályt-. )

Argentina

Ahhoz, hogy ezt a történetet el tudjam mesélni, 2008 nyarához kell visszakanyarodnom. Talán emlékeztek rá, akkoriban lett a kedvenc játékosom Gonzalo Higuaín. Bár már azelőtt is szurkoltam párszor Argentínának, mert kedveltem a gaucho játékosokat koránt sem tartozott az Albiceleste a kedvenc csapataim közé. Gonza miatt elkezdtem érdeklődni Argentína, mint ország iránt is és a válogatottjuk iránt is. Túl akartam lépni a szokásos tangó - Buenos Aires - mate és a Maradona - Batistuta - River Plate háromszögeken. Mint a Real Madrid és a La Roja esetében is, először az országról magáról próbáltam ismereteket szerezni. Miután tücsköt - bogarat összeolvastam és megvettem vagy 2 úti filmet DVD-n Argentínáról; legelőször -lévén, hogy a tánc szerelmese vagyok-  a tangó ejtett rabul. Kapóra jött, hogy a városban lehetett argentin tangót tanulni, nem is haboztam sokáig, rögtön beiratkoztam. Viszont a térdem nem nagyon bírta a terhelést, így rövid úton be is fejeztem, de még ma is van vagy fél tucat tangó CD-m és nagyon szeretem őket hallgatni. Aztán túllépve az Evitán és az estanciák utáni rajongásomon kezdtem el megismerkedni a focival. leginkább a River Plate csapata érdekelt, mert szinte az összes argentin kedvencem pályafutása onnan indult. Elkezdtem úgy szurkolni Argentínának, hogy egy meccset sem néztem meg. Hogy miért? Egész prózai oka van: Maradona nem nagyon akarta Higuaín meghívni a válogatottba én pedig megfogadtam, hogy amíg nem kerül be, nem nézek válogatott meccset. 2009. októberében aztán eljött a várva várt pillanat: az utolsó 2 vb selejtezőn játszhatott Higuaín, aki rögtön az első meccsén be is talált Peru ellen. Ez a 2 meccs pedig elég volt ahhoz, hogy elrabolja a szívem az Albiceleste. Soha nem fogom elfelejteni, hogy Peru ellen Gonzának pont Aimar adta a gólpasszt. Azt az  örömet, amit akkor éreztem, amikor a szakadó esőben Palermo megszerezte a győztes gólt. Amikor Bolatti góljával Uruguayban megváltották a repülőjegyet Dél-Afrikába. Az egész 2010-es világbajnoki szereplésük is szép emlék marad. A Dél-Korea elleni győzelem Gonza mesterhármasával, a Mexikó elleni továbbjutás és Tevez gólja (nem a les)...az egyik legszebb focit ők játszották és végigbőgtem az egész második félidőt, amikor a németek ellen kiestek. A Copán ugyan leszerepeltek, de amekkorát Uruguay ellen játszott néhány argentin játékos, azt sosem fogom elfelejteni, mint ahogy azt sem, hogy hajnali 5-kor az udvaron ültem az argentin mezemben és csak néztem a kertet meg a napfelkeltét, sírni sem tudtam, pedig fájt nagyon, hogy kiestek. Hónapokig nem tudtam venni a bátorságot, hogy még egyszer megnézzem azt a meccset. Mostanság többnyire tehetetlen dühvel nézem, ahogy minden csapat elveri őket, aki szembejön velük -kivéve, amikor épp nem rúg egy mesterhármast Gonza- és nem értem, hogy miért nem látja senki sem az AFÁnál a hiányosságokat és hibákat, amit rajtuk kívül szinte mindenki észrevett már. De akármilyen játékkal rukkolnak is elő és akármilyen eredményt is mutatnak fel, akkor is nekik szurkolok. Anno Gonza miatt kezdtem el csak, de ma már sok olyan játékos van, akiket kedvelek. Hosszú a sor Gonzalo Higuaíntól elkezdve Diego Militon, Pablo Aimaron és Jónas Gutierrezen át Javier Pastoréig, lényegében csak 2 játékos nem a szívem csücske: egyikük Carlos Tevez, akit kedveltem, de a Copán végleg leírta magát nálam; a másik Messi, aki az argentinokat is kiborítja,nem csak engem.A válogatottban egyszerűen képtelen még csak megközelíteni is a Barcelonában mutatott formáját. A kedvenc Albiceleste meccsem, a Dél-Korea elleni VB meccs után természetesen, az Argentína - Spanyolország 4-1, amikor is a friss világbajnokokat a Monumentalban tanították meg focizni a gauchok. (Azért is különösen kedves számomra az a találkozó, mert a 2 kedvencem játszott egymás ellen 2 nappal a születésnapom előtt és a TVE is közvetítette a meccset, amit így a TV-ből élvezhettem.)

Végül még egy gondolatot engedjetek meg. Sokakban felvetődhet a kérdés, hogy ha sor kerülne egy Magyarország - Argentína meccsre, akkor melyik félnek szurkolnék. Én felvállalom: Argentínának. Erre sokan mondhatják, hogy akkor nem vagyok igazi magyar. Nos szerintem azt, hogy ki mennyire magyar, azt nem ezen mérik. Nem tartom magam hungaroargentinnak, mert én magyar vagyok, de ez a magyar válogatott több sebből vérzik. Talán most sikerült némi javulást elérniük, de majd csak akkor kezdek ujjongani, ha ez tartós marad. Amikor nem a külföldön kispados játékosokból fogják összeállítani a kezdő tizenegyet és nem rágózik a fél válogatott a himnusz alatt. A vb-bronzérmes U20-as csapat szimpatikus volt, nekik szurkoltam, csak az a baj, hogy szinte egyik sem tudott feljebb lépni a létrán. Nézzétek meg Koman Vladimirt vagy Németh Krisztiánt, hol tartanak most, pedig mind a kettő hatalmas tehetségnek lett kikiáltva. Na de nagyon eltértem a témától.

Emlékszem, néhány éve voltak a középpontban ezek a "nem vagy igazi magyar,ha ..." viták. Amikor a Loki bejutott a BL csoportkörébe sokan mondták, hogy fogjunk össze és buzdítsuk a Debrecent klubhovatartozástól függetlenül. Úgy gondolom, hogy az, aki évek óta Liverpool szurkoló, az nem állt be debreceninek. Miért is tette volna, ha egyszer érzelmileg semmi sem köti a DVSC-hez?! Ha akkor a Madrid jött volna Pestre BL-meccsre én is nekik szurkoltam volna és nem a Debrecennek. A Tv, az újságok és az internet csak úgy ontotta ezt a szöveget és a másik kedvencemet: " aki külföldi csapatnak drukkol az nem igazi szurkoló". Itt vissza kell, hogy kanyarodjak kicsit a klubfutballhoz. Azt szokták mondani,hogy az az igazi szurkoló, aki télen-nyáron hóban-fagyban-esőben megy a csapattal mindenhová. Kérdezem én, mennyivel ér kevesebbet az az Arsenal szurkoló, aki 10 éve megnézi az ágyúsok összes meccset a tv-ben, él-hal a csapatért és fejből fújja az utolsó bajnokságot nyert csapat keretét a góljaik számával együtt, mint az, aki elmegy mindenhová a Fradival és Diósgyőrben szétveri a stadiont? Vélemények különböznek és a világ épp attól szép, hogy nem vagyunk egyformák. Én mindenesetre 101%-ban madridistának vallom magam, aki mindemellett argentin fan és a kettő közt Gonzalo Gerardo Higuaín az összekötőkapocs. ♥♥♥

                                                                                   

                                                                 

Egy madridista naplója I. - A futball és én

Eredetileg később akartam ezt a 2 postot a nyilvánosság elé tárni, de nem tudom, hogy lesz-e alkalmam rá, hogy még az El Clásico előtt fellépjek a blogomra. A mostani  írásaim témájukban épp passzolnak a La Semana del Clásicohoz, így mindenképp a rangadó előtt szeretném közkinccsé tenni, amit "A Fórumon" már mindenki oda-vissza ismer és tud. Jöjjön tehát az én történetem 2 részre bontva!

Először is azzal kezdeném, hogy az én esetemben külön kell választani a futballmániám és a Real Madrid fanságom kezdetét, ugyanis nem esik egybe a kettő. Először a futball iránti rajongásom kialakulásáról írnék.

 Érdekes gyerek voltam mindig is, mert a futballt nézni egyszerűen utáltam, de játszani annál inkább szerettem. Utóbbiban jelentős szerepe volt 3 unokabátyámnak is, ugyanis ők -az akkor még Monorhoz tartozó,ma már önálló település- Monorierdőn laktak és nagyon sokat találkoztunk: vagy mi mentünk át hozzájuk, vagy ők jöttek át hozzánk. Ha pedig egy lányt összezárunk 3 fiúval, akkor bizony sok mindent megtanul, többek között focizni is. Ám ők nem mindig értek rá, így a legtöbbet édesapámmal játszottam. Ő a helyi temetkezési vállalatnál dolgozott, aminek az irodája csak pár háznyira van tőlünk és tudni kell: hatalmas füves udvara van. Nyaranta délután 4 óra után, amikor apa főnökei hazamentek fogtam a labdám és anyuéktól elköszönve átsiettem hozzá. Megvártam, amíg mindent elrendez az udvarban és meglocsolja a virágokat, aztán rugdaltuk egy kicsit a bogyót. Hétvégén viszont együtt fújtam a nagyimmal és anyukámmal a régi lemezt: "Mi érdekeset találsz azon, hogy 22 ember kerget egy labdát?" Apa erre mindig legyintett és azt mondta: "Egyszer nézd végig,aztán kritizálj!"  Persze én erre sohasem voltam hajlandó, így inkább elhallgattam és belebújtam valamelyik könyvembe. Az évek teltek-múltak, belőlem pedig hatalmas Forma1-fan lett. A kedvenceim Schumi mellett mindig a brazilok voltak. Lépten - nyomon olvasgattam a brazil versenyzők nyilatkozatait arról, hogy mennyire imádják a focit és ez elkezdte felkelteni az érdeklődésem a világ legnépszerűbb sportja iránt. Épp kapóra jött 2004 áprilisában a brazil válogatott látogatása Budapesten. Nekem sem kellett több, leültem apa mellé és megnéztem a meccset. Noha a szabályokból nem sok mindent értettem és annyira nem is ejtett rabul, de valamit elindított bennem az a meccs. Rögtön megjegyeztem magamnak egy bizonyos Roberto Carlos nevét, aki bombaerős szabadrúgásokkal rémisztgette a világ összes kapusát. Egészen nyárig jegeltem a futball témát, de amikor elkezdődött az Európa Bajnokság, elhatároztam, hogy megnézek néhány meccset és eldöntöttem, hogy a házigazda portugáloknak fogok szurkolni. Nagyon szomorú voltam, amikor elvesztették a döntőt és az akkor még tini Cristiano Ronaldoval együtt sírtam a tv előtt. A szabályokhoz még mindig nem konyítottam, de rögtön láttam, hogy kik azok a játékosok, akikre érdemes odafigyelni. Először is ott volt egy francia középpályás, akinek minden mozdulatából zsenialitás és könnyed elegancia sugárzott. Volt egy portugál középpályás, aki a világ egyik legjobb játékosa volt. Láttam egy spanyol kapust, aki ugyan még nagyon fiatal volt, de már a nemzeti tizenegy megkérdőjelezhetetlenül biztos pontja volt a gólvonalon. Aztán egy Mcdonald's reklám után végre élesben is láthattam bizonyítani a világ legjobb csatárpárosát, a Raúl-Morientes duót.  (Nem vicc! Tényleg onnan ismerem őket! ) Az EB közben már éreztem: megfertőződtem a focititis-szel. Alig vártam,hogy elkezdődjön a magyar bajnokság én pedig minél mélyebben beleáshassam magam a sportág rejtelmeibe. Aztán rájöttem, hogy bizony bajnokság és bajnokság közt is van különbség, hiába foci mind a kettő. A magyar bajnokságból hamar elkezdtem kiábrándulni, mert nem éreztem azt a varázst, ami az igazi nagy csapatokat veszi körül, Azt,ami az Európa Bajnokság alatt is átjött a TV-n keresztül. Így az NBI-et csak arra használtam, hogy megtanuljam a szabályokat. Vártam az őszt,hogy végre elkezdődjenek a top bajnokságok és végre megtaláljam azt a csapatot, amelyik rabul ejt. Ám azon az ősszel ezer más bajom is volt. Ekkor kezdtem el gimnáziumba járni és minden gonddal-bajjal meg kellett küzdenem, amit az iskolaváltás okozott. Nem is nagyon foglalkoztam a futballal. Ám akkor jött a téli szünet és tengernyi idő szakadt rám...

(Folyt.köv.)

Hogy volt-e kedvenc csapatom a magyar NBI-ben? Volt. A Fradi. Ugyanis a IX.kerületbe jártam gimnáziumba, így kézen fekvő volt....

Foci,foci,foci:)

Sajnos a helyzet nem sokat változott…próbálok megküzdeni az előttem tornyosuló akadállyal,azaz a mindennapos problémákkal. Sajnos meg is látszik ez az egész az egészségemen,mert amióta megkaptam az első levelet a gázszolgáltatótól,azóta kb minden este rám jön a fejfájás. Egyfolytában jár az agyam,hogy hogyan találhatnék megoldást erre az egészre.Embertelenül nehéz,mert nagyon nehéz helyzetbe kerültünk…de nem nyafogok,mert attól egyáltalán nem lesz jobb,vagy könnyebb.Ahogy a 274-es dicséretben is van:”A súlyos gondok mit használnak.A sóhaj,sok jajszó mit ér, / Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? / Így terhünk egyre súlyosabb,ha lelkünk búnak helyet ad.” Mert „Ki Istenének átad mindent,bizalmát csak belé veti/Azt csudaképen őrzi itt lenn,Ínség baj közt is élteti./Ki mindent szent kezébe tett,az nem fövényre épített” Az Úr eddig megőrzött és bízok benne,hogy ezután is meg fogja tenni…

Váltok kellemesebb témára.Csabival kicsit rendbetettük a poszter gyűjteményünket és kitettünk a kamrába néhány régebbi újságot,majd papírgyűjtéskor jó lesz a tesómnak. Nekem 4 mappára rúg a poszter és cikkgyűjteményem.1-ben csak a Forma1-hez kapcsolódó dolgok vannak,bár az már jó ideje nem nagyon bővült… A másik 3-ban pedig csak foci. Egyik mappában vannak a posztereim,külön-külön „téma” szerint rendezve (Real Madrid,kedvenc játékosaim,kedvenc csapataim,Argentína…),a másikban a Real Madridról írt cikkek,interjúk a csapat játékosaival meg ilyenek,a harmadikban pedig az Higuaínhoz kapcsolódó anyagok vannak(újságok,cikkek…). És még ott vannak a legféltettebb  kincseim:az a néhány Marca és AS,aminek egy részét akkor vettem,amikor Madridban voltam,a másik részét pedig kaptam. Ha számba vesszük a csapatokat,amelyikeknek a meccseit néha-néha meg szoktam nézni a Real Madridot kivéve,akkor kapunk vagy fél tucatot.Persze nem tartom magam nagy Inter vagy Porto szurkolónak,de azért figyelemmel követem az eredményeiket és havonta 1-2 meccset leülök megnézni.A lista:Internazionale,Porto,Benfica, River Plate,Valencia,Villarreal.Egyébként a következő blog bejegyzésemben majd a Madridról fogok írniJ Mert kedvenc csapatom csak egy van és azt úgy hívják,hogy ♥REAL MADRID CF.♥

Inter: A tesóm nagyon nagy nerazzurri.Juve szurkolónak indult,de mikor kitört a calciopoli botrány megutálta őket és interes lett.Nagyon megszerette a milánóiakat.Ahogy hétről-hétre leült a tv majd később a gép elé megnézni a soros bajnokikat én is néztem vele és megkedveltem őket is. Bírom Stankovicot,Sneijdert,Materazzit,Cambiassot és Pandevet is,de a 2 kedvencem onnan Zanetti és Milito. Zanetti hihetetlen amit még ma is művel…közel a negyvenhez még mindig csúcsteljesítménnyel rukkol elő,az idei Copán is az egyik olyan játékos,akit nem érhet rossz szó.Milito pedig bár zsákszámra lődözte a gólokat a Racingtól a Zaragozán és Genoán át az Interig egészen 2010-ig senki sem emlegette a legjobbak közt.Akkor a madridi BL döntőben duplázott…én akkor figyeltem fel rá,mikor a Zaragozában játszott együtt Aimarral.Akkor még nem igazán kedveltem,mert ketten együtt (mármint Aimarral) majdnem beleköptek a levesembe és fricskázták meg a Realt.Mikor lelépett a Genoába,onnantól számít az egyik kedvencemnek.

Az Inter argentinjai:)

Zanetti és Milito

Valencia:Mikor eljegyeztem magam a spanyol focival,akkor a Real Madrid és a Barcelona mellett komoly tényező volt ez a csapat is.2004-ben dupláztak,behúzták a spanyol bajnoki címet,utána pedig az UEFA-kupát is.A csapat szereplését egy játékos miatt kezdtem el követni,akit úgy hívtak,hogy Pablo Aimar.Évente csak 2 napra szüntettem be a barátságot:arra a 2 meccsre,amikor épp a Real Madrid volt a soros ellenfelük,olyankor nagyon tudtam utálni Aimart is,pedig amúgy imádtam a játékát. A kis argentin még ma is olyan szabadrúgásokat/szögleteket tud lőni,aminek olyan az íve,mintha körzővel-vonalzóval szerkesztették volna.Nagyon lát a pályán.Sajnálom,hogy nagyon sérülékeny és hogy pont akkor volt a topon,mikor Riquelme is és Verón is,ezért hármójuk közül ő volt az,aki a háttérbe szorult….Később pedig ott játszott néhány idényt Morientes is,aki legalább akkora kedvencem volt annak idején,mint most Higuaín.

Pablo Aimar:)

Fernando Morientes:)

Benfica: Mikor Aimar odaigazolt,akkor figyeltem fel az együttesre.Aztán kiderült,hogy Nuno Gomes is ezt a csapatot erősíti,akit szintén kedvelek. Szeretem a portugál bajnokságot is és bizony sajnálom,hogy a Digisport vette meg a közvetítési jogokat a Serie A-val együtt. A Benficába azóta érkezett még néhány játékos a Real Madridból is,akiket szintén kedvelek és a Madrid is igazolt onnan.Név szerint:Javi Garcia és most már Ezequiel Garay is a lisszaboniakat erősíti,mi pedig Conetraot és Di Mariát is onnan szerződtettük.

Javi Garcia gólt ünnepel

Pablo Aimar

Porto: A portói sárkányok voltak az első olyan csapat,aminek a meccsét teljes egészében megnéztem,méghozzá a Klub VB döntőjét 2004. decemberében a kolumbiai Once Caldas ellen.Baiat szerettem abból a csapatból aztán kicsit szakítottam velük,de tavalyelőtt ismét visszataláltam hozzájuk.2 játékost kedvelek nagyon a csapatból,mindketten az argentin River Platet erősítették és Higuval játszottak együtt.Az egyikük az argentin közzéppályás,Belluschi a másik pedig a –már- tavalyi szezonban berobbant kolumbiai csatár,Falcao.

Belluschi

Falcao

River Plate: Mint azt gondolom,észrevettétek,hogy szinte az összes játékos,akit kedvelek argentin.A legtöbbjük pedig az argentin River Plateben is megfordult/onnan indult el páléyafutása.Régebben a Sport tv közvetített Libertadores kupa meccseket,akkor láttam először az argentin csapatot. Néha-néha az internetes streamek segítségével megnéztem 1-2 bajnokit.Sajnálom,hogy kiestek az élvonalból.:(Köszönhető ez az egész az idióta rendszernek,ami alapján lebonyolítják a bajnokságot.Az Apertura-Clausura párosításra gondolok itt,meg arra hogy a kieséseknél 3 évet vesznek számításba,jövőre a Boca kerülhet bajba emiatt.Idén a River hozott egy kilencedik meg egy negyedik helyet mégis kiesett.

Villarreal:Tavaly az idény elején nagyon szép focival álltak elő,az Európa Ligában is a legjobb 4-ben voltak. A karácsonyi videójuk meg az egyik legjobb volt a Madridé után. A kapust,Diego Lopezt,az olasz csatárt,Rossit csípem,de a legjobban a spanyol középpályást Cazorlát szeretem onnan.:)

Santi Cazorla

Az említett karácsonyi vidi:)

Ha már ennyire belemerültem a fociba: A Copán Paraguay bejutott a döntőbe.0:0 lett a Venezuela elleni meccsük,aztán tizenegyes párbajban 5:3-ra  végeztek. Úgy masíroztak a döntőig,hogy egy meccsüket sem nyerték meg...

Bronzmeccs: Peru-Venezuela

Döntő:Uruguay-Paraguay

Közben pedig napvilágot láttak olyan hírek,miszerint Batistát kirúgták. Ám nagy a csend az ügy körül,mert az AFA részéről se megerősítést sem cáfolatot nem adtak. A lehetséges utódok lehetnek:Gerardo Martino és Alejandro Sabella.Utóbbi akkor is a jelöltek közt volt,mikor Maradona mondott le/küldték el,egyébként pedig az Estudiantes edzője.Martino pedig a -győztes meccs nélkül-Copa döntőbe jutott Paraguay szövetségi kapitánya és lejár a szerződése náluk a Copa után....kíváncsi vagyok,h mi lesz ebből....

Gonzalo tegnap elindult vakációzni.Zárásként hozok erről két képet.:)

Plusz egy szép mozdulat Marcelotól:D

Csak az a foci.... :)

Egész ma reggelig úgy állt a helyzet,hogy Sárival elmegyünk egy termékbemutatóra,de ahogy az mindig lenni szokott közbe jött valami,úgyhogy nem mentünk el mégsem. Kihasználtam,hogy korán felkeltünk,szépen áthúztuk Csabival az ágyneműket a szobánkban.Utána feltettem neki a gépre a Moto GP demoját,egész jól eljátszott vele.Én irtó béna vagyok ehhez,de neki már most elég jól megy.Úgy vettem észre,hogy van érzéke a számítógépes játékokhoz.Még tegnap a tesóm egyik barátja kérdezte,hogy nem megyünk-e ki játszani a sportpályára.Meglepődtünk,mert nem tudtuk,hogy a "C" pályán a meccsnapokat kivéve minden nap 8-tól 21 óráig lehet focizni. Tegnap Apu elkísérte őt is meg a barátját,ma meg én mentem el Csabival. Anno játszottam még mikor gimibe jártam,de  már vagy 3-4 éve letudtam az utolsó meccsemet-a már korábban említett sérülésem miatt- és csak hébe-hóba húztam fel a stoplist. Nagyon jó érzés volt ismét a kapuba állni és védeni,meg a füvön terelgetni a labdát,kapura lőni...Viszont nagyon el is fáradtam. Még a hajamban is izomláz van.:D A sportpályát is jó volt újra látni... Régen jártam oda kosarazni,meg voltam 1-2 NB III-as bajnokin is. Kicsi koromban nézni nem szerettem a focit,de ha egy focilabda került a közelembe,akkor én voltam a világ legboldogabb gyereke.Ha meg megláttam egy focipályát,akkor meg pláne alig lehetett visszafogni. Mindemellett persze olyan voltam,mint egy átlagos kislány:játszottam Barbie babákkal is meg volt sírós babám is és rengeteg plüss állatom. Sokáig egy igazi kosárlabda volt minden vágyam meg egy igazi focilabda. Kosárlabdát előbb kaptam,de az általános iskolai tesiórákon kiábrándultam a sportból.Ám ezzel egy időben az unokatestvéremék kissé szét rugdalt focilabdájukat nekem adták.Apu munkahelyén pedig volt egy hatalmas udvar (tudniillik apukám a temetkezési irodánál dolgozott...tudom kicsit bizarr) és miután hétköznapokon 16 óra után bezárt az iroda,átmentem hozzá (pár háznyira tőlünk) és hátul fociztunk. Szóval a futballt játszani szerettem,csak nézni nem.:) 7 évvel ezelőtt változott meg a véleményem,de erről majd később mesélek.:)

Délután világot látott a La Liga 2011/12-es idényének sorsolása. A Real Madrid az idény első meccsén augusztus 21.-én a Bilbaot látja vendégül. Kaphattunk volna könnyebb csapatot is kezdésnek,de ez sem olyan tragédia.Az gázabb helyzet lenne,ha Bilbaoba kéne utaznia a csapatnak. Az idény első El Clásicoja december 11.-én lenne papíron,de a katalán barátaink akkor épp a klub világbajnokságon lesznek érdekeltek,úgyhogy még nem tudják,hogy mikor játsszák le. Egyébként most az őszi Klasszikus lesz a Bernabéuban. Az idényt pedig a Mallorca ellen fogjuk zárni. Továbbá kiderült,hogy augusztus 14.-én lesz a Szuperkupa meccs első felvonása a Bernabéuban,22 órai kezdettel.A visszavágót katalán barátaink augusztus 17.-én rendezik 23 órakor. Most megmondaná valaki,hogy hogyan jött ki nekik ez a kezdési időpont? Milyen idióta ötlet volt ez? :S Remélem,hogy a Bernabéu vitrinjébe kerül majd a Szuperkupa és majd a Nou Campban vehetjük át több ezer katalán lelkes fújólása közepette...:P 

A La Liga 2011/12-es idényének sorsolása a Real Madrid szempontjából

Éjjel 3/4 3-kor lesz Santa Fében a Copa America második körének első meccse,az Argentína-Kolumbia találkozó. Várható kezdőként mindenhol az a 11 szerepel,ami a szövetség honlapján. Kíváncsi leszek Falcaora a kolumbiai csapatból és arra,hogy miként muzsikál az argentin támadó trió... Nagyon félek,de izgatottan várom a meccset.Szerintem ma nem fogok aludni előtte,mert akkor képtelen leszek felkelni a meccs kezdetére. Holnap úgysem megyek sehová,majd kialszom magam akkor. remélem,hogy az Agüero-Dí Maria-Higuaín trió lehetőséget fog kapni. Semmi újabb hírt nem olvastam az Albicelestéről....

Higuaín és Dí Maria:)

Egy érdekes szavazás...melyik 2 játékost látná a nép szívesen Messi társaiként...Batista vethetne rá egy pillantást....

Vamos,Vamos Argentina!!!!