Délután kimentünk a temetői istentiszteletre,este pedig mi is,mint sokan mások elmentünk gyertyát gyújtani a szeretteink sírján.Ha nem is néztem volna rá a naptárra,akkor is tudtam volna,hogy ma van Mindszent,holnap pedig Halottak napja.Valahogy más érzéssel keltem fel reggel,mint ahogy máskor szoktam.Ahogy az idézet is szól: "Ezen a napon minden más,/Újra mélyen érint meg a gyász."
Elnéztem a tömeget a temetőkben...sokan állnak meg a sírok előtt,tesznek le pár szál virágot,aztán meggyújtanak 1-2 mécsest és/vagy gyertyát. Vajon hányan tudják közülük,hogy mit jelképez a gyertya lángja? Mit gondolnak a halálról? Páran úgy gondolják,hogy a sír mindent eltemet és ott mindennek vége.Ha egy gyermek megkérdezi,hogy "hol van a nagyi?" azt felelik neki,hogy valahol fenn,a felhők fölött és onnan nézi,hogy mit csinál a családja.De mi az a fenn? Ilyenkor mindenkit elkezdi foglalkoztatni az elmúlás,a halál témája.
Pál írja a Thesszalonikaiakhoz írt levelében: "Nem szeretnénk testvéreink,ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől és szomorkodnátok,mint a többiek,akiknek nincs reménységük.Mert ha hisszük,hogy Jézus meghalt és feltámadt,az is bizonyos,hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által,vele együtt."(I.Thessz.4:13-14) Ezeken a napokon újra mélyen érint meg minket a gyász és újra kell valami,ami vigaszt nyújtson ezekben az órákban,hogy ki tudjuk mondani: "Az Úr adta,az Úr vette el". A sírban,mélyen a föld alatt van a test,de a lélek nem hal meg. A hívő ember gyászát az különbözteti meg a nem hívőétől.,hogy neki van reménysége.Hisz benne,hogy a lélek ott van az Úrnál."Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."(Jn 3:16) Hányan mondják el pl.: keresztelőkor az Apostoli hitvallást...Hogy is szól az utolsó pár szava? "Hiszem az örök életet." De valójában hányan hisznek benne ténylegesen? Jézus húsvétkor legyőzte a halált és a gyertyák lángja is erre a győzelemre kell,hogy emlékeztessen minket. A Bibliában ott van a feltámadás ígérete."Először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,aztán mi akik élünk és megmaradtunk velük együtt elragadtatunk"(I.Thessz.4:16b-17a) Temetéseken szoktuk énekelni a 90.zsoltárt.A második versben ezt olvashatjuk:"Mert ezer esztendő előtted annyi.Mint a tegnapnak ő elmúlása.És egy éjnek rövid vigyázása." Isten előtt és az elvesztett szeretteink számára a halál a feltámadás előtt,csak annyi,mint amikor lefekszünk aludni és másnap reggel felkelünk.Addig a napig pedig tegyünk úgy,ahogy Pál írja az első Thesszalonikai levél végén: "Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel"(18.vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése