"A szégyen olyan, mint a fájdalom - csak először érzi az ember."
A hét elejétől újra van netem,de sajnos előbb nem volt időm írni; így már kedden elhatároztam, hogy majd a kupameccs után megírom az értékelést, aztán folytatom a blogolást a régi kerékvágásban. Titkon picit reménykedtem benne, hogy nem lógó orral kell leülnöm megírni ezt a postot, de a realitás győzött.
Nem bocsátkoznék hosszas fejtegetésbe a meccs összefoglalását illetően,mert nem lenne túl sok értelme, hanem ugyanazt teszem, amit december 10.-én is alkalmaztam,ugyanis az előbbit ennyivel is el tudom intézni: A forgatókönyv nem változott. Madrid vezetés és Barca győzelem.
A kezdő a sok sérült és az eltiltott Arbeloa miatt elég furcsán festett. De ez sem elég indok arra, hogy Mou látszólag képtelen volt eldönteni, hogy most akkor támadni akarunk vagy védekezni. A kezdő csapat 3/4-e védekező játékosokból állt és azzal, hogy Pepét előre tolták egy sorral -egyébként helyes meglátás volt- valakit fel kellett áldozni. Ám előre nem a legjobb választás volt a Benz - Gonza - Cé trió. Ha ennyire védekezni akarunk akkor eleve halott ötlet a 2 csatár előre, mivel nincs a középpályán olyan ember, aki előrefelé megjátszaná nekik a labdát. Tegnap Benz csak akkor jutott labdához, ha hátrajött érte, míg Gonza alig ért a játékszerhez. Az az érzésem, hogy Mourinhonak is kezd az agyára menni ez a sok Clásico és az, hogy a Madrid képtelen megfogni a katalánokat, akármit is talál ki.
90 percen át arra játszani, hogy ne kapjunk gólt a lehetetlenség határát súrolja, ráadásul hazai pályán beállni bekkelni egy Real Madridnak az szégyen még a Barca ellen is. Nem lehet feladni a támadásokat a védekezés oltárán. Ha csak a nagy számok törvényét is veszem alapul azt látom, hogy nem létezik, hogy a Barca ne rúgjon gólt a Madridnak pláne úgy, hogy majdnem minden fordulóban kapunk 1-1 olyan gólt, amit védelmi hiba előz meg. Mounak látnia kellett volna, hogy sündisznóállásban nem fog menni és hiába vezetünk hamarosan jönni fog az egyenlítés, mégse tett semmit. Mou számlájára még azt is oda lehet biggyeszteni, hogy Lasst nem kellett volna lehoznia, de ez lényegében teljesen mindegy volt, mert mindegy volt akárkit is küldött be, mindegyikük behúzott füllel és farokkal állt be játszani.
A helyzet katasztrofális: ugyanott tart a Real Madrid, mint tavasszal. Nem mernek nekimenni a Barcelonának és ez itt a legnagyobb baj. Egy olyan Copa del Rey döntő után, ahol elvertük a katalánokat miért van még mindig ott a mentális gát? Miért fél az összes Madrid játékos amikor meglátja a gránátvörös-kék törpehadat? Egy Betis a Camp Nouban nem félt támadni a katalánok ellen és amíg 11-11 ellen játszottak döntetlenre állt a meccs, ráadásul rúgtak VV-nek olyan gólt, ami esélyes a forduló gólja címre. Az a Real Madrid amelyik ezt a Betist 4-1-re verte alig vezetett 5-nél több támadást a törpék ellen. A Getafe, ami a Rayo feljutásáig a legkisebb madridi csapatnak számított a Ligában, 1-0-ra verte a Barcelonát a Colíseumban. És a nagy Real Madrid mit tud felmutatni a Santiago Bernabéuban? Pedig a királyi gárda tud veszélyes támadásokat vezetni és szép gólokat szerezni, ergo lenne keresnivalójuk a katalánok kapuja előtt. De amíg így állnak hozzá, addig nem lesz keresnivalójuk ellenük a pályán.
Ezt üzenném a Fiúknak innen a távolból: "Ha küzdesz veszíthetsz, de ha nem küzdesz már vesztettél."
Néhány szót írnék pár játékosunkról. Igazából senki sem érdemel dicséretet, mert a Madrid 11 emberből ill. bocsánat 11 gyáva nyúlból áll és ha együtt nyernek, hát együtt is veszítenek. Azért egy fél piros pontot megajánlanék néhány embernek.
Casillas sosem felejti el, hogy ő a Madrid focistája és csapatkapitánya. Sajnálom, hogy pont ő az, aki ezeket a gólokat kapja és a gólvonalon ülve nézheti, ahogy a törpék ünnepelnek. Ő ennél többet érdemel.
Cét sokat szidtam a decemberi meccs óta de tegnap azt az egy meccsét jóvátette. Ő szerezte a gólunkat és végig tepert, még védekezni is visszajött.
Altintopnak ugyan nem jár a piros pont, mert akadtak hibák a játékában, de kellemesen meglepett. Az meg az egyik legszebb momentum volt, amikor Iniestát leültette és Benz fejére küldte a labdát.
Gonza szintén zenész....őhozzá még a labda se jutott el, a tegnapi meg pont nem az a meccs volt, ahol abba a kezdőbe ő is meg Benz is befért volna egyszerre.
Lényegében Casillason és Cén kívül mindenki ássa el magát jó mélyre -ők csak félig-.
A legtaplóbb, Pepe külön bekezdést kap. Nos én a portugált alapvetően csípem és a múltkor meg is védtem, de az amit tegnap művelt az már túl sok volt nekem. A színészkedés az egyik legundorítóbb húzás, amit futballpályán valaha is láttam, szívem szerint behoznám azt a szabályt, hogy aki eljátssza, hogy megsérült 10 percig nem állhat vissza. Azt hiszem rögtön meg is csappanna az önjelölt színi akadémisták száma. Tegnap nem a katalánok kezdtek el színházasdit játszani, hanem Pepe. Mindezt megkoronázta azzal, hogy a földön ülő Messi kezére szándékosan rátaposott, ami szintén egy elég gusztustalan húzás volt. Pepe a világ legjobbja lehetne a posztján, ha lenne egy kis esze és jól tudná kezelni azt, amikor provokálják. A múltkor 10 meccs nem volt neki elég arra, hogy okuljon belőle, hát mi kell még neki, hogy megtanulja a leckét? Sokan már-már kirúgnák a csapatból, de azért álljunk meg egy szóra! Eszem ágában sincs védeni a tegnapi után, de azért elég nagy őrültség lenne eladni, mert nincs olyan mozdítható játékos a piacon, aki hasonló képességekkel bír, mint ő, legyen bármekkora állat is. Azon az áron pedig nem fogunk példát statuálni, hogy a védelem közepéről kiessen az egyik legjobb emberünk, legyen ott egy lyuk és megint ugyanolyan átjáróház legyen ott, mint a galaktikus korszak alkonyán, amikor a hajam téptem néha, mert akkorákat bakiztak Pavónék.
Nem tudom, hogy miként jutott el idáig a kedvenc csapatom. Azt sem tudom, hogy ki tudja erre a megoldást. Csak egy valamit kérek: a Camp Nouban támadjunk. A visszavágón édes mindegy már, hogy mi lesz, a kupából úgyis kiestünk, de ha már választhatok inkább kapjunk ki 5-1-re úgy, hogy végig támadtunk és próbálkoztunk, mint 2-0-ra sündisznóállásban és gyáván. Szerintem a Bernabéu népe is jobban elfogadná úgy a vereséget, mint így. Di Stéfano is megmondta: " A Bernabéu stadion szereti a minőséget, ugyanakkor értékeli az erőfeszítést, a munkát az odaadást -küzdelmet akar. Ez a közönség hozzászokott a győzelemhez, ám győzni csak úgy lehet, ha megharcolsz érte."
Az a furcsa, hogy én már nem is vagyok dühös a vereség miatt, még csak szomorú se vagyok...sőt semmit sem érzek. Már ez lett a megszokott...
Vasárnap jön hozzánk a Bilbao aztán jövő hét szerdán kupavisszavágó. Mind a két meccset meg fogom nézni, mert akármit is csinálnak, őket akkor is szeretni fogom, mert a Real Madrid a kedvenc csapatom.
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése