Merengő III.

Az elmúlt napokban nem sok okom volt az örömre,ismét úgy érzem,hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. A problémák egyre nagyobbak lesznek,én pedig ezzel egyenes arányban töpörödök össze...Próbálok kitartó lenni,de félek,hogy meddig elég ez az erő... 

Délután nagyon unatkoztam,átrendeztem a teológiai könyveim,most példás rendben sorakoznak a polcon. Ahogy mindegyiket kézbe vettem és átlapoztam,rengeteg emlék jutott az eszembe.Sok kétkedés is megfogalmazódott bennem,hogy az álmom egyszer teljesül-e vagy csak egy álom marad,mert addigra nem leszek több egy idegroncsnál...

Ahogy így pakolásztam és gondolkoztam az egyik könyvből a lábam elé hullt egy kis kártya,kinyitottam és elolvastam,ami benne áll.Egyik oldalán egy bibliai igevers olvasható,a Zsoltárok könyve 56:4-5,a másikon pedig hozzám szól pár sor.Az utolsó előtti mondata viszont felnyitotta a szemem,mai divatos szóval élve megvilágosodtam."Hiszem,hogy [Istennek] terve van veled és nem is akármilyen."  Ha tényleg így van,akkor nincs okom a szomorúságra.Tudom,hogy az Úr nem fog magamra hagyni és fogja a kezem. Hiszek benne,hogy megértettem annak idején azt,amit szeretne velem kezdeni és a jó úton indultam el. Sok dolog van,amiről azt hiszem most már tudom,hogy miért úgy alakult,ahogy,csak az kellett,hogy kicsit leülepedjenek...erről majd később még írok.

Este családi körben beszélgettünk,jelen volt egy közelben lakó rokonunk is és szóba került,hogy mihez akarok kezdeni.Először is dolgozni,aztán pedig majd januárban nekifutok és beadom a jelentkezési lapom,aztán imádkozok és Istenre bízom a dolgot.Ha ott a helyem,ahol gondolom,akkor felvesznek,ha nem akkor tovább keresem az utam. Mindezt neki is elmondtam,ő erre csak ennyit kérdezett: Ezek után még vissza akarsz oda menni? Nincs benned tüske? Amit válaszoltam nem igazán hitte el,pedig igaz.Azt feleltem,hogy volt és picit még most is van is bennem tüske.De nem az egyetemmel szemben,hanem saját magammal szemben,amiért feltettem magamnak a lécet,de olyan béna voltam,hogy nem bírtam megugrani.Más nem hibás ebben az egészben,csak én.De az ember már csak ilyen,a hibáiból tanul....aztán érettebb lesz...

Tudom ennek valahogy se füle-se farka,csak elmerengtem kicsit a dolgokon.Jól esett leírnom és remélnem,hogy hátha lesz valaki,aki elolvassa.