Cicapost

Az előbb elkezdtem pötyögni egy postot, de aztán egy mozdulattal kitöröltem az egészet. Ugyanis az egyik drága pici macskám, a Hópihe végigsétált a billentyűzeten, amíg nem figyeltem oda és valahogy eltüntette a felét. Elég hosszú post volt és nem volt kedvem hozzá, hogy újra írjam.
Elég rég írtam a 2 kis banditámról, hát most jöjjön pár szó róluk!
Mirci Maffika esténként be szokott jönni a lakásba kicsit melegedni. A kandúrmazsolám beül a kályha elé, aztán ha megunja akkor bejön a szobába és addig nyávog, amíg oda nem figyel rá valaki. Mindig meg szoktam dögönyözni, ő meg szinte mindig dorombol is hozzá. Ám fél óránál többet nem marad benn, ahhoz már túlságosan is megszokta a kinti létet.
Hópihe viszont még mindig a lakásban van, nem is engedjük ki tavaszig, ahhoz még kicsi. Mircivel egész jól kijönnek kivéve azt a néhány alkalmat, amikor Pihe rányávog vagy fújtat. Ez a kis fehér cicus viszont amilyen cuki, olyan rossz. Éjjel ide-oda rohangál a lakásban és imádja a kezemet harapdálni meg karmolászni. Néha odacsapok, akkor tudja, hogy messzire ment és abba hagyja. Minden este az ölemben szundikál, amíg én gépezek.
Nagyon szeretem az állatokat, pláne a cicákat és jó érzés, hogy ők is kedvelik a gazdijukat. Mert amikor az emberhez odabújik az egyik szőrgombolyag, akkor igencsak elérzékenyül. Így élünk a macskáimmal...