Vasárnap...

A vasárnapom úgy telt, ahogy mindig is szokott. Legalább is általában szokott. Sajnos az elmúlt két hétben nem nagyon jutottam el a templomba, de most végre nem jött közbe semmi. Már hiányzott....2 hétig bírom ki "csak" istentisztelet nélkül, de azt is úgy, hogy a második hét végén már nagyon elkezd hiányozni és valahogy nem találom a helyem, sőt még kicsit a lelki egyensúlyom is felbomlik. A mai textus ez volt: "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! " (Fil. 4:4 ) Pál apostol fogságban volt, amikor ezt a levelet írta a szívéhez annyira közel álló gyülekezetnek. Az öröm levelének is szokták hívni, mert több mint 10x fordul elő a levélben az "örül" szó. Mennyire szép is, hogy Pál még abban a nyomorúságos helyzetben is képes volt az örömre... és ezt kellene nekünk keresztényeknek is megtanulni. Sokakat épp azért taszít a kereszténység, mert csak szomorú és besavanyodott embereket látnak, pedig ennek nem így kellene lenni....Na jó a teológus énemet most szépen rendre utasítom.  A prédikáció végén a Tiszteletes Asszony felolvasott egy rövid történetet Gyökössy Endre egyik könyvéből. Már rég elhatároztam, hogy bevásárolok Gyökössy életművéből. Ő lelkész és pszichológus is volt egyben és nagyon jó dolgokat mondott - írt le, de eddig még nem szereztem be tőle semmit, hát eljött ennek is az ideje. (Teológaként én Joó Sándor prédikációs köteteiből vásároltam be meg Ravasz László írásaiból).
Délután itthon voltam és elkezdtem a jogot megtanulni. Így elgondolkoztam rajta, hogy azért mennyivel könnyebben tanulja meg az ember azt, ami tényleg érdekli, meg azt, ami nem. Egyetemistaként ennél nagyobb anyagrészeket tanultam meg hétről hétre és délután mindig szépen leültem a fenekemre, elővettem a könyvet meg a jegyzeteket és szépen megtanultam. De most?... Már az egy külön meccs saját magammal, hogy kézbe vegyem a mappát és leüljek tanulni. Az meg a második félidő, hogy addig fel ne álljak a helyemről, amíg fejből vissza nem mondom az egészet... Azt hiszem én vért fogok izzadni ezzel az egész biztonsági őrösdivel, de ha beledöglök is meg fogom tanulni. Akkora a bizonyítási kényszer bennem mások és saját magam felé, hogy nem fogja hagyni, hogy ellazsáljam...maximalista is vagyok és kitartó ez a három tulajdonság így egyben pedig gyilkos elegy. Pont az az ember típus vagyok, amire a pszichológus csak annyit mondott, hogy az ilyeneket viszi el leghamarabb a rák. Bár az édes mindegy eszempontból, hogy lesz-e bizonyítványom Mikulásra vagy nem...saját magamnak csak akkor fogok tudni megfelelni, ha 100 %-ot hozok, másként nem... Szóval ahelyett, hogy teológiai okosságokat firkálok, úgy mint az előbb, inkább a jogszabályokon igyekszek gondolkodni. Jó lenne, ha végre képes lennék bele nyugodni, hogy az egyik professzor szavaival élve valakinek gyülekezeti tagnak is kell lenni és ahelyett, hogy megint a Hittudományin töröm a fejem, inkább biztonsági őrként próbáljam magam elképzelni... Na tessék ez a melankolikus személyiség egyik legfőbb jellemzője. Imádja az önsajnálatot és az önmarcangolást. Én ebben már nagymester vagyok...

Szombaton volt meccs is. :) Kíváncsian vártam, hogy milyen kezdővel áll majd ki a Madrid, mert a védelem körülbelül fele kidőlt. Hát érdekes volt picit Essien balhátvédben, de megoldotta. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem Marcelo irtóra hiányzik...a bal oldalunk picit meg van így lőve, mert nincs ott a kis brazil, aki feljöjjön a támadásoknál és besegítsen. Egyébkén nem sok mindent tudok róla írni, mert ritka unalmas egy bajnoki volt.  Ikerrel nem tudom mi volt...fogjuk rá, hogy rossz napja volt. Én tényleg nem akarom őt bántani. Cének semmi nem akart összejönni, a gólt is tizenegyesből szerezte, de miután évek óta raklapnyi gólt lő minden idényben elnézzük ezt neki és amúgy is válogatott meccsek voltak. Kaká egy bazi nagy kérdőjel számomra. Néha-néha bámulatosan el tudja hitetni velem, hogy képes még egy exaranylabdáshoz méltó teljesítményt lehozni, de aztán lerombolja az illúziót rögtön. Most kezdett, de ha értékelnem kellene....hát...maradjunk annyiban, hogy illúzióromboló volt. A sor végére hagytam Gonzalot. :) Az argentin lőtt egy olyan gólt már megint, hogy a szám is tátva maradt, ergo ott folytatta, ahol Chile ellen abbahagyta. Én, kis naiv és tudatlan azt hittem, hogy legalább virtuális buksisimogatást kap érte, de tévedtem. Azt próbálják meg nekem bemagyarázni, hogy véletlen lett gól, mert nem is kapura szánta. Agyam eldobom, de komolyan.... Magyarázza már el nekem valaki, aki okosabb, mint én, hogy tulajdonképp mi a bajuk van Higuval? Miért rúgnak bele még ilyenkor is egyet? Miért kritizálják úton-útfélen akkor is, ha nem érdemli meg? Mondjuk én vagyok a hülye, hogy felhúzom magam azon, amit pár fotelszurkoló és önjelölt szakértő hajtogat...Madridban szeretik - a "Pipita quédate" - és ez a lényeg, nem az, hogy a magyar chips zabáló távirányítóbetyárok miket írogatnak a világhálóra.
Vasárnap délután fél szemmel néztem az Inter-Catania meccset is és mosolyogtam egy jót: Zanetti 39 éves, az Inter edzője, Stramaccioni pedig fiatalabb nála 3 évvel. :D Ez azért mekkora! Amúgy nyert az Inter 2:0-ra. :)