Helyzetjelentés

November 29.-én vizsgázom és vagy aznap vagy december 4.-én lesz a gyakorlati vizsgám, a tananyag pedig rengeteg, szóval nem hiszem, hogy hosszú postokkat kényeztetlek majd el Titeket az elkövetkezendő napokban....Iszonyatosan görcsölök és attól félek, hogy mire megszerzem a bizonyítványt, a végkimerülésig hajtom majd magam és küldhetik utánam a kórterembe a papíromat a végzettségről. Az az elvem, hogy ha valamibe belevágok, azt tisztességesen csináljam végig, úgyhogy feltettem a lécet magamnak, csak győzzem átugrani... Amilyen messze esik a lelkészség a biztonsági őri szolgálattól, akkora a szakadék ez a képzés és az egyetem közt. Valaki magyarázza el nekem, aki okosabb, mint én, hogy miért van az, hogy az egyetemen, hoztam egy 3,8-as  átlagot a harmadik szemeszterben, ez meg - amit elméletileg úgy terveztek, hogy 8 osztályos végzettséggel is meg lehessen tanulni - annyi fejtörést okoz, hogy már komolyan kezdek benne kételkedni, hogy van-e tényleges tudásom a bizonyítványaim mögött... El sem hiszitek, hogy mennyit küzdök saját magammal, néha már csak azért is, hogy itthon kézbe vegyem a jegyzetem. Azt mondják, hogy ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad. - Elnézést a kifejezésért - De most már rohadtul szeretném látni azt a hülye útjelző táblát, amire ki van írva, hogy hány méter még, mire visszatalálok a főútra...vagy legalább annyit, hogy ez arra visz-e...
Viszont van egy érdekes történetem is. Amióta átjárok a - majdnem - szomszéd településre erre az oktatásra, a hét szinte minden napján hol a városban, hol az állomásnál minden egyes alkalommal hallom, hogy valaki zongorán játszik és nem akármit: genfi zsoltárokat és református dicséreteket.Nagyon csüggedt vagyok mostanában és legutoljára épp a "Térj magadhoz drága Sion van még néked Istened" volt repertoáron. Nem tudom, hogy ki az és miért játszik ilyen énekeket, de olyan ez az egész, mintha az Úr akarna üzenni nekem, hogy még ha úgy is érzem, nem hagyott magamra...

Csak egy dal...úgy passzol a hangulatomhoz...hazafelé láttam egy falevelet, amit felkapott a szél és lassan megtáncoltatta a levegőben, aztán a lábam elé hullt...Már egy jó ideje piszkosul egyedül érzem magam, hiába vagyok emberek közt... 

Egy BL meccs margójára...

Rengeteg véleményt és okoskodást olvasgattam szerte az interneten a Real Madrid - Borussia Dortmund meccsről és úgy gondoltam, hogy én sem akarok ebből kimaradni. Rengeteg véleméntől a fejemet fogtam, hát most közkinccsé teszem, hogy én miként láttam és egyben reagálok is pár hülyeségre hol hosszabban, hol röviden. Bele is vágok!

1. Aki olvasta Mou meccs utáni nyilatkozatát az tudja, aki nem az talán hallotta. Edző bácsi elejtette a következő mondatot: "Con dos en el centro del campo no estaba para Luka, estaba para Xabi y Essien." Kedves José, ha ez nem fekszik Modricnak, akkor miért oda tetted? Tudom, Essiennek problémái voltak, de jobban megérte volna őt kezdetni. A horvát így csak vergődött, ő nem tudja Khedira helyét átvenni, mert neki nem ez a posztja.Ennyi

2. Di Maria az eszetlenebbik énjét vette elő sajnos... Én egyszerűen képtelen vagyok kiigazodni rajta, bár szerintem ez az egyik legnagyobb fegyvere is: kiszámíthatatlan, hogy épp milyen napja van. Van hogy 80 percig több labdát elad, mint egy Adidas márkabolt, de a 83.-ban úgy elsül a lába, hogy hetekig könnyes szemmel emlékezik vissza mindenki arra a gólra vagy gólpasszra. De van, hogy 90 percig, csak önzőzik és beviszi 3 ember közé a labdát, aztán persze elveszik tőle, meg olyan is van, hogy zsákszámra osztja a finomabbnál finomabb gólpasszokat. Én nagyon kedvelem őt is, tényleg, de most nagyon felidegesítettem magam rajta, mert ment előre, mint a mérgezett egér és kb esze is csak annyi volt... Ezen a meccsen ütött vissza piszkosul, hogy az egész támadójátékunk Őfelségére, vagyis Roncira van kihegyezve. Klopp okosan rájött, hogy elég ha likvidálják a portugált és onnantól meg van lőve a támadójátékunk. Elég ha 2x megakadályozzák, hogy labdába érjen és rögtön elmegy a kedve a játéktól. Nagyon, de nagyon nem ment Cének a németek ellen... Betömörülő csapatok ellen épp nekik kellene azon dolgozni, hogy széthúzzák a védelmet és segítsék a csatárt, hogy helyzetbe tudjon kerülni, legyen területe, ám sajnos mind a kettőjüknek fontosabb volt a név a hátukon, mint a címer a mezük elején...Na meg jöttek az ívelgetések. Egy Hummels-féle alakokat a soraiban tudó védelemmel szemben....

3. Özil. Folytatva az előző gondolatmenetet: Mesut miért van a csapatban? Borzasztóan sajnálom szegény török-németet, mert minden oldalról csak kapja a nyakába, hogy mennyire gyenge. Én is sokat szidtam, de rájöttem valamire: labda nélkül nehéz varázsolni. Mivel mindent Őfelségének kell legurítani, Mesut kimarad a játékból és sokszor hiába helyezkedik és kéri, nem passzolják le neki a labdát. Sokan kérdezik, hogy miért van az, hogy a válogatottban jól játszik, Madridban pedig gyenge. Hát ezért... A(z Inter)Nazionalelfben ő a karmester, de nálunk a portugál az alfa és az ómega, Özil képességei pedig kihasználatlanul maradnak...

4. Gonzalo. Az én Achilles-ínam, az érzékeny pontom... vele kapcsolatban két dolgot olvasok mindenhol. Az első az,  hogy kifogásolják, hogy a második percben túl lassú volt annál a helyzetnél. A másik pedig az, hogy az egész első félidei játékát kritizálják. Először is leszögezném: helyzetbe kerülni is tudni kell, márpedig ebben Gonzalo köröket ver néhány olyan csatárra, akiket sokan az argentin helyére hoznának. Aki pedig az egész félidei játékán van kiakadva annak csak gratulálni tudok, mert valószínűleg olvasni sem tud, csak megy a sok birka után, akik még ilyenkor is csak azt tudják írni, hogy kevés a Bajnokok Ligájához. Még a félidő elején megsérült, de nem kért cserét. Én már a közvetítés során láttam úgy a 10. perc környékén, hogy fogja a combját, meg is jegyeztem az öcsémnek, hogy itt baj van. Direkt próbáltam figyelni a mozgását is és láttam, hogy nem egészen úgy fut, ahogy szokott. (Azért vicces, hogy az ember tudat alatt mennyire kiismeri a kedvencei mozgását...néha előbb tudom, hogy hová fog érkezni, mint ahogy nekilódul... :D ) A 20. percben meg csak rosszabb lett a helyzet és ki sem jött a második félidőre. De valóban....szégyellje magát, amiért sérülten nem lőtt mesterhármast a Dortmundnak....hallatlan! Falcao bezzeg lőtt volna! Gonzalo az, akit mindig elő lehet venni....ő sajnos nem a trendik közé tartozik, akiket akkor is dicsérni kell, ha 4 m-ről se találják el a kaput. Jó, lehet nem szeretni, ez mindenkinek a saját dolga, de azért mi az, hogy majdnem pezsgőt bontanak néhányan, amiért valószínűleg 2 hétre kidőlt?! Én 2 játékosunkat utálom ( nagy a szívem, de nem fér bele mindenki) és további egytől kaparom a vakolatot a falról, de mégsem állok és álltam neki pezsgőzni, amiért megsérültek, mert közölük 2 pont betegállományban van. Most, hogy Pipita is kidőlt, vasárnapra nem maradt csatárunk....de örüljön csak a sok birka... Őszintén szólva én már marhára unom, hogy le vannak osztva a szerepek: a jó, a rossz és a csúf. Gonzalo lett a rossz és ezt nem mossa le magáról. Egyfolytában azt látom mindenhol, hogy megy a savazás, hogy Higuaín így meg Higuaín úgy és ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vagy én mentem nagyon félre, mert ennyire rajongok érte vagy "a világ" a hülye? Gyanítom az utóbbi....

Animo Gonzalo recuperate pronto! 

Október 31. - A reformáció napja

Idézet

"Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton a másik egyre kisebbnek tűnik.... Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
/A felhők fölött 3 méterrel/

Hétfő...

Olyan vagyok, mint Garfield....utálom a hétfőket. :/ Az 1 napos extra rövid hétvége után olyan nehezen ment a felkelés reggel! Ráadásul pedig kávé sincs itthon, de legalább a kinti hideg felébresztett. 6 órakor felhúztam a redőnyt és csak néztem, ahogy nagy pelyhekben hull a hó. Ez decemberben rendjén lenne, a meleg szobában ülve és az ablakból nézve, de október 29.-én?! Már reggel majd megfagytam és bónuszként jött rá, hogy a fatelepen, ahol az oktatás zajlik csak reggel kapcsolták be a fűtést, de azt is minimális szinten, ergo hiába ültem kabátban az előadásokon, majd megfagytam. Hazafelé jövet, amikor Üllőn az állomáson toporogtam, szabályosan nem éreztem a lábujjaimat. Teljesen átfagytam, így amikor hazaértem befeküdtem az ágyba, úgy ahogy voltam, estére pedig már jelentkeztek is a megfázás tünetei. Az orrom folyik, a torkom kapar meg valamit még érzek, félek, hogy valami komolyabbat szedtem össze... Hiányozni mondjuk addig akkor se fogok, amíg meg bírok mozdulni. Kereken 1 hónap múlva vizsgázom és könyvünk abszolút nem lesz, jegyzeteket meg talán 1-2 hét múlva kapunk. Na tessék, így tanuld meg az egész anyagot... 3 jogszabályt fejből kell tudni, most is épp ezeket olvasgattam az interneten: BTK 29 § , 30 § és a 2005. évi CXXXIII.tv. Sorban: jogos védelem, végszükség és a személy- és vagyonőrökre vonatkozó törvényállás.  Egyébként azon agyalok, hogy letegyem-e tavasszal a fegyvervizsgát. ( Egy nő kezében a fegyverrel, mindig veszélyes :D ) Csak mert fél évig biztosan alkalmaz az önkormányzat, de ha nem hosszabbítják meg, akkor is kötelező a program szabályai szerint még fél évet dolgoznom a szakmában és úgy csak könnyebb elhelyezkedni, ha van fegyverviselési engedélyem. Ezzel a képesítéssel egyébként portaszolgálatra bármikor mehetek és ez jó alap bármihez. Akár még testőr is lehetek. :D Hát majd meglátjuk, hogy mi lesz....

Tegnap játszott a Madrid és egy laza ötöst gurítottak a Mallorcának. Nagyon örültem neki, hogy a dortmundi kisiklás után kicsit magukra találtak. Az első félidőben nagyon nyomtak, a második elejét picikét álmos tempóba váltottak, de Mou kettőt-hármat ordított nekik és megint rákapcsoltak, de nem vitték túlzásba: csak annyit adtak ki magukból, amennyi feltétlenül szükséges volt és hogy ez öt gólt ért, abban azért benne volt a Mallorca védelme is. Pár megjegyzés:
- Akik Marcelot kritizálják, most remélem sokszoros erővel mea culpáznak. Essien csak vészmegoldás és most látszik igazán, hogy mennyit is számítanak a felfutásai a támadásoknál.
- Modric játéka nagyon tetszett. Csak így tovább és akkor szeretni fogom....ha már a születésnapunk közös :D (09.09.)
- Cé lőtt 2 gólt és adott egy passzt, amúgy elég hisztis kedvében volt. Legalábbis én úgy vettem észre.
- Örültem, hogy Morata lehetőséget kapott. Szerintem jól szállt be a meccsbe. :) Calleti gólja előtt pedig gyönyörű labdát küldött Mesutnak.
- Gonza elvitte a meccs embere díjat. 2 gól, 2 gólpassz. Na ez az, amire én azt mondom, hogy ez már egész jó teljesítmény, olyan Higuaínos. :) <3 Azért nekem már hiányzott a duplákat gurító és gólpasszokat adó Pipita és nagyon boldog voltam tegnap este, amikor aludni mentem. Egyébként hihetetlenül fel tudja dobni a hangulatomat napokra, ha gólt szerez. :) Kemény vagyok és szőrszálhasogató, ha az ő teljesítményéről kell nyilatkoznom és sokszor írok vagy mondok ezt vagy azt rá, de fontos tudni, hogy én ezerrel "mögötte" állok és beleköthetek akármibe, akkor is vigyorgok és vigyorogni fogok, ha gólt lő. :) <3 Egyébként ma kijött az Aranylabda huszonhármas listája. Három kérdésem lenne:
1. Busquets....most a Jászai Mari - díj jelöltjeiről van szó vagy az Aranylabdáról?
2. Benzema?!
3. Gonzalo hol maradt róla, ha már a francia valami rejtélyes oknál fogva felkerült rá?

Én ezen a képen jót nevettem. :D Figyelitek a magasságkülönbséget? :D

Merengő

Ma a motivációs tréningen egy személyiségtesztet kellett kitöltenünk és mindannyian megtudhattuk, hogy a 4 személyiségcsoportból melyikbe tartozunk. Bennem van némi szangvinikus és flegmatikus hajlam is, de a domináns nálam a melankolikus. Másképpen nevezve az introvertált, a gondolkodó, a pesszimista. Ahogy elolvastam a jellemzőket, sikerült teljesen magamra ismernem benne, úgy gondoltam, hogy megosztom ezt Veletek. :) Úgy olvassátok, hogy szinte 100%-ban jellemző rám, ami itt áll.

A szó eredeti jelentése: szomorú, búskomor, mélabús, de értelmezése mára elmélkedő, mélyen gondolkodó-ra változott. A melankolikusokat nagymértékű gondosság, komolyság jellemzi. Szeretnek magukban lenni, kedvelik a csendet. Nagyon érzelem-orientáltak, érzelmeik vagy az eksztázisig emelhetik, vagy a kétségbeesésbe taszíthatják őket. Szeretnek időt szánni arra, hogy több oldalról közelítsenek meg egy dolgot. Szívesen csatlakoznak másokhoz, nem rámenősek, azt szeretik, ha mások kezdeményeznek irányukba. Munkahelyén a melankolikus a jó minőségről és kreatív megoldásokról gondoskodik.

Erősségek
A melankolikus emberekre jellemző az éleslátás, az érzékenység és a lelkiismeretesség. Nagyon intenzívek, komolyak és elszántak. Géniusz hajlamuk van, tehetségesek és kreatívak. Filozofikusak és idealisták. Minden formában értékelik és élvezik a szépséget. Nagyon hűségesek, mások felé érzékenyek és jól kommunikálnak. Önfeláldozók, precízek és elemző típusúak. Munkájukban pedánsak, jól szervezik meg dolgaikat és van önfegyelmük. Halk szavú, kellemes emberek, akik általában tehetségesek a művészetekben, költészetben és a zene területén. Magasra állítják a mércét és kitartóak. Szeretik magukat az időbeosztáshoz tartani. Spórolósak és szeretik a rendet. Könnyen felismerik a problémákat, következetlenségeket és kreatív megoldásokat találnak rájuk. Szeretik a táblázatokat, képleteket, illusztrációkat. Befejezik, amit elkezdenek. Teljesen jól érzik magukat a háttérben, nem szeretik magukra vonni a figyelmet. Hűséges barátok és figyelnek arra, amit a másik mond. Másokkal mélyen együtt éreznek.

Gyengeségek
A melankolikusok gyakran rosszkedvűek és depressziósak. Hajlamosak a gyenge énképre és az önmarcangolásra. Magukkal vannak elfoglalva, sokat álmodoznak. Nehezükre esik másoknak megbocsátani és múltból származó fájdalmakat elfelejteni. csak a tökéletessel tudnak megelégedni, emiatt nagyon nehéz megfelelni nekik. Sokszor éreznek bűntudatot semmiségek miatt. Van, amikor úgy érzik mások nem szeretik őket és hajlamosak elhinni, hogy mindenféle betegséget elkaphatnak. Nagyon óvatosak a barátkozásban, a tökéletes társat keresik. Maguk alatt vannak, ha felfedeznek magukban vagy másban valami tökéletlenséget, fogyatékosságot. Nem kezdeményeznek, túl sok időt töltenek a gondolkodással. Az érzelmeik meghatározzák a munkájuk minőségét. nagy szükségük van biztatásra, elfogadásra. Szociálisan bizonytalanok, visszahúzódóak és távolságtartóak. Nehezen lehet velük ismerkedni, mert nagyon zárkózottak. Nehezen fogadnak el bókokat. Hajlamosak arra, hogy másokat kritizáljanak. Bosszúállók és ellenszenvesek is lehetnek. Tele vannak ellentmondásokkal.

Október 23.

Gondoltam felugrok kicsit mielőtt megyek és megnézem a Szabadság, szerelmet. :)

Vasárnap...

A vasárnapom úgy telt, ahogy mindig is szokott. Legalább is általában szokott. Sajnos az elmúlt két hétben nem nagyon jutottam el a templomba, de most végre nem jött közbe semmi. Már hiányzott....2 hétig bírom ki "csak" istentisztelet nélkül, de azt is úgy, hogy a második hét végén már nagyon elkezd hiányozni és valahogy nem találom a helyem, sőt még kicsit a lelki egyensúlyom is felbomlik. A mai textus ez volt: "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! " (Fil. 4:4 ) Pál apostol fogságban volt, amikor ezt a levelet írta a szívéhez annyira közel álló gyülekezetnek. Az öröm levelének is szokták hívni, mert több mint 10x fordul elő a levélben az "örül" szó. Mennyire szép is, hogy Pál még abban a nyomorúságos helyzetben is képes volt az örömre... és ezt kellene nekünk keresztényeknek is megtanulni. Sokakat épp azért taszít a kereszténység, mert csak szomorú és besavanyodott embereket látnak, pedig ennek nem így kellene lenni....Na jó a teológus énemet most szépen rendre utasítom.  A prédikáció végén a Tiszteletes Asszony felolvasott egy rövid történetet Gyökössy Endre egyik könyvéből. Már rég elhatároztam, hogy bevásárolok Gyökössy életművéből. Ő lelkész és pszichológus is volt egyben és nagyon jó dolgokat mondott - írt le, de eddig még nem szereztem be tőle semmit, hát eljött ennek is az ideje. (Teológaként én Joó Sándor prédikációs köteteiből vásároltam be meg Ravasz László írásaiból).
Délután itthon voltam és elkezdtem a jogot megtanulni. Így elgondolkoztam rajta, hogy azért mennyivel könnyebben tanulja meg az ember azt, ami tényleg érdekli, meg azt, ami nem. Egyetemistaként ennél nagyobb anyagrészeket tanultam meg hétről hétre és délután mindig szépen leültem a fenekemre, elővettem a könyvet meg a jegyzeteket és szépen megtanultam. De most?... Már az egy külön meccs saját magammal, hogy kézbe vegyem a mappát és leüljek tanulni. Az meg a második félidő, hogy addig fel ne álljak a helyemről, amíg fejből vissza nem mondom az egészet... Azt hiszem én vért fogok izzadni ezzel az egész biztonsági őrösdivel, de ha beledöglök is meg fogom tanulni. Akkora a bizonyítási kényszer bennem mások és saját magam felé, hogy nem fogja hagyni, hogy ellazsáljam...maximalista is vagyok és kitartó ez a három tulajdonság így egyben pedig gyilkos elegy. Pont az az ember típus vagyok, amire a pszichológus csak annyit mondott, hogy az ilyeneket viszi el leghamarabb a rák. Bár az édes mindegy eszempontból, hogy lesz-e bizonyítványom Mikulásra vagy nem...saját magamnak csak akkor fogok tudni megfelelni, ha 100 %-ot hozok, másként nem... Szóval ahelyett, hogy teológiai okosságokat firkálok, úgy mint az előbb, inkább a jogszabályokon igyekszek gondolkodni. Jó lenne, ha végre képes lennék bele nyugodni, hogy az egyik professzor szavaival élve valakinek gyülekezeti tagnak is kell lenni és ahelyett, hogy megint a Hittudományin töröm a fejem, inkább biztonsági őrként próbáljam magam elképzelni... Na tessék ez a melankolikus személyiség egyik legfőbb jellemzője. Imádja az önsajnálatot és az önmarcangolást. Én ebben már nagymester vagyok...

Szombaton volt meccs is. :) Kíváncsian vártam, hogy milyen kezdővel áll majd ki a Madrid, mert a védelem körülbelül fele kidőlt. Hát érdekes volt picit Essien balhátvédben, de megoldotta. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem Marcelo irtóra hiányzik...a bal oldalunk picit meg van így lőve, mert nincs ott a kis brazil, aki feljöjjön a támadásoknál és besegítsen. Egyébkén nem sok mindent tudok róla írni, mert ritka unalmas egy bajnoki volt.  Ikerrel nem tudom mi volt...fogjuk rá, hogy rossz napja volt. Én tényleg nem akarom őt bántani. Cének semmi nem akart összejönni, a gólt is tizenegyesből szerezte, de miután évek óta raklapnyi gólt lő minden idényben elnézzük ezt neki és amúgy is válogatott meccsek voltak. Kaká egy bazi nagy kérdőjel számomra. Néha-néha bámulatosan el tudja hitetni velem, hogy képes még egy exaranylabdáshoz méltó teljesítményt lehozni, de aztán lerombolja az illúziót rögtön. Most kezdett, de ha értékelnem kellene....hát...maradjunk annyiban, hogy illúzióromboló volt. A sor végére hagytam Gonzalot. :) Az argentin lőtt egy olyan gólt már megint, hogy a szám is tátva maradt, ergo ott folytatta, ahol Chile ellen abbahagyta. Én, kis naiv és tudatlan azt hittem, hogy legalább virtuális buksisimogatást kap érte, de tévedtem. Azt próbálják meg nekem bemagyarázni, hogy véletlen lett gól, mert nem is kapura szánta. Agyam eldobom, de komolyan.... Magyarázza már el nekem valaki, aki okosabb, mint én, hogy tulajdonképp mi a bajuk van Higuval? Miért rúgnak bele még ilyenkor is egyet? Miért kritizálják úton-útfélen akkor is, ha nem érdemli meg? Mondjuk én vagyok a hülye, hogy felhúzom magam azon, amit pár fotelszurkoló és önjelölt szakértő hajtogat...Madridban szeretik - a "Pipita quédate" - és ez a lényeg, nem az, hogy a magyar chips zabáló távirányítóbetyárok miket írogatnak a világhálóra.
Vasárnap délután fél szemmel néztem az Inter-Catania meccset is és mosolyogtam egy jót: Zanetti 39 éves, az Inter edzője, Stramaccioni pedig fiatalabb nála 3 évvel. :D Ez azért mekkora! Amúgy nyert az Inter 2:0-ra. :)

 

Hétvége...

Még mielőtt bármiféle taglalásba kezdenék elárulom, hogy az oktatás hogy megy a vizsgáig hátralévő időben. Hétfőtől csütörtökig a Fatelepen oktatnak mindenre, ami kellhet egy biztonsági őrnek, pénteken pedig motivációs tréningre járunk. Komolyan mondom, ezt a tréninget jobban élvezem, mint a jogszabályokat...közelebb is áll az érdeklődési körömhöz. Ma az első foglalkozáson a motivációról, az életcélról általánosságban és a személyiségtípusokról bővebben beszélgettünk. Alapvetően 4 féle személyiségtípus van, nekünk csak 3 fért bele az időnkbe ma és érzésem szerint megtaláltam azt, amelyik a legjobban illik rám. A 4 típus a következő: szangvinikus, melankolikus, kolerikus, flegmatikus. Tiszta személyiségtípus nincs, mindenkiben keverve vannak ezek a típusok és az alapján határozzák meg, hogy ki melyik csoportba tartozik, hogy melyik a domináns. Nekem a melankolikus és a jellemzés, amit átbeszéltünk szinte tökéletesen illik is rám, a másik típus, ami keveredett bennem az pedig pont a kolerikus, ami vicces, mert a kolerikus az pont a "főnöki jellem"... na de nem megyek ebbe jobban bele, mert majd hétvégén írok erről bővebben is. :) Házi feladatnak azt kaptuk, hogy egy hosszú kérdéssorból válasszunk ki egyet és fogalmazzunk hozzá meg egy választ. Én ezt a kérdést választottam: "Kész vagyok-e magamat egyszer s mindenkorra elkötelezni egy cél mellett?" Ha röviden akarom elintézni, elég annyit írnom, hogy 11 év. Ennyit áldoztam fel a lelkészi hivatásért, amiből végül nem lett és nem lesz semmi, mindezt úgy, hogy miután kvázi kirúgtak az ajtón megpróbáltam visszamászni az ablakon...szerintem elég lesz ezt kifejteni.
Egyébként ma a tanulás után kellően lefáradva rászabadítottam magam a Youtube-ra és mivel nem elég agysejtem pusztult el a jogszabályoktól előkerestem a Floricienta koncertet és azt néztem-hallgattam.  Tudom ez borzasztó gyerekes...na meg hát szappanopera eredetileg, de én szeretem. Egyrészt nyelvgyakorlásnak tökéletes, másrészt meg mindig ki tud kicsit szakítani a szürke hétköznapokból. Na és a Pobres los ricos-ra például remekül lehet port törölni. :D A bejegyzés végére ide is biggyesztek egy dalt magyar fordítással. Erről a számról mindig Nacho jut az eszembe...

Elkezdődött a suli...

Ma volt a szakmai oktatás első napja. Nos....pozitívum, hogy könyvünk nem lesz, így legalább nem kapok szívrohamot, ha meglátom, hogy mekkora anyagot kell megtanulnom a vizsgáig, ám így 9-10 oldalas jegyzeteket firkálhatok naponta plusz a tengernyi fénymásolat. El is mentem ma a papírboltba és vettem két mappát, hogy tudjam hová tenni őket. Valami focista kerestem vagy minimum macskásat, de egyik sem volt, szóval az egyik az egyszerű lila, a másik meg farmermintázatú. Ma a jogról volt szó, mint fogalom, amin kis híján elaludtam, de volt ami - pontosabban aki - ébren tartson, a nap második felében pedig váltottunk a büntetőjogra. Egyik része ennek is száraz. de jóval érdekfeszítőbb, mint a jog fogalmának magyarázata. Hivatalosan egyébként személy- és vagyonőr leszek. Esküszöm csúnyán nézni sem tudok, de hát majd csak lesz valahogy. Mondjuk nekünk fegyverünk nem lesz, ergo ez a portás, csak EU-kompatibilis a neve... Na de tudjátok ki tartott ébren? Az egyik csoporttársam, aki mellett helyet is kaptam Barcelona szurkoló. Én megérkeztem a Madrid címeres sapkámmal a fejemen, ő már húzta le a cipzárt a felsőjén és verte a mellét, hogy ő barcás (mez volt rajta). Elővettem a füzetem, a helyzet rosszabb lett. Na mi illetve ki van a füzetem elején? Gonzalo Higuaín.... Csoporttársam beszólt, én válaszoltam, vitáztunk a többiek meg csak kapkodták a fejüket, amikor repkedtek az olyan kifejezések mint: kislányok, ovisok, hisztisek, színészek, összevásárolt csapat, színitanoda, Aprajafalva, Higuaín falábú...ezzel elevenemre tapintott, úgyhogy előadtam neki egy olyan kiselőadást, hogy szerintem még most is tátja a száját, ha nem szóltak neki, hogy csukja be. November 29.-ig én ez mellett fogok ülni....én tuti leütöm addig. A másik, ami érzékenyen érintett pedig az volt, hogy az oktató a jogfajtákat sorolta, van olyan, hogy egyházjog. Kissé degradáló megjegyzést tett az egyházra...szünetbe mondtam neki, hogy én lelkésznek készültem, úgyhogy... Mindenkinek meg lehet a véleménye félreértés ne essék. Nem fogom másra kényszeríteni, hogy ugyanúgy higgyen, ahogy én és az egyházról is úgy gondolkodjon, csak nem szeretem, ha úgy alkot valaki negatív véleményt az egyházról, vallásról, hogy nem is lát bele. Egyébként más az egyház meg más a vallás de ebből külön postot tudnék írni. Na de a suliról ennyit, mert eleget fogok én még a jegyzetem felett görnyedni, nem akarok most is ezen agyalni....

Más. Mutassatok még egy marhát, aki éjjel kettőkor felkel egy VB-selejtező meccs miatt, mikor másnap korán megy suliba, jogot tanulni... Én kiugrottam az ágyból és jöttem ide a géphez meccset nézni. :) Jól is tettem, mert ha én erről csak másnap szereztem volna tudomást, az roncsolta volna a közérzetem. :D Chile - Argentína 1:2 Az Albiceleste rosszul kezdte a meccset, a védelmük át is aludta a komplett 90 percet kiváltképp Campagnaro és Zabaleta. Fokozatosan tért észhez az argentin válogatott és vette át az irányítást, miközben hátul Romero parádézott. Gago kellemes meglepetés volt, ő is elég jól játszott. Messi kicsit aludt, de lőtt egy pofás gólt egy szép labdaátvétel után és épp Gagotól kapta a passzt. Di Maria a meccs nagy részében eszetlenkedett, de még így is adott egy gólpasszt. Viszont kisárgázta magát a következő VB-selejtezőről. :/ Gonzalo pedig....Gonza olyan gólt lőtt, hogy az álom utolsó foszlánya is kiröppent a szememből tőle. Az argentin kommentátor 20 percen át csak azt hajtogatta, hogy "világklasszis". :) <3 Annyira, de annyira örültem, hogy végre betalált! Már nagyon hiányzott, hogy gólt ünnepelni láthassam. :) Utána viszont Jara rögtön lerúgta én meg szívbajt kaptam, mert hordágyon vitték le.... ( Jara amúgy törlesztett és ez a paraj még lapot se kapott...) épp azt mondtam magamban, hogy de jó lenne, ha meccs után kiírná Twitterre Gonza, hogy mi a helyzet, hogy nyugodtan tudjak aludni és erre nem kiírta? :D :D Olyat nevettem. :D Szerencsére semmi súlyos, aminek még jobban örülök ismerve a tényt, hogy kipontozódott a fél Real Madrid...

Életjel

Úgy néz ki ősszel menetrend szerint jön, hogy eltűnök kicsit. Tavaly is így volt, most is így van....Mentségemre legyen szólva igen elfoglalt lettem. Szeptember óta képzésre járok és épp ma lett vége az első hónapnak, ami még csak egy pszichológia felkészítő volt. Először bevallom őszintén a nem létező szőr is felállt a hátamon  még csak a gondolatától is ennek az önfejlesztő tréningnek, de a végére egész éveztem. Jó néha untam magam, mert például a tanulástechnikák nekem nem jelentettek újdonságot, de azért sokszor elgondolkoztatott, pláne amikor az önismeretről volt szó. Annamária, aki a tréninget vezette szerintem nagyon jól végezte a dolgát és igyekezett minél élvezhetőbben és fogyaszthatóbban előadni mindent és megtanította nekünk a dráma meg a a fejlődés háromszöget meg az oké-keretet és a sztrókolás szükségességét. :D Egyébként ezek nagyon érdekes témák, ha valaki szeretné akkor jelezzen kommentben és elmagyarázom. :) Holnaptól azonban jön a fekete leves...a szakmai oktatás. Nos....szokás szerint pesszimista vagyok. November 29.-én lesz az írásbeli vizsga és egyenlőre halvány lila dunsztom sincs, hogy addig miként fogunk mindent normálisan megtanulni? Az egész egyenlőre még eléggé egy összegubancolódott csomónak néz ki a szememben, amivel meg kell küzdenem, hogy szét tudjam választani a különböző színű cérnákat...Talán holnap letisztul kicsit a kép...Én mindesetre a szokásos pesszimizmusommal várom a holnapot és megyek is aludni. Éjjel kettőkor kiugrom az ágyból amúgy is, mert Chile-Argentína VB-selejtező lesz és szeretném megnézni. Remélem nyer az Albicelste és Gonzalo is gurít egy gólt, mert már elég rég nem ünnepelhettem Higuaín gólt...

Életem első prédikációja (vagy valami ahhoz hasonló):)

Kicsit pakolásztam és a kezembe akadt. Gondoltam megosztom Veletek. :) Nem tökéletes...sőt.... de remélem azért átjön a mondanivalója. :)

Ábrahám elhívása 

Textus: 1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 
  2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
  3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
  4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.  (Gen. 12: 1-4 )

Egyszer egy házban tűz ütött ki. A hőség nagyon  nagy volt, a lángok pedig gyorsan terjedtek. Aki csak odabenn tartózkodottmindenki menekülőre fogta a dolgot. Ki az ajtón át, ki  az ablakon keresztül. Egyedül csak egy nyolc éves gyermeknek nem sikerült, ugyanis mikor a lépcsőn le akart futni, az már lángokban állt. Kiment tehát a balkonra, mert az maradt az egyetlen menekülési útvonal, ám a nagy füsttől semmit sem látott. Mikor a lángok már-már elérték, ismerős hangot hallott: „Ugorj! Itt vagyok lenn, elkaplak!” Az édesapja hangja volt az. A kisfiú ugyan még akkor sem látott semmit, de az apja biztató hangjára leugrott. Egyszerű zúzódásokkal úszták meg az esetet és a fiú is megmenekült, mert hallgatott az apja szavára. A Bibliában olvashatunk egy stemélyről, aki hasonlóan cselekedett az előbbi történetben szereplő gyermekhez. Ő volt Ábrahám, akinek elhívásáról a felolvasott igeszakasz szól.

 Ha kinyitjuk a Bibliánkat láthatjuk, hogy Ábrahám életét az elhívás történetével kezdi el részletesebben taglalni a könyv lejegyzője. Az előzményekről ne sokat jegyez fel a Szentírás: Körülbelül Kr.e. 2166 körül születhetett és egy Úr-Kaszdim nevű városban élt. Thárénak, Ábrahám apjának rajta kívül még 2 fia volt, ám Hárán halála után az egész család vándoéletre adta a fejét. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy miért pont ezzel veszi kezdetét a patriarcha élettörténete a Bibliában. Képzeljük el a szituációt! Ábrahám egy csillagfényes éjszakán a saját kertjében sétálgatott és eltöprengett az eddigi életén. Számba vette, hogy mennyi vagyona van, hány szolgáló lesi a parancsait, milyen házban él és talán még boldog is volt, hogy ennyire jó és szép életet tud biztosítani a családjának. Mindene megvolt, amit csak szeme-szája megkívánt és akkor ezen a csodálatos éjszakán az Úr megszólította őt. Személyesen őhozzá szólt, nem csak úgy keresett valakit, aki válaszol neki, hanem pont Ábrahámnak címezte az üzenetét, az ősatya pedig figyelmesen meghallgatta az Úr mondanivalóját. Idézzük fel, hogy is szólt ez pontosan! „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszeszÉs megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. .” Mennyire csodálatos, hogy Ábrahám nem fordított hátat az Úrnak, amikor meghallotta, hogy Ő már rögtön az első szavaival egy kérést fogalmaz meg az ősatya felé! Ábrahám, ki a lehető legnagyobb kényelemben élte mindennapjait egy város megbecsült lakójaként most hagyjon ott mindent, mert egy hang azt kéri tőle, mikor sohasem látta még azt, Aki megszólította. Nem sértődötten fordul el, ahogy ezt sok mai ember teszi, amikor meghallja az Úr hívó szavát, isten ugyanis ma is szólít meg embereket. De ma már nem csillagos éjszakán a kertben sétálva szólít meg, hanem az igéje által. „Akinek van füle a hallásra hallja” De nem elég csak hallani, engedelmeskedni is kell. Ábrahámot nem hiába sorolja a Zsidókhoz írt levél a hit hőseinek sorába. „És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki”  - olvashatjuk a negyedik versben. Nem állt le vitatkozni az Úrral, hanem engedelmeskedett és elhagyta Úr-Kaszdimot. Nem lehetett neki könnyű felszámolni az eddigi életét és előkészíteni mindent az utazáshoz.  A Biblia nem tesz említést róla, hogy Ábrahám családja miként fogadta a hírt. Csak sejthetjük, hogy nem egy vita törhetett ki a családban és nehezteléssel volt terhes a légkör, amiért Ábrahám egyik napról a másikra neki akart vágni az ismeretlennek, otthagyva az otthona tökéletes kényelmét. De bármennyire nehéz is volt az ősatya érezte annak bizonyosságát, hogy az Úr a javát akarja, még úgy is, hogy nem érti, hogy miért kell elmennie. Mi tudnánk így engedelmeskedni? Sokan csak addig merészkednek el a hitben, amíg nem kell feladniuk valami olyat, ami fontos nekik. Nehogy kinevessen és véget vessen az évtizedes barátságunknak a legjobb barátunk, mert megtudja, hogy templomba járunk. Nem megyek el a gyülekezetbe, mert nem szeretném kihagyni a kedvenc sorozatom, ami épp akkor van, amikor az istentisztelet is. Ha ezektől az apró dolgokat is képtelenek vagyunk feladni, akkor hogyan reagálnánk arra, ha máról holnapra fel kellene adnunk mindent, mert Isten azt kérné? Az az isten, akit még soha sem láttunk, de mégis hiszünk benne. Épp ezért neveti ki a világ a keresztényeket. Vakon követünk egy olyan felsőbbrendű valamit, akiről semmit sem tudunk. Ábrahám is ugyanilyen helyzetben volt és belevágott úgy a vándorlásba, hogy semmit sem tudott arról, hogy mi vár rá. Testvéreim, tévedtek, ha így gondoljátok! Az Úr sohasem kér úgy valamit, hogy ne adna valami mást cserébe.  Az ősatyának bár el kellett hagynia a védelmet nyújtó otthonát, de Isten oltalommá lett számára. Ábrahám ígéretet kapott és az emberek által tett ígéretekkel ellentétben, az amit Isten ígér, azt meg is tartja. Ha Ábrahám nem indul el, nem teljesülhet a neki tett csodás ígéret sem és soha nem ér el az áldás az életébe. Azt olvassuk „Megáldalak” és „Áldás leszel”. Manapság olyan könnyen dobálózunk ezekkel a szavakkal! Látunk valakit, akinek szép, idilli családja van, sikeres a munkahelyén és rögtön azt mondjuk rá: áldott élete van. Mi is ilyet szeretnénk és jobban fizető állásra, gyorsabb autóra és mindenből, ami csak körülvesz jobbra vágyunk, hogy ha ránk néznek azt mondják, hogy áldottak vagyunk. De áldott emberré nem a sikereink tesznek minket, hanem az, hogy van-e elhívásunk. Ha valami külsőre tökéletesnek tűnik, még nem biztos, hogy tényleg az is. Kifelé lehet idilli egy család, de odahaza a négy fal közt semmi sem működik. A házastársak már rég eltávolódtak egymástól, a gyerekek pedig nem tisztelik a szüleiket. Lehet, hogy mi csak biciklivel járunk sportautó helyett és csak keressük az igazit, nem pedig egy olyan társ mellet élünk, aki után összesúgnak az emberek a hátuk mögött, de mi áldottabbak vagyunk, mint az a másik ember, akivel egyfolytában összehasonlítjuk magunkat. Aki áldott az áldássá is lesz és aki áldássá lesz, azt Isten valamilyen célra hívta el és feladata van. Az a feladata, hogy valamilyen formában hirdesse az Úr nagyságát: felfedezze egy halálos betegség gyógyszerét, amellyel sok ember szenvedésén könnyít vagy belövi a győztes gólt a világbajnokság döntőjében, amellyel millió emberrel feledteti el egy időre, hogy mennyire nehéz körülmények közt is élnek valóban. Ám nem csak nagy dolgokat kaphatunk feladatul. Segíthetünk például annak, aki minden vasárnap mellettünk ül a templompadban de szégyell segítséget kérni. Leülhetünk a szomorú felebarátunk mellé és egy öleléssel lelket önthetünk belé. Éljünk úgy, hogy az Úr csodálatos kegyelmét és szeretetét hirdessük ezzel a többi ember felé! Legyünk áldássá mások életében, hisz a kereszténység is épp ezért van a Földön! A sok kis világító élet erőt td adni a megfáradottnak és vigaszt a szomorúnak, úgy ahogy ezt Jézus is tette és tanította amíg a köztünk járt. Ábrahám igennel válaszolt Isten hívására, ezzel pedig ő lett a hit atyja, mert áldást kapott. Ha mi is hittel válaszolunk az Úrnak és átadjuk az életünk Jézus Krisztusnak mi is áldássá tudunk válni. A rohanó világ sötétségében  a mi életünk is világító kis lámpásként tud világosságot nyújtani azoknak, akik az Urat keresik és ki tudjuk jelölni vele a Jézushoz vezető utat. A kérdés már csak annyi Testvérem, hogy ki tudod-e mondani feleletképpen a hívó szóra, hogy „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!”.

Csak úgy :)

Az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség. Hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet már máshova érsz! Ha egy picit lassúbb vagy gyorsabb, vagy már nem kapod el

 a labdát, szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben! Azt akarom, hogy erre törekedjetek! Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek! Fogjátok, meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy életetek vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról! Mindig az győz, aki mindent belead. Az élete árán is!

Barcelona - Real Madrid 3:2 (Supercopa de España)

Azzal kezdeném, hogy, amit a Sport TV művelt, az valami kritikán aluli. Már csak azért nézem a meccseket a tévében, mert egyrészt jobb, mint a stream, másrészt meg ha szerencsém van kifogom Farkas Norbertet kommentátornak, bár erre egyre kisebb az esély, amióta elindították a Fiestát. Utóbbi műsor egyébként 90%-ban Nyaljunk a Barcának! szlogen alatt fut, de erről regényt tudnék írni, szóval nem megyek bele. A Szuperkupa meccse első felvonására összehozták a Barca bálványozó brigádot. Egyedül Vincze "A Real Madridról vagy rosszat vagy semmit" Ottót hiányoltam, mert akkor tényleg teljes lett volna a csapat.Bár így is elég volt a 2 félidő közti okosságokat hallgatnom, ez is maradandó élményt okozott. Ha ez mind nem lett volna elég Mes que un "Messi az Isten" Feri azt sem tudta, hogy mit beszél. Hol Waka-wakát, hol Mascheranot nézte Puyolnak....egész meccsen keresztül. A meccsen az első félidőben majdnem elaludtam, szóval csak azért örülök a szakértésnek, mert úgy felhúztam magam rajta, hogy felébredtem rögtön. A komplett első 45 perc azzal telt, hogy Aprajafalva a szokásos játékát játszotta. Ahányszor őket látom a tv-ben mindig elgondolkozom: Ki az akinek ez jelenti a foci csúcsát? Passz a 2 centire álló társunkhoz, passz a 2 centire álló társunkhoz, passz a 2 centire álló társunkhoz ... 15 perccel később ... passz a 2 centire álló társunkhoz, passz a 2 centire álló társunkhoz, passz Messinek, lövés. Én nagyon tudom sajnálni, akinek ez a foci, mert kevés agyon jó meccset láthatott a tv-ben. A Real Madrid végigaludta az első félidőt, összesen 1 helyzetünk volt, de abból se lett kapura lövés. A második félidő az viszont kategóriákkal jobb volt. A fővárosiak végre felébredtek - legalábbis néhányan - és eszükbe jutott, hogy valami kupáért játszunk. égre elővettük a Brácsa elleni leghatásosabb fegyvert: a letámadást. Meg is szereztük a vezetést Cé révén - aki zsinórban negyedszer vágott egy gólt a törpöknek idegenben -, de alig örülhettünk neki kicsit, máris Köcsög Heteske egyenlített, kezem a fotel karfáján csattant és arra gondoltam, hogy kivágom a tv-t az ablakon. Nem sokkal később Ramos hozott össze egy büntetőt a katalánoknak, mert kihúzta señor Fuentealbilla lábát a tizenhatoson belül. Messi állt a labda mögé és ellentétben a múltkorival, ezt be is lőtte. Úgy néz ki, hogy csak a válogatott mez demoralizálja.... A Madrid kicsit kinyílt, mert futottunk az egyenlítésért, de ez azt is hozta magával, hogy hátul kicsit szellősebb lett a védekezés, ezt kihasználva pedig Gombász lőtt gólt Ikernek. Szemeim előtt egy csúnya verés képe kezdett kibontakozni, de kitartottam. Di Maria, aki idén egyszerűen bomba formában van nem ismer elveszett labdát. VV Viki nagyképűen úgy gondolta, hogy majd cselezget egy sort és megmutatja derék argentinunknak, hogy mi az a biciklicsel, csak leesett a lánc és végignézhette, ahogy Angelito elszedi a labdát tőle, aztán ver egy gólt.Nem hiába....Vikire azért számíthatunk mindig. :D

Pár emberről külön:
Jumurdzsákot örökösnek nevezik. Nem néz ki olyan vezérnek, mint az elődje volt....sőt...ott állt tök tanácstalanul. Kezd olyan helyzet kialakulni, hogy a katalánok lendületből nyerik a meccseket. Amíg kitart a muníció  amit Guardiola hagyott rájuk, nyernek, de ha elfogy nem úgy néz ki, hogy fel tudja majd találni a spanyol viaszt Félszemű Tito.
A chilei mezei néger egyre jobban kezd irritálni.Jobban mint Alves vagy Pinto ez pedig nagy szó...
Na de ennyi elég is a gránátékból, jöjjenek a mi fiaink. :)
Coentrao játéka nekem tetszett. Nem hozott hiba nélküli meccset, de amit kellett jól megoldotta. tetszik az igyekezete, csak néha túlpörgi a dolgot. Emlékeztet Di Maria első évére....ugyanezt csinálta.
Az EB-t megjárt alakulat még mindig csak keresi saját magát. Cé ugyan fejelt egy gólt, de azonkívül semmit sem tett hozzá nagyon a játékhoz.
Özil a legbotrányosabb. Annyira nincs ott fejben a pályán, hogy hihetetlen. Dekoncentrált, rossz passzokat ad, eladja a labdát....ugyanazt csinálja, mint tavaly...vagy most sokkal rosszabb?
Benzema nem csinált semmit, kivéve azt, amikor eladta a labdát...
Callejón elméletileg volt csak a pályán, gyakorlatilag a szürke szamár nem tűnik el annyira a ködben, mint ő az El Clásicon.
Gonza ... hát ha Benzema tizenkilenc, ő egy híján húsz. Amikor beállt talán egy hajszálnyival jobb volt, aztán meg eltűnt...
A mi oldalunkon a meccs legjobbja Angelito. Harcias volt és felfogta, hogy egy meccsen van és lőtt egy gólt. Könyörgöm, egy Real Madrid ne sz@rjon bele, hogy meccs van! A Barcelona ellen olyan nincs, hogy lötyögünk. Akármilyen sokat vagy keveset érő kupáért harcolunk ez akkor is presztízsmeccs. Akit nem villanyoz fel és teszi ki a lelkét a pályára, az adja le a szerelést és húzzon a francba Isten hírével. Ezt a meccset simán nyernünk kellett volna. A 3:2 sem rossz egyébként, mert ledolgozható a hátrány a Bernabeuban és remélem, hogy le is dolgozzák! Nekem a törpök még egy Miki egér kupát sem nyerhetnek a szentélyben,  az ki van csukva....

Somos el Real Madrid y siempre vamos a salir a ganar los partidos.

♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥

Sergio mindig segít a rászorulókon. XD

Az utolsó dal

"A szerelem törékeny mi pedig nem vigyázunk rá eléggé, csak próbálunk úgy átevickélni az életen, hogy reméljük, ez a törékeny dolog ellenáll minden csapásnak."

Németország - Argentína 1:3 (Amistoso)

A meccs nem nagyon jelenthet kiindulási alapot, mert a 90 perc legnagyobb részében Argentína emberelőnyben játszott, de akkor is pár dolog szemet szúrt. A támadók és a hátsó sorok közt méretes szakadék tátong. Egyrészt tudásbeli hiányosság is van néhány játékosnál, másrészt pedig nincs, aki összekapcsolja normálisan a csapatrészeket. Hogy csak egy példát mondjak, még 10 emberrel is veszélyesebben játszott Németország, mint Argentína. Az Albiceleste támadói a világon a legjobbak, ha mögéjük egy pár fokkal elfogadhatóbb és értelmesebb emberek kerülnek - kivétel erősíti a szabályt - akkor megnézném, hogy melyik csapat képes megfogni őket.
A kezdőben egy dolgon lepődtem meg, Sosa játszott Agüero pedig a padon ült. Sosa csere embernek kiváló, de semmi több, bár nagy tétben mernék rá fogadni, hogy azért volt így, mert szeptemberben az első vb selejtezőt ki kell hagynia Kunnak a sárga lapjai miatt és biztos majd Sosa fog játszani helyén, de! Lavezzit is be lehetne simán állítani, mivel Gonza tud a szélen is játszani, de hát Sabella tudja. Romero dicséretet érdemel, mert volt nem egy nagy védése. A helyén volt, amikor kellett.  Zabaleta örömömre szolgál, hogy megtanult beadni. Messi viszont...az első félidőt konkrétul átaludta. Kapott a válogatott egy büntetőt és kihagyta. Régen erőből vágta be, most már kivár és inkább gondolkozik. A stílusa egyre jobban hasonlít Ronaldoéra....kíváncsi lennék, hogy ehhez a nagy barcások mit szólnak....Az 1-1 párharcokat is túlságosan erőltette, sokszor bele is bukott. Hiába a gól, ez nem az ő estéje volt. A 2 madridistával viszont meg vagyok elégedve :) Di María hatalmas bombagólt lőtt, nagyon beindult a srác...Madridban is várhatunk majd tőle tűzijátékot. Gonza pedig szintén jól játszott, csak a gól hiányzott. Szegényből tiszta hadirokkant lett az első negyedóra végére, ám mégis végigjátszotta a meccset és kiosztott egy gólpasszt. Folytatás szeptemberben, Paraguay ellen a VB-selejtezőn....

Gol de Di María

Ellenfelek, nem ellenségek

Orgullo Argentino <3

LA Galaxy - Real Madrid 1:5 (Pretemporada 2012/13)

" Los Angeles, zsebembe lesz ... " :D

Hősiesen megküzdöttem az álmossággal és felkeltem 3-kor, hogy megnézhessem a kedvenc csapatom első amerikai meccsét. Az ellenfél, mint már évek óta hagyományosan a Los Angeles Galaxy csapata volt, ahol Beckham is kergeti a labdát - és még mindig egész jól lövi a szabadrúgásokat közöttünk legyen szólva - . A Madrid nagyon is hamar gondoskodott róla, hogy ne aludjak el a meccs elején. Alig telt el másfél perc, Gonza máris gólt ünnepelhetett. Di Maria ugratta ki Higuaínt és ő köszönte szépen, bevarrta. Nem sokkal később ismételten gólt ünnepelhettünk, mert ezúttal Angelito talált be. Az argentinok elintézték a meccs elejét és a javunkra hozták a meccset. A jó öreg David pedig ezután megmutatta, hogy miért is az lett a híres film címe, hogy "Csavard be, mint Beckham!" A Galaxynak több öröme nem is nagyon maradt az estére, ennyivel ellőtték az összes puskaporukat. A félidő végére azonban visszaállítottuk a 2 gólos különbséget, mert Gonza passzából Callejón lőtt gólt. A második félidőre jöhetett a cseresor, ám hiába volt Benzema, Özil és CéRó a pályán a gólokat mégis 2 Castilla játékos szerezte. A negyediket Morata Granero passza után, majd pedig az ötödiket Özil passzából lőtte Jesé - akire már nagyon kíváncsi voltam - . Megérte megküzdenem az álmossággal és fennmaradnom, mert nagyon szépen játszott a Madrid. Akiket kiemelnék:

• Hiányoztak már az EB-n részt vettek játékosok :)
• Granero villantott a gyönyörű gólpasszal.
• Lass egész jó volt!
• Callejón ismét gólt szerzett :)
• Di Maria eszméletlenül jól játszott :)
• Gonzalo is :) A góljának pedig különösen örülök.

Egy negatívum:

• Kaká...a hajamat téptem tőle korán reggel.

Folytatás holnap reggeli 5-kor a Santos Laguna ellen. :)

♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥

Benfica - Real Madrid 5:2 (Pretemporada 2012/13)

Ezt a meccset vártam a legjobban az összes felkészülési találkozó közül. A Benfica, mint azt már többször is leírtam a szívem egyik csücske a Real Madrid után természetesen.
Az egész meccsben 2 hiba volt:
1. Aimar nem játszott :(
2. Nem a Madrid nyert :D
A Benfica csak feleannyira volt tartalékos, mint a Madrid, így nem nagyon csodálkoztam rajta, hogy kaptunk egy laza ötöst Lisszabonban. Nos amit a meccsből le tudtam szűrni: a Porto felkötheti az alsóneműt, mert nagyon kezd valami alakulni a Luz környékén. Witselt pedig simán jobban megérni elhozni, mint a hisztispics@ Modricot, de ez más tészta.
Röviden:

• Adán szinte csak boxolt a labdákba, amúgy semmi. Bár nem bántom, mert az 5 gólból legalább háromnál kiszolgáltatott helyzetbe került.
• A védelem....az mi? A castillás gyerekek még elég zöldfülüek, márpedig nekünk csak rájuk lehetett alapozni, mert a komplett védősorunk még szabadságon volt és Varane is bántóan rosszul helyezkedett.
• A középpálya....az mi? Kaká és Granero szinte észrevehetetlen volt. Bár ez nem teljesen igaz, mert Granerot láttam, amikor szabálytalankodott, Kakát meg amikor lecserélték. Páran azért jól játszottak, de amint valamelyik Castilla játékoshoz kerül a labda, nyomban el is adták.
• Di María volt az egyik, aki buksisimogatást érdemel. nincs olyan szeglete a Luznak, ahol ő nem bukkant fel. Még a büféig is elment, hogy labdát szerezzen. :D
• Callejón volt a másik. Lőtt 2 gólt, nincs is több kérdésem. :) Azért picit megállt bennem az ütő, amikor olyan csúnyán lepottyant az egyik Benfica játékos hátáról. Pont a nyakszirtjére esett, de nem sérült meg komolyabban.
• Gonza....kíméletlen leszek. Tudom dicsérik pár helyen, de én nem fogom. Borzasztó makacs vagyok ám és tartom magam az elveimhez, nehogy szó érje a ház elejét. Amíg nincs gól, nincs dicséret. Egyébként ő volt a csapatkapitány. :) Luisao pedig majdnem elintézte, hogy betegszabira küldjék, de minden jel szerint már jobban van a bokája.

A Garay-Gonza párbaj után így most Amerikában folytatja az előszezont a Madrid és holnap hajnalban lesz az amerikai túra első meccse a Galaxy ellen.

♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥

Real Oviedo - Real Madrid 1:5 (Pretemporada 2012/13)

Hát végre ez is elérkezett! 2 hónapnyi böjt után, végre ismét a kedvenc csapatom meccsét nézhettem. Félreértés ne essék az EB is érdekelt, de a Madrid az csak a Madrid, értitek. Nos amilyen örömmel - és idegességgel (igen, képes vagyok szanaszétizgulni magam egy teljesen tét nélküli meccsen... ) - ültem le a gép elé, ezzel egyenes arányban fagyott az arcomra a mosoly. A streamekből hiába volt bő kínálat, egyiknek sem volt túl jó a minősége. Körülbelül 26 perce ment már a találkozó, amikor végre nézhető linket találtam, ezért nem is tudok túl hosszasan írni a meccsről. Az első félidőben a csapat nagy részét a "minik" tették ki. Szerintem nem voltak rosszak, hisz 3 gólt csak begyötörtek - még ha az utolsó öngól volt is - . Egyedül csak Morata miatt mérgelődtem, aki rengeteg helyzetet elszórakozott. A második félidőre Mourinho felküldte a nagyokat is a pályára. A kapuban pedig Adant Jesús váltotta, aki hibát hibára halmozott és neki köszönhető, hogy szépített az Oviedo, bár hozzá kell tennünk, hogy megfogott egy tizenegyest. ( bár a közhely szerint büntetőt ne lehet védeni, csak rosszul lőni...) Di Maria 2 gólt szerzett , ez volt az első duplája a Real Madrid színeiben. Őszinte leszek: én nagyon örülök annak, hogy duplázott, de nem fakadtam volna sírva, ha a második gólnál nem szorultunk volna a közreműködésére. Gonza csodálatos mozdulattal pöccintett alá a labdának, ami a kapufáról került Angel lába elé. Összegezve:

• Az eredménnyel elégedett vagyok
• Gonzalo egy félidőn át viselhette ismét a csapatkapitányi karszalagot, 
• beleszerettem az idei mezünkbe, képen nem tetszett annyira, de így látva a játékosokon....
• Sahin továbbra is rejtély...gyomorpanaszok miatt nem nevezte Mou...

Folytatás ma este a Benfica ellen. Gonzalo és Angel szemben Pabloval és Ezequiellel....fincsi... :)