Egy madridista naplója I. - A futball és én

Eredetileg később akartam ezt a 2 postot a nyilvánosság elé tárni, de nem tudom, hogy lesz-e alkalmam rá, hogy még az El Clásico előtt fellépjek a blogomra. A mostani  írásaim témájukban épp passzolnak a La Semana del Clásicohoz, így mindenképp a rangadó előtt szeretném közkinccsé tenni, amit "A Fórumon" már mindenki oda-vissza ismer és tud. Jöjjön tehát az én történetem 2 részre bontva!

Először is azzal kezdeném, hogy az én esetemben külön kell választani a futballmániám és a Real Madrid fanságom kezdetét, ugyanis nem esik egybe a kettő. Először a futball iránti rajongásom kialakulásáról írnék.

 Érdekes gyerek voltam mindig is, mert a futballt nézni egyszerűen utáltam, de játszani annál inkább szerettem. Utóbbiban jelentős szerepe volt 3 unokabátyámnak is, ugyanis ők -az akkor még Monorhoz tartozó,ma már önálló település- Monorierdőn laktak és nagyon sokat találkoztunk: vagy mi mentünk át hozzájuk, vagy ők jöttek át hozzánk. Ha pedig egy lányt összezárunk 3 fiúval, akkor bizony sok mindent megtanul, többek között focizni is. Ám ők nem mindig értek rá, így a legtöbbet édesapámmal játszottam. Ő a helyi temetkezési vállalatnál dolgozott, aminek az irodája csak pár háznyira van tőlünk és tudni kell: hatalmas füves udvara van. Nyaranta délután 4 óra után, amikor apa főnökei hazamentek fogtam a labdám és anyuéktól elköszönve átsiettem hozzá. Megvártam, amíg mindent elrendez az udvarban és meglocsolja a virágokat, aztán rugdaltuk egy kicsit a bogyót. Hétvégén viszont együtt fújtam a nagyimmal és anyukámmal a régi lemezt: "Mi érdekeset találsz azon, hogy 22 ember kerget egy labdát?" Apa erre mindig legyintett és azt mondta: "Egyszer nézd végig,aztán kritizálj!"  Persze én erre sohasem voltam hajlandó, így inkább elhallgattam és belebújtam valamelyik könyvembe. Az évek teltek-múltak, belőlem pedig hatalmas Forma1-fan lett. A kedvenceim Schumi mellett mindig a brazilok voltak. Lépten - nyomon olvasgattam a brazil versenyzők nyilatkozatait arról, hogy mennyire imádják a focit és ez elkezdte felkelteni az érdeklődésem a világ legnépszerűbb sportja iránt. Épp kapóra jött 2004 áprilisában a brazil válogatott látogatása Budapesten. Nekem sem kellett több, leültem apa mellé és megnéztem a meccset. Noha a szabályokból nem sok mindent értettem és annyira nem is ejtett rabul, de valamit elindított bennem az a meccs. Rögtön megjegyeztem magamnak egy bizonyos Roberto Carlos nevét, aki bombaerős szabadrúgásokkal rémisztgette a világ összes kapusát. Egészen nyárig jegeltem a futball témát, de amikor elkezdődött az Európa Bajnokság, elhatároztam, hogy megnézek néhány meccset és eldöntöttem, hogy a házigazda portugáloknak fogok szurkolni. Nagyon szomorú voltam, amikor elvesztették a döntőt és az akkor még tini Cristiano Ronaldoval együtt sírtam a tv előtt. A szabályokhoz még mindig nem konyítottam, de rögtön láttam, hogy kik azok a játékosok, akikre érdemes odafigyelni. Először is ott volt egy francia középpályás, akinek minden mozdulatából zsenialitás és könnyed elegancia sugárzott. Volt egy portugál középpályás, aki a világ egyik legjobb játékosa volt. Láttam egy spanyol kapust, aki ugyan még nagyon fiatal volt, de már a nemzeti tizenegy megkérdőjelezhetetlenül biztos pontja volt a gólvonalon. Aztán egy Mcdonald's reklám után végre élesben is láthattam bizonyítani a világ legjobb csatárpárosát, a Raúl-Morientes duót.  (Nem vicc! Tényleg onnan ismerem őket! ) Az EB közben már éreztem: megfertőződtem a focititis-szel. Alig vártam,hogy elkezdődjön a magyar bajnokság én pedig minél mélyebben beleáshassam magam a sportág rejtelmeibe. Aztán rájöttem, hogy bizony bajnokság és bajnokság közt is van különbség, hiába foci mind a kettő. A magyar bajnokságból hamar elkezdtem kiábrándulni, mert nem éreztem azt a varázst, ami az igazi nagy csapatokat veszi körül, Azt,ami az Európa Bajnokság alatt is átjött a TV-n keresztül. Így az NBI-et csak arra használtam, hogy megtanuljam a szabályokat. Vártam az őszt,hogy végre elkezdődjenek a top bajnokságok és végre megtaláljam azt a csapatot, amelyik rabul ejt. Ám azon az ősszel ezer más bajom is volt. Ekkor kezdtem el gimnáziumba járni és minden gonddal-bajjal meg kellett küzdenem, amit az iskolaváltás okozott. Nem is nagyon foglalkoztam a futballal. Ám akkor jött a téli szünet és tengernyi idő szakadt rám...

(Folyt.köv.)

Hogy volt-e kedvenc csapatom a magyar NBI-ben? Volt. A Fradi. Ugyanis a IX.kerületbe jártam gimnáziumba, így kézen fekvő volt....