Helyzetjelentés

November 29.-én vizsgázom és vagy aznap vagy december 4.-én lesz a gyakorlati vizsgám, a tananyag pedig rengeteg, szóval nem hiszem, hogy hosszú postokkat kényeztetlek majd el Titeket az elkövetkezendő napokban....Iszonyatosan görcsölök és attól félek, hogy mire megszerzem a bizonyítványt, a végkimerülésig hajtom majd magam és küldhetik utánam a kórterembe a papíromat a végzettségről. Az az elvem, hogy ha valamibe belevágok, azt tisztességesen csináljam végig, úgyhogy feltettem a lécet magamnak, csak győzzem átugrani... Amilyen messze esik a lelkészség a biztonsági őri szolgálattól, akkora a szakadék ez a képzés és az egyetem közt. Valaki magyarázza el nekem, aki okosabb, mint én, hogy miért van az, hogy az egyetemen, hoztam egy 3,8-as  átlagot a harmadik szemeszterben, ez meg - amit elméletileg úgy terveztek, hogy 8 osztályos végzettséggel is meg lehessen tanulni - annyi fejtörést okoz, hogy már komolyan kezdek benne kételkedni, hogy van-e tényleges tudásom a bizonyítványaim mögött... El sem hiszitek, hogy mennyit küzdök saját magammal, néha már csak azért is, hogy itthon kézbe vegyem a jegyzetem. Azt mondják, hogy ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad. - Elnézést a kifejezésért - De most már rohadtul szeretném látni azt a hülye útjelző táblát, amire ki van írva, hogy hány méter még, mire visszatalálok a főútra...vagy legalább annyit, hogy ez arra visz-e...
Viszont van egy érdekes történetem is. Amióta átjárok a - majdnem - szomszéd településre erre az oktatásra, a hét szinte minden napján hol a városban, hol az állomásnál minden egyes alkalommal hallom, hogy valaki zongorán játszik és nem akármit: genfi zsoltárokat és református dicséreteket.Nagyon csüggedt vagyok mostanában és legutoljára épp a "Térj magadhoz drága Sion van még néked Istened" volt repertoáron. Nem tudom, hogy ki az és miért játszik ilyen énekeket, de olyan ez az egész, mintha az Úr akarna üzenni nekem, hogy még ha úgy is érzem, nem hagyott magamra...

Csak egy dal...úgy passzol a hangulatomhoz...hazafelé láttam egy falevelet, amit felkapott a szél és lassan megtáncoltatta a levegőben, aztán a lábam elé hullt...Már egy jó ideje piszkosul egyedül érzem magam, hiába vagyok emberek közt...