Tangolita Blogja: Barcelona - Real Madrid 1:2 (La Liga)

Ez az írás kicsit több lesz, mint egy összefoglaló, hisz a meccs maga sem volt egy hétköznapi mezei bajnoki. Ez egy El Clásico volt, méghozzá bajnoki címet eldöntő El Clásico. Sokan úgy gondolták még januárban 10 pont távolságból szemlélve a katalán óriást, hogy ez már teljesen tét nélküli meccs lesz majd, csak aztán 2 forduló alatt elvesztettünk 4 pontot, nem sokkal ezelőtt pedig újabb kettőt és elég soványra olvadt a tetemes előny. Az utóbbi hetekben pedig finoman szólva sem győzött meg a Csapat arról, hogy lesz esélyük a Camp Nouban. A kaput nálam a Bayern elleni meccs tette be és csalódottan kezdtem el játszani a vészmadár szerepét...

Azelőtt én mindig hittem... Mikor kaptunk egy laza ötöst Barcelonában, hittem, hogy nyerünk és pofára estem. Mikor azt hittem, hogy mienk lesz a Szuperkupa megint koppantunk egyet és nem értettem, hogy mi történt, amikor tavasszal egyszer már megszorongattuk őket. Mikor december 10.-én a katalánok nyertek a Bernabéuban, hittem benne, hogy most meglesz és megint csak csalódnom kellett és akkor az idei 2 Copa del Rey meccsről még nem is beszéltem... Évek hosszú szenvedése után, amikor tehetetlenül kellett végignéznem a fotelből El Clásicot, El Clásico után úgy, hogy a 90 perc végén szinte mindig a katalánok ünnepeltek szörnyű érzés volt. Fájt... minden egyes egymás elleni meccs a Copa del Rey döntő kivételével csak csalódottságot, dühöt és szomorúságot hozott. Szombaton felvettem a fehér mezem és úgy ültem le meccset nézni úgy, mint ahogy ezt már évek óta teszem, de egy hangyányi izgalmon kívül nem éreztem mást. Évek óta először ültem úgy le a meccs elé, hogy nem vártam nagy játékot, nem vártam győzelmet és az izgalmam is csak annak szólt, hogy "ugyan mennyi lesz közte?". Úgy gondoltam, hogy ha pesszimista vagyok, akkor abból nem lesz pofára esés, maximum csak kellemes meglepetés...

Fapofával ültem le a meccs elé és az első néhány percben érezhető kisebb bizonytalanságokon túljutva megcsillant valami ellőttem és több millió madridista előtt is. Éreztem, hogy most van keresnivalója a Nou Campban a Real Madridnak. Amit ezen az esetén a Csapattól kaptam azt pár szóval tudnám csak körülírni, de ezek sem adnak pontos képet az érzéseimről: katartikus öröm, megnyugvás és extra nagy önbizalom. Egyedül csak kétszer ijedtem meg: amikor Sánchez egyenlített és amikor Mou beküldte Granerot. Hogy pár szó erejéig írjak a katalánokról is, el sem hittem a média által túlsztárolt, misztikus fénybe vont Barcelona csak ennyire képes? Csodálkoztam, hogy csak ténferegtek a pályán és azt sem értettem, hogy Tello mit keresett ennyi ideig a pályán? Messi, akit a világ legjobbjának mondanak kapura sem lőtt a 90 perc alatt...de emiatt fájjon csak a hungarokatalánok feje, mert van egy közhely a futballban: Csak annyira játszik jól egy csapat, amennyire az ellenfél hagyja. Nos a Real Madrid csak ennyire hagyta kibontakozni a Barcelonát, pontosabban semennyire.

Most nem volt bírózás, nem volt pankráció, sem felesleges balhé, csak foci volt és színtiszta küzdelem. A bíró nagyon jól vezette a meccset, ami üdítő volt a spanyol bíráskodási színvonalat ismerve. Mou pedig taktikai csatában verte el Guardiolát. A Csapat - így nagybetűsen - pedig végre nem zuhant össze, hanem végig 100%-on pörgött. Mindenki a tudása legjavát hozta, még azok is, akiket sokat szidtunk az elmúlt hetekben. Akkor nyertünk, amikor a legjobban kellett, hatalmas lelki pluszt szerezve ezzel a Bajnokok Ligája visszavágója előtt. Végre volt tartása a Csapatnak és tényleg így működtek: IGAZI CSAPATként.

Álljon itt mindenkinek a neve, aki pályára lépett szombaton, hisz nem tudnék senkit sem kiemelni a Csapatból, ez így volt kerek:

Iker Casillas - Ő mindig ott volt, ha ott kellett lennie.

Alvaro Arbeloa - az elmúlt hetekben sokat szidtuk a gyenge teljesítményéért, de most csak dicséretet érdemel.

Pepe - Az Anti-Messi XD

Sergio Ramos - A meccs elején kicsit bizonytalan volt, de aztán hozta a megszokott tanári formát.

Fabio Coentrao - A Bayern elleni meccs után 2 pártra szakadtak a madridisták. Az egyik fele a tábornak szidta, a másik meg dicsérte, én az utóbbiban voltam és folytatom, amit akkor elkezdtem. :)

Sami Khedira - Még mindig nem értem, hogy mit keres Madridban, de szombaton ő is kivette a részét a győzelemből, sőt! KhediRambo még gólt is szerzett! XD

Xabi Alonso - Tőle is féltem, hogy a tej meg fog aludni a szájában, de felpörgött a meccsre.

Angel Di María - A csapatból talán még ő lóg ki picit negatívan, mert a támadásoknál sok labdát elszórt, mert Angelito bizony még mindig az eszetlenebbik énjét használja a meccseken, de amikor védekezni kellett. mindig visszazárt, szóval nem akarom bántani.

Mesut Özil - Az utóbbi hetekben, sőt inkább az év eleje óta kapott hideget - meleget. Szegény látványosan nem találta saját magát, de most egy olyan passzal jelentkezett, amire még a finnyásabbak is elismerően bólogatnak.

Crsitiano Ronaldo - A gólja mesterunka volt. Utána pedig az a flegma gólöröm... " Nyugi fiúk, majd én megmondom, hogy mikor van vége! " :)

Karim Benzema - Robotolt ő is egész meccsen. Ha kukacoskodni akarok, akkor megemlítem azt a 20 m-ről megküldött lövést, de most nem fogok. :) Egyébként máig nem jöttem rá, hogy miután felrúgták cserét kért vagy csak a cipőjét akarta lecserélni?

A cserék:

Esteban Granero - Kicsit szívbajt kaptam, hogy jön a menetrend szerinti visszaállás az ő beállításával, de hála Istennek nem így lett. Ő sem volt gyengébb, mint a társai.

José Callejón - Madrid nevelés a srác, látszik is rajta. :)

Gonzalo Higuaín - Az időhúzó cserénk... miatta azért szívesen letéptem volna - mi ez a múlt idő? Letépném - Mourinho fejét a helyéről, de nem igazán az El Clásico miatt. Az utóbbi két meccsen, azaz 180 percből játszott kemény 7 percet. Ezt akárhonnan nézem rohadtul kevés. Lehet, hogy elfogult vagyok de én akkor is úgy gondolom, hogy ez igazságtalan, mert párszor bizony elfért volna pár ember helyén, amikor épp a padot koptatta.... A meccsen egyébként abban az egy percben, ami jutott neki majdnem kiosztott egy gólpasszt...

Minden összegezve a 7 pont előnnyel gyakorlatilag megnyertük a bajnokságot. Szerdán jön a nagyobb falat, a visszavágó a Bayern ellen és bár még van bennem félsz a bajorok miatt, de hiszek benne, hogy ki fogjuk őket ejteni. Ha minden jól megy, akkor a másik párharc is a madridisták szája íze szerint alakul, amire van esély, mert a Barca most lelkileg bekerült a gödörbe. Addig is megnézem még párszor a meccs közvetítés végéről azt pár percet, amikor a ~~Viszket a Barca~~ Visca Barca szól a hangszórókból, de közben a királyi gárda ünnepel a Camp Nou gyepén. Ez bizony felejthetetlen élmény...

Szép volt Fiúk!♥