Egyszer, amikor valakit megkérdeztek, hogy mi a legfontosabb dolog, amit elmondhat magáról kihúzta magát és azt felelte: Isten gyermeke vagyok. Én is úgy gondolom, hogy számomra is ez a legfontosabb, így én is ezzel kezdeném. Isten gyermeke vagyok. Születésem óta egy Budapest közeli városban élek, itt járok gyülekezetbe is, a Monor - Nagytemplomi Református Egyházközség tagja vagyok. Szintén itt végeztem el az általános iskolát is. 11 évesen azonban egy nyár megváltoztatta az életem és az addigi elképzeléseim. Vírusos agyvelőgyulladást kaptam és nagyon kevésen múlt, hogy fel tudtam belőle épülni. Ez az "élmény" maradandó számomra, ugyanis ekkor megtapasztaltam Isten mindenre kiterjedő gondoskodását és szeretetét. Világossá vált előttem, hogy az Úrnak terve van velem, ezért úgy kezdtem el alakítani a jövőmről szóló terveket, hogy más nem járt a fejemben, csakis az egyházi pálya. Középiskolát is eszerint választottam, így az érettségimet a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumban szereztem meg és az itt kapott nevelést meghatározónak érzem a további életemmel kapcsolatban. A gimnázium elvégzése után már egyszer megpróbálkoztam a Teológiával, de sajnos 4 szemeszter után abba kellett hagynom a felsőoktatási tanulmányaimat. Jelenleg sajnos munkám nincs és a testvéremmel, édesapámmal és nagynénémmel élek együtt igen szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben. Az elmúlt 3 évem pedig különösen is nehéz volt, hisz ez alatt a rövid idő alatt veszítettem el édesanyámat és a nagymamámat.
Szabadidőmben szeretek a nyelvtanulással foglalkozni, németül és spanyolul beszélek, előbbi nyelvből középfokú nyelvvizsgát is szereztem. Olvasni is nagyon szeretek, leginkább magyar és világirodalmi klasszikus műveket, de akármilyen vallási vagy történelmi témájú könyvet szívesen veszek a kezembe. Utóbbi témából az Erzsébet királynéról szóló írásokat gyűjtöm és a spanyol történelem is érdekel a magyar mellett. Hobbim még az írás, a tánc és a zenehallgatás is. Fontos még tudni, hogy a sport szerelmese vagyok. Sajnos egy sérülés miatt nem sportolhatok rendszeresen, de a tv sportközvetítéseit nézni szoktam. Legjobban a futballt szeretem, 7 éve vagyok a Real Madrid szurkolója.
Ha most megkérdeznék, hogy miként látom magam 10 év múlva, azt felelném, hogy nem feltétlenül egy gyülekezet élén, hisz annyi terület van az egyházon belül, ahol a munkámmal szolgálni tudnám az Urat. A kihagyott 2 év alatt nagyon sokat gondolkoztam és imádkoztam, hogy mutassa meg az Isten a nekem szánt utat. Úgy érzem, hogy ez az út még mindig a Teológia felé visz. Amikor először megpróbálkoztam az egyetemmel, még hitbelileg gyermekcipőben jártam, de az elmúlt 2 évben úgy érzem, hogy Isten megerősített és sikerült egy lépcsőfokot feljebb lépnem. Egy bibliai idézettel zárnám a soraimat. Ugyanezt mondtam akkor is, amikor az Úrnak ajánlottam a felvételimet. Jézus tanította:
" Legyen meg a Te akaratod! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése