Kirándultunk... :)

Múlt hét szombat óta tudom, hogy milyen ha egy vasútfotóst - még ha csak hobbiból is az - elkísérek az egyik nagy budapesti pályaudvarra. A testvéremmel ugyanis kötöttünk egy egyességet: én hajlandó leszek elmenni vele a Keleti pályaudvarra, cserébe viszont ő elkísér engem a Református Zenei Fesztiválra. Mivel a logika úgy diktálta, a napot a pályaudvaron kezdtük, miután Zuglóból átbuszoztunk a Baross térre, ahol majdnem 1 órán keresztül futólépésben követtem az öcsémet vágánytól vágányig. Első fogásként a müncheni Railjet - amely a Spirit of Hungary névre hallgat - került lencsevégre, majd 2 Szili. Pár perc múlva pedig betolták a csarnokba a Prágába közlekedő Slovan EC szerelvényét, aminek az elején stílusosan egy szlovák mozdony, a Gorilla állt és természetesen ezt is le kellett fényképezni. Amikor elkattintotta a gépet Csabi akkor láttuk, hogy az egyik csarnok melletti vágányról a szombathelyi gyorssal a Traxx által előfogatolt Sisi Taurus húz ki. Na ez volt az a pont, amikor kis híján agyvérzést kaptam, mert az volt az egyik olyan mozdony, amelyet mindenféleképp látni szerettem volna. A GYSEV werbelokját ( "reklámmozdony" ) elég nehéz elcsípni és ha előbb észrevesszük mind a két kedvencemet sikerült volna elcsípni a Keletiben. Morgolódva sétáltunk vissza a nagy tábla elé, hogy megnézzük, hogy hová jön a másik két vasúti érdekesség. Pár perc múlva pedig megérkezett a MÁV werbelokja is a Wiener Walzer EN élén. Hogy ez miért érdekes?  A MÁV 470 010-es pályaszámú Taurusa - amely a Csíksomlyó Expresszt továbbítja hétvégén a zarándoklatra - ugyanis a legendás Aranycsapatnak állít emléket. Én azonnal beleszerettem abba a mozdonyba. Nagyon sok időt eltöltöttünk ott és szinte minden oldalról és minden szögből lefotóztuk, ahogyan csak lehetséges volt. Ezzel viszont elszalasztott a testvérem még egy érdekességet: mire a Tisza Nemzetközi Gyorshoz eljutottunk, már leszedték róla az orosz kocsikat, hogy átpakoljak az Avala EC-re. Így mi is búcsút vettünk a Keletitől és átbuszoztunk az Astoriához, onnan pedig gyalog sétáltunk a Kálvin térre.  Nekem sok emlékem kötődik az ottani templomhoz - és az egész környékhez - és most először a testvéremnek is megmutattam. Picit leültünk egy padra, aztán átsétáltunk a Fővám térre, hogy a Vásárcsarnokban is körbenézzünk kicsit. Onnan a Lónyay felé vettük az irányt. Épp egy koncert volt, kicsit meg is álltam a gimnázium aulájában, ahol 4 éven át hol vidáman, hol bosszankodva szaladtam át mindig, vagy épp ültem, amikor elkéstem a hétfői áhítatról és egy pecséttel az ellenőrzöm hátuljában ültem a könyv felett, miközben a díszteremből lehallatszott a szép református ének: " Óh, Sion ébredj! " ... Az iskola udvarán állt a színpad és egy kórus adta elő csodálatosan az ismert Goudimel - féle zsoltárokat. Kis idő múlva az irányt a HTK épülete felé vettük a Ráday utcában. Nem volt könnyű belépni az előcsarnokba az áprilisban történtek után, de ez olyan mint amikor valaki leesik a lóról: újra fel kell rá ülni, hogy legyőzze a félelmét, mert akkor végig rettegni fog. Mindig van egy első alkalom. Kicsit körülnéztünk, aztán átmentünk a Bakáts térre, ahol ismerősbe botlottam. A volt gimis énektanárom ott ült az első padon. Kicsit körülnéztünk a kirakodóvásárban, majd a Nyugati pályaudvar felé vettük az irányt és mielőtt felszálltunk a monori személyre, ettünk egy-egy menüt a MC'Donaldsban.