Arra a kérdésre, hogy miért Gonzalo Higuaín a kedvenc focistám elég kellene, hogy legyen az előző post. Miközben mindenki csak Cé Ronaldoról és Messiről beszél, ha a La Liga szóba kerül, nem sokaknak jut eszébe Higuaín, holott évek óta ontja a gólokat és vannak mutatók, amikben mind a két nagyot veri. Gonzalo egy nagyon megosztó személy még ma is. Még a madridisták közül is sokan fújnak rá és sokszor előveszik, még akkor is ha épp nem szolgált rá. Sajnos egy időben nagy divat volt szidni.(Köztudott, hogy a Lyon elleni kiesést 2010 tavaszáról az ő nyakába varrták..) Nem sok olyan játékos van, akiről olyan kritikákat olvas az ember egy vb mesterhármas után, hogy "Könnyű volt neki,mert a 3 gólt összesen 4 m-ről rúgta" Na és? Most kérjen bocsánatot,mert nem félpályáról suhintotta rá? Esküszöm ne értem az embereket...nekünk, akik kedveljük az argentint mindig van akitől meg kell védenünk. Mindig vannak, akik nem ismerik el a teljesítményét, bármit is csináljon. Sokan pedig észre sem veszik, hogy mennyit fejlődött az alatt az 5 év alatt, amióta a Real Madridban rúgja a bőrt, pedig...Gonzalo már nagyon sokat letett arra a bizonyos asztalra. Mert ahogy Madridban hallottam: "Csak a legnagyobbak szerezhetnek 4 gólt a Santiago Bernabéuban"♥
De én most nem puffogni akarok, hanem megfogalmazni, hogy miért is ő a legnagyobb kedvencem.:)
Elsősorban egy nagyon jó játékosnak tartom. Tudjátok még most is csillogó szemmel nézem néha, ahogy leveszi a labdát vagy épp összejátszik valamelyik csapattársával. Nemcsak a fontosabb góljaira emlékszek kristálytisztán, hanem a többi szép megoldására is: 1-1 passzra, szólóra.
Ám ezen is túl ott van az, ami számomra fontosabb, mint a góljai száma: egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan játékost láttam, aki ennyire szívvel-lélekkel harcolt a csapatért a zöld gyepen, mint ahogy ezt ő teszi. Nem ismer elveszett labdát és az utolsó percig hajt, ha kell.Nagyon sokszor az utolsó percben indult meg, hogy támadást vezessen és gólpasszt adjon vagy ő maga fejezze be az akciót. Számos fontos gólt szerzett már és engedjétek meg, hogy egy idei őszi statisztikát megosszak veletek: ha Cé őszi góljait elvennénk, akkor a Madrid ugyanúgy az első lenne a táblázaton, viszont ha Gonzaloét törlik ki, akkor a Madrid visszacsúszna minimum 1 helyet. Igazi madridista, akit a szíve visz előre. Élénken él az emlékezetemben a csúf végű (a madridi 2-6) El Clásico évéből az utolsó néhány forduló. A Madrid ekkor már biztos bajnoki második volt: előtte a Barcelona sokkal vezetett, mögötte a Valencia nagyon leszakadt és pont szerzés nélkül is biztos volt a bajnoki ezüst. Néhány játékost kivéve már mindenki fejben a strandon járt és mindegyik hátralévő meccsén kikapott a csapat, viszont a rúgott gólok oszlopában minden meccs után eggyel nőtt a szám. Gondolom mondanom sem kell: Gonzalo szerezte mindegyik gólt...
24 évesen elmondhatja magáról, hogy ő a Real Madrid negyedik számú csapatkapitánya. Kiérdemelte ezt a megtisztelő címet. neki nem az ölébe hullt a madridi szerződés és nem tálcán kínálták a garantált helyet a kezdőben. Eleinte csak csere volt és onnan egymaga dolgozott meg azért, hogy ő lehessen a klub első számú gólvágója -most meg ismét a padra kerüljön néha-. Nem roppant össze, nem keresett kifogásokat, nem sírta tele a sajtót a problémáival, hanem a pályán bizonyított és ma is így tesz. Ha 5 percet kapott, hát abban az 5 percben, ha egy félidőt, akkor abban. 4 edzőnél is kiharcolta a kezdőbeli helyét, köztük a világ legjobbjánál Mourinhonál is -mikor épp nem Benz a kedvezményezett-.nem sok játékost láttam akiben ekkora alázat van a futball és a Real Madrid iránt, mint Gonzaloban.
Ugyan személyesen nem ismerem, de amennyire megállapíthatom az életben is olyan,amilyen a pályán. Egy egyenes jellem és szerény srác, aki nem kér a média csillogó világából. Többek között van egy olyan tulajdonsága, amivel kivívta a tiszteletemet, ez pedig nem más, mint a kitartása. Nagyon nagy leckét adott belőle számomra és azóta nem csak úgy tekintek rá, mint a kedvenc játékosomra, hanem mint egyfajta példaképre. Tavaly porckorong sérvvel műtötték, az orvos pedig 4 hónap kihagyás jósolt neki és további 1 évet ahhoz, hogy újra 100%-kos legyen. Napi 8 órás kemény munkával, végtelen hittel és kitartással dolgozott azon, hogy minél előbb felépüljön...3 hónap múlva már játszott és legalább 2 hónappal a jósolt időpont előtt 100%-os állapotba került. Az orvos, aki műtötte nemrégiben árulta el: ez a fajta sérülés akár ketté is törhette volna a karrierjét, ám neki szerencséje volt. Valóságos csoda az, ami nála végbement. Az idősebbik bátyját, Nicolást idézném: Az ő titka,hogy olyan tökös,mint egy Miura,a bika.(ez egy spanyol bika fajta,a harciasságáról híres.)Az Espanyol elleni meccs után küldött nekem egy üzenetet:”Mondtam,hogy el fog jönni ez a nap!”Ennek a gyereknek hihetetlen nagy akaratereje van,legyőz mindent.Meg vagyok győződve róla,hogy van egy őrangyala,őt Isten megérintette és olyan természetfölötti erőt adott neki,ami lenyűgöző.”
Ezekkel a gondolatokkal zárnám soraimat. Mi, a rajongói igyekszünk őt a helyén kezelni. Személy szerint tudom, hogy soha nem lesz aranylabdás és nem is várom el tőle. Én csak egy végtelenül szimpatikus játékost látok, aki szinte a szemem előtt lett top-csatár. Egy tehetséges srácot, akit hosszú út vezetett idáig attól a naptól kezdve, amikor szinte még gyerekként összepakolta a bőröndjeit és otthagyva hazáját Madridba költözött, már pedig a világ legjobb csapatának egyik fontos láncszeme lett. Együtt sírok és nevetek vele innen a távolból. Régi álmom, hogy egyszer a Bajnokok Ligája döntőjében szerez egy gólt, amivel a Madrid ismét Európa trónjára ülhet. Hiszek benne, hogy ez az álmom egyszer valóra válik. De addig is ne kérek mást, csak annyit, hogy maradjon meg olyannak egész életében, mint amilyen most: egy szerény, alázatos és kitartó gólvágónak, aki az én legnagyobb kedvencem.♥
Néhány idézet tőle:
- " El optimismo y la esperanza no se debe perder nunca! " (Sosem szabad elveszteni a hitet és a reményt!)♥
- "Az életben is olyan vagyok, mint a pályán. ha nem állnak valami jól a dolgok, akkor sem dobom be a törülközőt. A küzdés mellett a legfontosabb az alázat."
- " Amikor beléptem az öltözőbe és láttam a játékosokat meglepődtem és azt mondtam: „Azta, 2 évvel ezelőtt még a videojátékokon játszottam velük és most itt vannak mellettem, együtt játszom velük a pályán és velük beszélgetek.” Büszkeséggel töltött el és azt gondoltam magamban: „nem ijedhetek meg,győznöm kell és ha kell meghalok azért, hogy ez sikerüljön.”
- " Mindannyian megpróbálunk a legjobbak lenni, mint emberek.A futball egy szakma, amit ha egy nap abbahagysz, csak egy ember maradsz.Mikor visszavonulsz azt akarod, hogy azt mondják: „milyen jó volt ez az ember” és ne azt, hogy „Mennyi címet nyert, de mint ember…” megpróbálok mind a 2 dolognak eleget tenni."
:D :P
Ááá. Eddig is nagyon bírtam Gonzaloot, de a két bejegyzésed utáán.. :)) Nagyon jól írsz, gratula :D
VálaszTörlésköszönöm kedves Jenna!:)
VálaszTörlés