Ma volt/van a lomtalanítás a városban, tegnap ezért is pakolásztunk késő délután. Irtóra elfáradtam, sok lim-lom volt, most meg szokatlan, hogy annyira üres minden hátul. Azért így elcsodálkoztam, hogy mennyi kacat össze tud gyűlni... Bár nehéz is lomtalanítani, mert sok olyan vacak akad az ember kezébe, amit egyszerűen nincs szíve kidobni, pedig látja, hogy az idők során megérett rá. Hiába tört le a bögre füle és repedt meg az egész, idő kérdése, hogy mikor hullik darabjaira, de akkor sincs szívem kitenni, mert emlékszem, hogy kisgyerekként abból ittam a kakaót esténként. Hiába használhatatlan a szúnyoghálós ajtó, Csabinak még kell, mert a szúnyoghálóból és a bakból focikaput tud belőle csinálni. Lyukas a zsírosbödön, de én még emlékszem rá, hogy kiskoromban még abban tartottuk a zsírt, ha becsukom a szemem, látom magam előtt, ahogy anya és a nagyi főzés közben vesznek ki belőle egy kicsit. A régi szódásüveget már nem lehet használni, de ha a kezembe veszem még látom magam előtt, amikor anyát átkísértem a szomszédba Misi bácsihoz, akinek a ház mögött szódaüzeme volt, mindig ő töltötte meg a kiürült üvegeket... De könyörtelennek kell lenni, mert ha nem tennénk ki semmit, akkor rövid idő alatt az udvar minden szegletében használaton kívüli vackok sorakoznának. Nehéz megválni néhány tárgytól, de attól, hogy nem látom többet a bögrét, a zsíros bödönt meg a szódásüveget, attól még az emlék mindig megmarad az elmémben, azt senki sem veheti el tőlem...
Na de véget vetek az érzelgősségnek és most megyek megnézem az Internátus következő részét, aztán tovább izgulok....
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése