Tangolita Blogja: Barcelona - Real Madrid 2:2 (Copa del Rey)

"A Barcelona megremegett"

(L'Equipe szalagcím)

Ismét túl vagyunk egy El Clásicon, de az eddigi meccsekkel ellentétben most végre nem lógó orral látok neki a post megírásához. Bár kiestünk a kupából, mégis van ok az örömre és a bizakodásra. Lássuk tehát az idei harmadik El Clásico - postot!

Tegnap az érzelmek elég széles skálája vonult végig rajtam a tehetetlen dühtől a hatalmas örömig. Egész héten azt hangoztattam, hogy meg fogom majd nézni a meccset, de különösebben nincs jelentősége az egésznek, mert már úgyis kizúgtunk a kupából. Nem is vártam túl sokat a Csapattól, de minden megváltozott a meccs napján. Az idő múlásával egyre inkább azt vettem észre, hogy elkezdtem izgulni és ez egyre csak fokozódott, ahogy elérkezett a 22 óra. Amikor megláttam a kezdőt, mosolyra húzódott a szám, mert azt láttam, hogy végre fel merjük vállalni a támadófocit a törpék ellen és mint az kiderült, nem volt rossz húzás Moutól. Az elején, az első néhány kihagyott helyzetnél még legyintettem és azt mondtam, hogy sebaj, majd a következő bemegy. De egyik lövés sem akart a kapuban kikötni, Özil kapufája után pedig egyre inkább kezdtem kétségbe esni, lévén, hogy a Barca játékát ismerve ilyenkor szoktak a semmiből gólt találni és megnyerni a meccset. Ezúttal sem tévedtem: egy katalán támadásnál mindenki Messire figyelt, így Pedro teljesen üresen maradt és ha már ott volt gólt is lőtt. A vérnyomásom az egekbe szökött, mert egyszerűen nem bírtam elhinni, hogy sokkal veszélyesebben játszik a Madrid és mégis a hazai csapat szerzi meg a vezetést. Alig telt el pár perc és Messitől kiindult egy kisebb balhé és pár pillanattal ezután Alves megszerezte a Barca második gólját. Nem szégyellem bevallani, sírtam, amikor lefújta a bíró az első félidőt. Nagyon dühös voltam, mert úgy gondoltam, hogy innen nincs vissza út, de legalább emelt fővel eshetünk ki, még akkor is ha csúnya zakó lesz vége, mert felvállaltuk a saját játékunkat, a többi nem rajtunk múlt. Nem hittem a csapatban, hogy képes lesz feltámadni és ezt nagyon rosszul tettem. A második félidőben ugyanott folytatta a Csapat, ahol az elsőben abbahagyta és ez gyümölcsözött. A katalánok is arra számítottak, hogy jön a menetrendszerinti mentális összeesés aztán még vígan tudnak majd 2-3 gólt gurítani, de tévedtek. Miután a második félidőre elfáradó Kakát és a gyenge Higuaínt váltotta Benz illetve Callejón, a Madrid új erőre kapott és hatalmasat játszva először szépített, aztán egalizált. Miután egy Ramos gólt elvett a bíró, Cé gurított a hálóba Özil passza után. Nem sokkal később pedig egy rossz kirúgás után Benzema lőtt gyönyörű gólt Pinto kapujába, amivel 2-2 lett a meccs. 18 perccel a vége előtt úgy állt a helyzet a Camp Nouban, hogy a Real Madridnak egy gól kellett volna a továbbjutáshoz! Ám 2 perccel a meccs vége előtt egy nevetséges szabálytalanság után megkapta a pirosat, ezzel viszont minden esély elszállt a gólszerzésre és továbbjutott a Barcelona.

A kiesés ellenére én mégis boldog vagyok. A Csapat a Cappello-érát idézte: volt bennük tartás és küzdőszellem. Hihetetlenül büszke vagyok a Madridra, az összes játékosra, aki csak pályára lépett! Mindenkit csak dicséret illet, de azt el kell mondanom, hogy kicsit kilóg a sorból Xabi Alonso és Higuaín. Előbbi elég lassú volt, utóbbi meg nagyobbnál - nagyobb helyzeteket hagyott ki, de egyiküket sem akarom ez miatt bántani, mert ettől függetlenül ugyanúgy foggal-körömmel küzdöttek a csapatért. Özil, Benzema, Cé, Kaká, Granero és mindenki nagyot játszott. Köszönöm Nekik, hogy visszaadták a hitemet a Csapatban! Ha tavasszal az El Clásicon ugyanígy lépünk pályára, mienk a bajnoki cím. Ugyanolyan érzések keringenek bennem, mint 2006-ban amikor a Zaragoza ellen állt fel ugyanígy a Madrid, de akkor 5 gólos hátrányból. Vagy mint 2007 tavaszán, amikor a bajnokságban szintén döntetlen lett a Klasszikus, de akkora lökést adott ez a döntetlen akkor a csapatnak, hogy végigverték az egész Primera Divisiont utána. Most is ebben reménykedek és abban, hogy ezután nem lesz, aki megállítsa a Csapatot a bajnokságban és a BL-ben. Tulajdonképp nem is bánom annyira a kiesést...így a katalán barátainknak még lesz 2 meccse a Valenciával a kupában és reménykedek benne, hogy esetleg annyit kivesz majd belőlük ez az újabb 2 találkozó, hogy pontot fognak hullajtani a bajnokságban is. Tudom, csupa jó indulat vagyok. :P

Végül még idebiggyesztek egy listát a pozitívumokról és a negatívumokról.

Pozitívumok

A REAL MADRID
Özil végre kezd magára találni.
Küzdeni tudásból ötös.
Graneroról kiderült, hogy mégse olyan béna...
Kaká már csak 45 percre van hitelesítve, de azt becsülettel végigrobotolta.
Benz hatalmas gólja
HALA MADRID! :)
A Barcelonát most láttam hosszú évek óta először 11 emberrel a saját térfelén védekezni.

Negatívumok (sajnos ez kicsit hosszabb lesz)

A Madrid első félidei helyzetkihasználása.
A bírói hibák tömkelege : Messi csinálta a balhét, de utána Iker kapott sárgát?
Serg gólját nem adta meg, holott Alves úgy dobta magát, mintha bomba robbant volna mögötte.
Nem kaptunk meg legalább egy tizenegyest.
Engedte, hogy Pepét faragják.
Alves legalább 4 sárgát megérdemelt volna.
Serg kiállítása...nevetséges szabálytalanságért kapta meg a második sárgáját.
Idegesítő a Barca folyamatos reklamálása. Akármi van, egész Katalónia szalad a bíróhoz dumálni.
De a legidegesítőbb szokásuk mégsem ez. A színészkedés. Amikor érezték, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni a Madriddal, rögtön el is kezdtek mindenre rájátszani. Busquets, Alves, Pique tegnap nagyon magas szinten űzték az ipart. Példának okáért utóbbihoz még csak hozzá sem értek, de már akkor dobta magát és üvöltött "fájdalmában" . Undorító. A Madridra mondják, hogy megvesszük az Aranylabdásokat és temérdek pénzt költünk játékosokra...nos akkor a Barcelona Oscar-díjasokat nevel ki.
A szurkolóik meg olyanok, mint a drága csapatuk. Pepe még meg nem született gyerekének a halálát kívánják?! Ez azért már túl megy minden határon...