Életjel

Úgy néz ki ősszel menetrend szerint jön, hogy eltűnök kicsit. Tavaly is így volt, most is így van....Mentségemre legyen szólva igen elfoglalt lettem. Szeptember óta képzésre járok és épp ma lett vége az első hónapnak, ami még csak egy pszichológia felkészítő volt. Először bevallom őszintén a nem létező szőr is felállt a hátamon  még csak a gondolatától is ennek az önfejlesztő tréningnek, de a végére egész éveztem. Jó néha untam magam, mert például a tanulástechnikák nekem nem jelentettek újdonságot, de azért sokszor elgondolkoztatott, pláne amikor az önismeretről volt szó. Annamária, aki a tréninget vezette szerintem nagyon jól végezte a dolgát és igyekezett minél élvezhetőbben és fogyaszthatóbban előadni mindent és megtanította nekünk a dráma meg a a fejlődés háromszöget meg az oké-keretet és a sztrókolás szükségességét. :D Egyébként ezek nagyon érdekes témák, ha valaki szeretné akkor jelezzen kommentben és elmagyarázom. :) Holnaptól azonban jön a fekete leves...a szakmai oktatás. Nos....szokás szerint pesszimista vagyok. November 29.-én lesz az írásbeli vizsga és egyenlőre halvány lila dunsztom sincs, hogy addig miként fogunk mindent normálisan megtanulni? Az egész egyenlőre még eléggé egy összegubancolódott csomónak néz ki a szememben, amivel meg kell küzdenem, hogy szét tudjam választani a különböző színű cérnákat...Talán holnap letisztul kicsit a kép...Én mindesetre a szokásos pesszimizmusommal várom a holnapot és megyek is aludni. Éjjel kettőkor kiugrom az ágyból amúgy is, mert Chile-Argentína VB-selejtező lesz és szeretném megnézni. Remélem nyer az Albicelste és Gonzalo is gurít egy gólt, mert már elég rég nem ünnepelhettem Higuaín gólt...