Ez az egyik kedvenc Igém. Timóteusnak az a feladata, hogy hűséges tanítója legyen Krisztusnak és az evangéliumnak, amiért különleges jutalmat kap: örök életet. :)
2012. február 29., szerda
Napi Ige :)
Ez az egyik kedvenc Igém. Timóteusnak az a feladata, hogy hűséges tanítója legyen Krisztusnak és az evangéliumnak, amiért különleges jutalmat kap: örök életet. :)
Rayo Vallecano - Real Madrid 0:1 (La Liga)
Még a meccs előtt jól rákészültem, hogy na most majd végre írhatok egy szokványos összefoglalót a meccsről. Hát már megint nem így lett, szóval csak pár gondolatot írnék egy meccsről, meg egy másik hosszabb esszét...
A csapat szemmel láthatóan hullámvölgybe került. Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondom, hogy inkább most, mint majd tavasszal a fontos meccsek alkalmával. Tavaly is volt ilyen, csak akkor rengeteg pontot hullajtottunk, idén viszont még így is nyerjük a meccseket. Azt látom, hogy rengeteg kulcsjátékosunk elfáradt, de nem lesz baj, ha túljutnak a holtponton. Bár néha - néha lehetne pihentetni mondjuk Xabi Alonsot vagy Cét esetleg Özilt.
A csapat ismét értékelhetetlenül sz@rul játszott. A védelemben előfordultak bakik, Ramos például orbitálisan nagyot bakizott a 71. percben helyzetbe hozva a Rayot, de szerencséjére Michu elbaltázta a ziccert.
A középpálya, mint olyan nem létezett. Egy - egy normális passz, vagy szép indítás olyan ritkán esett csak, hogy körülbelül úgy ünnepeltem azt is, mintha gólt szereztünk volna. Hiába na, a kicsi dolgoknak is kell örülni.
A játékosok közül mindegyik ássa el magát, de ez leginkább Kakára áll. A brazil egyszerűen nettó emberhátrányt jelentett. Akkor láttam csak, hogy a pályán van, amikor a játékosok a meccs elején kezet fogtak egymással. Írtam már sok mindent róla, de sajnos nagyon úgy néz ki, hogy megközelíteni sem fogja tudni a Milanos önmagát többé...
Cé pedig kihúzta a beragadt szekeret a sárból, rúgott egy hatalmas gólt. Sarokkal így betalálni....hát nem ember :) De a gólján kívül ő is csak lézengett a gyepen...
Gonza egyfolytában 3 emberrel a nyakán próbált meg bármit is kezdeni, de így nehéz. Pláne ha a középpálya, akiknek az lenne a feladata, hogy ellássák a csatárt labdával magasról tojik a meccsbe.
A piros mezt meg még mindig utálom.
A folytatás vasárnap következik, amikor az Espanyolt fogadjuk a Bernabéuban. Hét közepén azonban válogatott meccseket rendeznek, amikor is Svájc fogadja Argentínát.
A csapat szemmel láthatóan hullámvölgybe került. Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondom, hogy inkább most, mint majd tavasszal a fontos meccsek alkalmával. Tavaly is volt ilyen, csak akkor rengeteg pontot hullajtottunk, idén viszont még így is nyerjük a meccseket. Azt látom, hogy rengeteg kulcsjátékosunk elfáradt, de nem lesz baj, ha túljutnak a holtponton. Bár néha - néha lehetne pihentetni mondjuk Xabi Alonsot vagy Cét esetleg Özilt.
A csapat ismét értékelhetetlenül sz@rul játszott. A védelemben előfordultak bakik, Ramos például orbitálisan nagyot bakizott a 71. percben helyzetbe hozva a Rayot, de szerencséjére Michu elbaltázta a ziccert.
A középpálya, mint olyan nem létezett. Egy - egy normális passz, vagy szép indítás olyan ritkán esett csak, hogy körülbelül úgy ünnepeltem azt is, mintha gólt szereztünk volna. Hiába na, a kicsi dolgoknak is kell örülni.
A játékosok közül mindegyik ássa el magát, de ez leginkább Kakára áll. A brazil egyszerűen nettó emberhátrányt jelentett. Akkor láttam csak, hogy a pályán van, amikor a játékosok a meccs elején kezet fogtak egymással. Írtam már sok mindent róla, de sajnos nagyon úgy néz ki, hogy megközelíteni sem fogja tudni a Milanos önmagát többé...
Cé pedig kihúzta a beragadt szekeret a sárból, rúgott egy hatalmas gólt. Sarokkal így betalálni....hát nem ember :) De a gólján kívül ő is csak lézengett a gyepen...
Gonza egyfolytában 3 emberrel a nyakán próbált meg bármit is kezdeni, de így nehéz. Pláne ha a középpálya, akiknek az lenne a feladata, hogy ellássák a csatárt labdával magasról tojik a meccsbe.
A piros mezt meg még mindig utálom.
A folytatás vasárnap következik, amikor az Espanyolt fogadjuk a Bernabéuban. Hét közepén azonban válogatott meccseket rendeznek, amikor is Svájc fogadja Argentínát.
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
Na és most jön az igazi feketeleves! Ez az én véleményem és emelt fővel vállalom, lehet jönni megkövezni!
Azt már akkor nagyon jól tudtam, hogy Gonza lesz a fekete bárány, amikor Mou lehozta a 75. percben. Igen, az egy szem csatárt lekapta negyed órával a meccs vége előtt. Aláírom, hogy nem az ő napja volt, de miért őt kell már megint elővenni mikor ratyi volt az egész csapat??!! Na de az még hagyján, hogy a madridistán miket írnak a fotelszurkolók. Másnap világot látott egy videó, amin látható az a jelenet, amikor Mourinho nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti Gonzát meccs közben. Amikor ezt én megláttam - sajnos vagy nem sajnos értek spanyolul - kiborult a bili.
Miután a fél sajtó kiebrudalná Madridból Gonzát és a fél Bernabéu kifütyülte, azok után csodálkoznak, hogy így játszik??? De nem is ez a legnagyobb gond....hanem a játékpercek. A Barcelona elleni meccs óta nem találja magát az argentin, érdekes módon azóta hagyott fel a csatárok rotálásával Mourinho. Magyarul: neki kell elvinni a meccsért a balhét. De kedves José, előbb nézz körül a saját portádon és csak utána állj neki pampogni! Ki volt az, aki beszari, tutyimutyi taktikával küldte ki a Real Madridot a kupameccs odavágóján a Bernabéuban? Na ki? Ha felvállaljuk ott is a saját játékunkat, lehet, hogy nem kellett volna honnan felállni... Az igazságosság szobra, aki tavaly készséggel vállalta a felelősséget az 5-0 után a vereségért, most szépen rákeni azt az egyik játékosára? Szép dolog, mondhatom. A Benz sérülése előtti 4-5 meccsen 101 percet kapott az argentin és akkor csodálkoznak, hogy meccshiánnyal küzd? Hogy elment az önbizalma? Persze Benzemának nem ordítozott ilyeneket, amikor tavaly a Depor ellen a saját bokáját rúgta telibe a kapu torkában állva a labda helyett és már hetek óta nem találta magát és Carvalhonak több gólja volt, mint neki. Ma pedig még egy lapáttal rátett a történetre, hogy az argentin válogatott - ami messike kifejezett kérésére játszik 442-ben - kezdőjébe valószínűleg nem lesz ott, amit Sabella azzal magyaráz, hogy Agüero rendszeresen játszik, míg Gonza rendre csak csere. Annak idején én húztam egy határvonalat, ami épp az volt, hogy addig nyelek le minden keserű pirulát, amíg Gonza a válogatottban stabil kezdő. Íme most padra szorult, úgyhogy innentől kezdve lehullt a szememről a hályog. Nem érdekel, hogy mekkora zseni a portugál, nem érdekel, hogy tavaly vele a kispadon nyertük meg a Copa del Reyt, az se érdekel ha idén mienk lesz a Liga, szívemből remélem, hogy idény végén elhúz a fenébe! Tavaly még engem is fanatizált és egy hatalmas hadvezért láttam a személyében, de időközben kiderült, hogy őt más nem érdekli - de ez már-már betegesen-, csak az, hogy egyszer elkapja a Barcelonát és fricskát mutathasson a katalánoknak, ahol még mindig tolmácsnak csúfolják. Ha tönkreteszi pár játékos karrierjét az még nála belefér, miközben egy valóságos kis portugál kolóniát hozott létre Madridban... A Madrid számomra mindig is az úriemberek klubja volt és egyfajta rózsaszín felhő vett körül. Olyan ez az egész, mintha 7 évig építettem volna egy homokvárat, amit most épp Mourinho döntött össze. Hányingerem van ettől az egésztől pláne úgy, hogy tavaly még Gonzalo volt a mindene....
Nos nem kérdés számomra, hogy melyik oldalon állok. Pampoghat ez a dilis portugál annyit, amennyit akar én akkor is Gonzalo Higuaín mellett állok. Most egy hullámvölgyben van és bízok benne, hogy ki fog mászni belőle. Ő megküzdött már Nistyvel, Raúllal a kezdőbe kerülésért és mindig nyert, majd pont ez a francia fogja megijeszteni. Gonzalo Gerardo Higuaín, én hiszek benned és húzz bele, mert már elvonási tüneteim vannak a góljaid miatt! Szeretnék a hétvégén egy-kettő-hármat hatalmasat ordítani, hogy Goooool de Pipita! Vamos Gonza!♥
2012. február 25., szombat
CSKA Moszkva - Real Madrid 1:1 (Liga de Campeones)
Végre megkezdődött a Real Madrid számra is a Bajnokok Ligája kieséses szakasza. Ha más nem, hát ez az egyik legbiztosabb jele annak, hogy közeleg a tavasz. Sajnos viszont erről a meccsről sem tudok túl sokat írni, mert a második félidő alighogy elkezdődött csőtörés volt nálunk és nem nagyon tudtam a stramre koncentrálni.
Először is: bosszant az eredmény. Szép az idegenben szerzett gól, mert még nagyon hasznos lehet, de ha 93 percig kibírtuk 1-0 -al, akkor már miért kellett az a rövidzárlat a végén? Utolsó percben bekapott góllal mentette döntetlenre a meccset az orosz csapat és ezért még indig kicsit ott van bennem a tüske.Engem a CSKA kicsit meglepett. Ugyan azt tudtam, hogy annak idején az Inter 2:0-al ejtette ki őket a Bajnokok Ligájából és még otthon is csak egy kínkeserves győzelemre futotta tőlük, de azt azért mégsem hittem, hogy ki tudnak fogni a Real Madridon. Nem tudom, hogy a szokatlan terep (műfű) és a szokatlan hideg kombinációja volt-e a bűnős ebben vagy más, de egy biztos: ha kicsivel jobban odatesszük magunkat már el tudtuk volna rendezni a továbbjutás kérdését az orosz fővárosban is.Nem értem, hogy miért állt neki a fél csapat ívelgetni...A földön nagyon is zavarba hozható lett volna a moszkvai egylet, de nem, Serg, Pepe meg még sokan mások inkább teljes erőből belebikáztak a labdába és úgy küldték előre lesz, ami lesz alapon. Nagyon hiányzott a pályáról Di María és az, hogy sem Xabi, sem Mesut sem pedig Callejón nem voltak képesek egy normális passzt sem adni.
Cristiano Ronaldonak köszönjük a gólját, de amellett nagyon önző volt az egész meccs alatt. De lehet, hogy csak egy nő vagyok, aki nem ért a focihoz és nem találja benne a logikát, hogy ha középen fut üresen a csapattárs, akkor passz helyett miért kell megkerülős csellel próbálkozni, amiről már akkor látszik, hogy nem fog bejönni, amikor kitalálta?
Xabi Alonsot kicsit leültetném pihenni, mert nagyon látszik rajta, hogy fáradt.
Coentrao nagyon kis sete suta volt egész este, tisztelem az igyekezetét, de épp azért is hibázott annyit...
Callejón pedig kérdőjel a számomra. Ahhoz, hogy hogy kezdő legyen egy BL meccsen, ahhoz még elég súlytalan szerintem, ráadásul azt bizonyította kedden, hogy nincs agya. Csak az első félidőben 2 gólt rúgathatott volna Gonzával. Valahogy passz helyett mindig ellőtte - méghozzá a lehető legrosszabbul -, ha meg lőni kellett volna, eladta...
Benzema valószínűleg elmismásolta a bemelegítést, aminek meg is lett az ára: 2-3 hétre kidőlt, miután alig 12 perc után cserét kért.
Gonza állt be a helyére és az ő agilis játékának köszönhetjük a gólt, mert ha ő nem csap le arra a labdára, akkor nincs helyzet sem. Végig sokat mozgott, arról pedig nem tehetett, hogy nem kapott értelmes labdát. Most kap 2-3 hetet a bizonyításra. A Barca elleni visszavágó óta Mou sutba dobta a rotálási rendszert és visszaminősítette Gonzát cserecsatárrá. Sokan támadják, mert az utolsó gólját még a múlt hónapban szerezte, de kérdem én: Megkapta a lehetőséget, hogy gólt szerezzen? Nem. Akkor miről beszélünk?
Először is: bosszant az eredmény. Szép az idegenben szerzett gól, mert még nagyon hasznos lehet, de ha 93 percig kibírtuk 1-0 -al, akkor már miért kellett az a rövidzárlat a végén? Utolsó percben bekapott góllal mentette döntetlenre a meccset az orosz csapat és ezért még indig kicsit ott van bennem a tüske.Engem a CSKA kicsit meglepett. Ugyan azt tudtam, hogy annak idején az Inter 2:0-al ejtette ki őket a Bajnokok Ligájából és még otthon is csak egy kínkeserves győzelemre futotta tőlük, de azt azért mégsem hittem, hogy ki tudnak fogni a Real Madridon. Nem tudom, hogy a szokatlan terep (műfű) és a szokatlan hideg kombinációja volt-e a bűnős ebben vagy más, de egy biztos: ha kicsivel jobban odatesszük magunkat már el tudtuk volna rendezni a továbbjutás kérdését az orosz fővárosban is.Nem értem, hogy miért állt neki a fél csapat ívelgetni...A földön nagyon is zavarba hozható lett volna a moszkvai egylet, de nem, Serg, Pepe meg még sokan mások inkább teljes erőből belebikáztak a labdába és úgy küldték előre lesz, ami lesz alapon. Nagyon hiányzott a pályáról Di María és az, hogy sem Xabi, sem Mesut sem pedig Callejón nem voltak képesek egy normális passzt sem adni.
Cristiano Ronaldonak köszönjük a gólját, de amellett nagyon önző volt az egész meccs alatt. De lehet, hogy csak egy nő vagyok, aki nem ért a focihoz és nem találja benne a logikát, hogy ha középen fut üresen a csapattárs, akkor passz helyett miért kell megkerülős csellel próbálkozni, amiről már akkor látszik, hogy nem fog bejönni, amikor kitalálta?
Xabi Alonsot kicsit leültetném pihenni, mert nagyon látszik rajta, hogy fáradt.
Coentrao nagyon kis sete suta volt egész este, tisztelem az igyekezetét, de épp azért is hibázott annyit...
Callejón pedig kérdőjel a számomra. Ahhoz, hogy hogy kezdő legyen egy BL meccsen, ahhoz még elég súlytalan szerintem, ráadásul azt bizonyította kedden, hogy nincs agya. Csak az első félidőben 2 gólt rúgathatott volna Gonzával. Valahogy passz helyett mindig ellőtte - méghozzá a lehető legrosszabbul -, ha meg lőni kellett volna, eladta...
Benzema valószínűleg elmismásolta a bemelegítést, aminek meg is lett az ára: 2-3 hétre kidőlt, miután alig 12 perc után cserét kért.
Gonza állt be a helyére és az ő agilis játékának köszönhetjük a gólt, mert ha ő nem csap le arra a labdára, akkor nincs helyzet sem. Végig sokat mozgott, arról pedig nem tehetett, hogy nem kapott értelmes labdát. Most kap 2-3 hetet a bizonyításra. A Barca elleni visszavágó óta Mou sutba dobta a rotálási rendszert és visszaminősítette Gonzát cserecsatárrá. Sokan támadják, mert az utolsó gólját még a múlt hónapban szerezte, de kérdem én: Megkapta a lehetőséget, hogy gólt szerezzen? Nem. Akkor miről beszélünk?
Vasárnap jön a folytatás a Rayo ellen a bajnokságban.
Szép volt Fiúk!♥
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
2012. február 21., kedd
Köszönetnyilvánítás
Szeretnék egy nagyon nagy KÖSZÖNÖM! - öt mondani a Facebook Sóhivatal nevű csoportjának! Én is és a családom is nagyon hálásak vagyunk a segítségetekért!
A kezet csak megfogni szabad. Elengedni vétek! Eldobni átok! Egymásba simuló kezek tartják össze az eget s a világot! (Albert Camus)
Szeretnénk elérni, hogy azok az emberek, akik tudnak segíteni, rátaláljanak azokra, akik segítséget várnak. Nem nagy dolgokra gondolok, nem egy ház odaajándékozására, hanem kis dolgokra.
Pl egy kétgyerekes anyukának elromlik a mosógépe, és van olyan aki a még működő, de már nem kellő gépét odaadná.
Nem gyűjtünk pénzt, ruhát, élelmiszert, de még bélyeget sem!
Megkérünk mindenkit, hogy a dolgok elemzését, hogy ki tehet az áldatlan állapotért, mellőzze; nem kérünk a politikából.
Köszönet mindenkinek, aki bármivel tud segíteni a rászorulóknak.
Szeretnénk elérni, hogy azok az emberek, akik tudnak segíteni, rátaláljanak azokra, akik segítséget várnak. Nem nagy dolgokra gondolok, nem egy ház odaajándékozására, hanem kis dolgokra.
Pl egy kétgyerekes anyukának elromlik a mosógépe, és van olyan aki a még működő, de már nem kellő gépét odaadná.
Nem gyűjtünk pénzt, ruhát, élelmiszert, de még bélyeget sem!
Megkérünk mindenkit, hogy a dolgok elemzését, hogy ki tehet az áldatlan állapotért, mellőzze; nem kérünk a politikából.
Köszönet mindenkinek, aki bármivel tud segíteni a rászorulóknak.
Real Madrid - Racing Santander 4:0 (La Liga)
"Hiába ég a tűz a szívemben, hóvihar van a lelkemben... II."
A találkozó a névnapomon került megrendezésre, ezért a meccs előtt meg is fogalmaztam pár kívánságot. Lássuk, hogy mi vált be belőle!
1. Gólzáporos győzelem minimum
Ez bejött. 4 gól azért már mondható gólzáporos meccsnek. Külön pozitívum az is, hogy hosszú idő után végre nullszaldósan hozták le a meccset. Üdítő érzés volt, hogy nem az ellenfél szerezte meg a vezetést és nem a Madridnak kellett az eredmény után futni.
2. Di Maria lépjen pályára
Ez a kívánságom is teljesült. Angel lemásolta a tavalyi Tottenhamnek ragasztott gólját és elérte, hogy a Bernabéu népe kórusban skandálja a nevét. Szegény viszont ismételten lesérült...
3. Özil legyen nagyon, de nagyon jó
Ez is bejött. A kis német - török játékában nem nagyon találhattunk hibát, valószínűleg kezdő lesz a BL meccsen.
4. Callejón is álljon be
Nem állt be.
5. Sahin kapjon legalább 5 percet
Számomra érthetetlen, hogy a Bundesliga tavalyi szezonjának legjobbja még az ilyen Racingok ellen sem kap lehetőséget. Az az érzésem, hogy Mou berágott rá valami miatt... Ha nem kap lehetőséget, akkor hogyan akarják ismét formába hozni? A legtöbbször még a keretbe se fér be. :(
6. Gonza kezdjen és ha már ott van szerezzen egy gólt, de kettőért sem haragszom, háromnál már berúgok
Nem kezdett, sőt nem is játszott. :( Az utolsó 2 vagy 3 edzést kihagyta, mert valami kellemetlenséget érzett, én pedig ismét rémeket látok, mert nem akarom újra átélni azt, amit tavaly át kellett... Moszkvába ő is elutazott a csapattal, de ez a meccs megint felejtős kategória, mert ha játszik is, 10 percnél úgyse kap többet, mert BL meccs lesz...Talán majd a hétvégén...Talán.... Lassan már elvonási tüneteim lesznek, annyira hiányzik már egy Gonza gól....
Szép volt Fiúk!♥
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
2012. február 16., csütörtök
Egy teológa vallomása
Az egyetemi jelentkezési laphoz kellett csatolnom egy önéletrajzot is. Adtak pár támpontot, hogy nagyjából miről szeretnének olvasni, nos én úgy gondoltam, hogy bemásolom az enyémet, persze kicsit megcenzúrázva.
Egyszer, amikor valakit megkérdeztek, hogy mi a legfontosabb dolog, amit elmondhat magáról kihúzta magát és azt felelte: Isten gyermeke vagyok. Én is úgy gondolom, hogy számomra is ez a legfontosabb, így én is ezzel kezdeném. Isten gyermeke vagyok. Születésem óta egy Budapest közeli városban élek, itt járok gyülekezetbe is, a Monor - Nagytemplomi Református Egyházközség tagja vagyok. Szintén itt végeztem el az általános iskolát is. 11 évesen azonban egy nyár megváltoztatta az életem és az addigi elképzeléseim. Vírusos agyvelőgyulladást kaptam és nagyon kevésen múlt, hogy fel tudtam belőle épülni. Ez az "élmény" maradandó számomra, ugyanis ekkor megtapasztaltam Isten mindenre kiterjedő gondoskodását és szeretetét. Világossá vált előttem, hogy az Úrnak terve van velem, ezért úgy kezdtem el alakítani a jövőmről szóló terveket, hogy más nem járt a fejemben, csakis az egyházi pálya. Középiskolát is eszerint választottam, így az érettségimet a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumban szereztem meg és az itt kapott nevelést meghatározónak érzem a további életemmel kapcsolatban. A gimnázium elvégzése után már egyszer megpróbálkoztam a Teológiával, de sajnos 4 szemeszter után abba kellett hagynom a felsőoktatási tanulmányaimat. Jelenleg sajnos munkám nincs és a testvéremmel, édesapámmal és nagynénémmel élek együtt igen szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben. Az elmúlt 3 évem pedig különösen is nehéz volt, hisz ez alatt a rövid idő alatt veszítettem el édesanyámat és a nagymamámat.
Szabadidőmben szeretek a nyelvtanulással foglalkozni, németül és spanyolul beszélek, előbbi nyelvből középfokú nyelvvizsgát is szereztem. Olvasni is nagyon szeretek, leginkább magyar és világirodalmi klasszikus műveket, de akármilyen vallási vagy történelmi témájú könyvet szívesen veszek a kezembe. Utóbbi témából az Erzsébet királynéról szóló írásokat gyűjtöm és a spanyol történelem is érdekel a magyar mellett. Hobbim még az írás, a tánc és a zenehallgatás is. Fontos még tudni, hogy a sport szerelmese vagyok. Sajnos egy sérülés miatt nem sportolhatok rendszeresen, de a tv sportközvetítéseit nézni szoktam. Legjobban a futballt szeretem, 7 éve vagyok a Real Madrid szurkolója.
Ha most megkérdeznék, hogy miként látom magam 10 év múlva, azt felelném, hogy nem feltétlenül egy gyülekezet élén, hisz annyi terület van az egyházon belül, ahol a munkámmal szolgálni tudnám az Urat. A kihagyott 2 év alatt nagyon sokat gondolkoztam és imádkoztam, hogy mutassa meg az Isten a nekem szánt utat. Úgy érzem, hogy ez az út még mindig a Teológia felé visz. Amikor először megpróbálkoztam az egyetemmel, még hitbelileg gyermekcipőben jártam, de az elmúlt 2 évben úgy érzem, hogy Isten megerősített és sikerült egy lépcsőfokot feljebb lépnem. Egy bibliai idézettel zárnám a soraimat. Ugyanezt mondtam akkor is, amikor az Úrnak ajánlottam a felvételimet. Jézus tanította:
Egyszer, amikor valakit megkérdeztek, hogy mi a legfontosabb dolog, amit elmondhat magáról kihúzta magát és azt felelte: Isten gyermeke vagyok. Én is úgy gondolom, hogy számomra is ez a legfontosabb, így én is ezzel kezdeném. Isten gyermeke vagyok. Születésem óta egy Budapest közeli városban élek, itt járok gyülekezetbe is, a Monor - Nagytemplomi Református Egyházközség tagja vagyok. Szintén itt végeztem el az általános iskolát is. 11 évesen azonban egy nyár megváltoztatta az életem és az addigi elképzeléseim. Vírusos agyvelőgyulladást kaptam és nagyon kevésen múlt, hogy fel tudtam belőle épülni. Ez az "élmény" maradandó számomra, ugyanis ekkor megtapasztaltam Isten mindenre kiterjedő gondoskodását és szeretetét. Világossá vált előttem, hogy az Úrnak terve van velem, ezért úgy kezdtem el alakítani a jövőmről szóló terveket, hogy más nem járt a fejemben, csakis az egyházi pálya. Középiskolát is eszerint választottam, így az érettségimet a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumban szereztem meg és az itt kapott nevelést meghatározónak érzem a további életemmel kapcsolatban. A gimnázium elvégzése után már egyszer megpróbálkoztam a Teológiával, de sajnos 4 szemeszter után abba kellett hagynom a felsőoktatási tanulmányaimat. Jelenleg sajnos munkám nincs és a testvéremmel, édesapámmal és nagynénémmel élek együtt igen szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben. Az elmúlt 3 évem pedig különösen is nehéz volt, hisz ez alatt a rövid idő alatt veszítettem el édesanyámat és a nagymamámat.
Szabadidőmben szeretek a nyelvtanulással foglalkozni, németül és spanyolul beszélek, előbbi nyelvből középfokú nyelvvizsgát is szereztem. Olvasni is nagyon szeretek, leginkább magyar és világirodalmi klasszikus műveket, de akármilyen vallási vagy történelmi témájú könyvet szívesen veszek a kezembe. Utóbbi témából az Erzsébet királynéról szóló írásokat gyűjtöm és a spanyol történelem is érdekel a magyar mellett. Hobbim még az írás, a tánc és a zenehallgatás is. Fontos még tudni, hogy a sport szerelmese vagyok. Sajnos egy sérülés miatt nem sportolhatok rendszeresen, de a tv sportközvetítéseit nézni szoktam. Legjobban a futballt szeretem, 7 éve vagyok a Real Madrid szurkolója.
Ha most megkérdeznék, hogy miként látom magam 10 év múlva, azt felelném, hogy nem feltétlenül egy gyülekezet élén, hisz annyi terület van az egyházon belül, ahol a munkámmal szolgálni tudnám az Urat. A kihagyott 2 év alatt nagyon sokat gondolkoztam és imádkoztam, hogy mutassa meg az Isten a nekem szánt utat. Úgy érzem, hogy ez az út még mindig a Teológia felé visz. Amikor először megpróbálkoztam az egyetemmel, még hitbelileg gyermekcipőben jártam, de az elmúlt 2 évben úgy érzem, hogy Isten megerősített és sikerült egy lépcsőfokot feljebb lépnem. Egy bibliai idézettel zárnám a soraimat. Ugyanezt mondtam akkor is, amikor az Úrnak ajánlottam a felvételimet. Jézus tanította:
" Legyen meg a Te akaratod! "
Real Madrid - Levante 4:2 (La Liga)
A legutóbbi fordulóban csapatunk a Levante együttesét fogadta a Santiago Bernabéuban. Mint az ismert a valenciai kiscsapat az ősszel hazai pályán győzni tudott a madridiak felett, ezért tehát volt miért visszavágni nekik.
A meccs előtt köszöntötték a Madridba látogató és az idény végén visszavonuló Roberto Carlost. Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy az egész stadion állva tapsolta a klub és a világ valaha volt legjobb balhátvédjét. Jó volt látni a golyófejű brazilt, csak azt sajnálom, hogy miután szögre akasztja a stoplist nem Madridban, hanem aMacskakajánál Mahacskalánál vállal majd munkát.
A kezdő 11 rögtön 2 meglepetést is tartogatott: Benzema és Higuaín egyszerre kezdtek, illetve a frissen felgyógyult Khedira helyén Granero kapott lehetőséget. A Madrid magához ragadta a kezdeményezést, de mint ahogy mostanában lenni szokott mégis az ellenfél szerezte meg a vezetést. Lassan ez már annyira megszokottá válik, hogy a Madridnak javasolni kellene a szövetségnél, hogy minden bajnokit 0-1-ről kezdjenek, mert úgy néz ki, hogy máshogy nem megy. Szinte mindig elkerülhető helyzetekből találnak gólt és szegény Ikert annyira tudom sajnálni ilyenkor. A gól után a fővárosiak felpörögtek, de hiába szögezték úgy a kapuhoz a Levantét, hogy törte a hátukat a háló az utolsó passzokba, lövésekbe mindig hiba csúszott, egész addig, amíg a bíró egy véleményes helyzetben ki nem állította a vendégektől Iborrát és nem ítélt büntetőt a Madridnak, amit Cé értékesített és egálra állította az eredményjelzőt. A második félidő elejét szintén a már megszokott forgatókönyv szerint nagyon megnyomta a Madrid, méghozzá nem is eredménytelenül. Ballesterosról úgy fordult le Higuaín, hogy öröm volt nézni és aztán odarajzolta Cé fejére a labdát, amit a portugál a Levante kapujába fejelt. Nem telt el 5 perc és a szurkolók megint gólnak örülhettek, ugyanis Cé úgy gondolta, hogy nem elég neki 2 gól, ő hármat akar rúgni és az idény gólja címet is magának szeretné begyűjteni. Egy meseszép gólt lőtt és a meccs végén még egy gólpasszt is adott Benzemának, aki szintén nem egy csúnya mozdulattal helyezte kapuba a bogyót. Ám hogy ne legyen fenékig tejfel a hangulat, Koné még elhelyezett egy szépségtapaszt és Iker másodszor is maga mögé nyúlhatott a kapuba.
Cé volt a meccs legjobbja egyértelműen. Mesterhármas és egy gólpassz.
Özilt sajnálom, hogy csak kapufáig jutott.
Xabi Alonso ismét elég szürke volt.
Granero reklamálásban élvonalbeli szintet hozott, fociban kevésbé.
Gonza gólpassza gyönyörű volt! Az a megindulása a 2008/09-es önmagát idézte. :) Egyébként viszont nem tudom,hogy mi van vele...nagyon hiányzik már egy Gonza gól.
A lényeg: Katalóniában nagyon hideg van mostanában, -10. :D :P Lehet, hogy összejön majd az a 13? :)
A meccs előtt köszöntötték a Madridba látogató és az idény végén visszavonuló Roberto Carlost. Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy az egész stadion állva tapsolta a klub és a világ valaha volt legjobb balhátvédjét. Jó volt látni a golyófejű brazilt, csak azt sajnálom, hogy miután szögre akasztja a stoplist nem Madridban, hanem a
A kezdő 11 rögtön 2 meglepetést is tartogatott: Benzema és Higuaín egyszerre kezdtek, illetve a frissen felgyógyult Khedira helyén Granero kapott lehetőséget. A Madrid magához ragadta a kezdeményezést, de mint ahogy mostanában lenni szokott mégis az ellenfél szerezte meg a vezetést. Lassan ez már annyira megszokottá válik, hogy a Madridnak javasolni kellene a szövetségnél, hogy minden bajnokit 0-1-ről kezdjenek, mert úgy néz ki, hogy máshogy nem megy. Szinte mindig elkerülhető helyzetekből találnak gólt és szegény Ikert annyira tudom sajnálni ilyenkor. A gól után a fővárosiak felpörögtek, de hiába szögezték úgy a kapuhoz a Levantét, hogy törte a hátukat a háló az utolsó passzokba, lövésekbe mindig hiba csúszott, egész addig, amíg a bíró egy véleményes helyzetben ki nem állította a vendégektől Iborrát és nem ítélt büntetőt a Madridnak, amit Cé értékesített és egálra állította az eredményjelzőt. A második félidő elejét szintén a már megszokott forgatókönyv szerint nagyon megnyomta a Madrid, méghozzá nem is eredménytelenül. Ballesterosról úgy fordult le Higuaín, hogy öröm volt nézni és aztán odarajzolta Cé fejére a labdát, amit a portugál a Levante kapujába fejelt. Nem telt el 5 perc és a szurkolók megint gólnak örülhettek, ugyanis Cé úgy gondolta, hogy nem elég neki 2 gól, ő hármat akar rúgni és az idény gólja címet is magának szeretné begyűjteni. Egy meseszép gólt lőtt és a meccs végén még egy gólpasszt is adott Benzemának, aki szintén nem egy csúnya mozdulattal helyezte kapuba a bogyót. Ám hogy ne legyen fenékig tejfel a hangulat, Koné még elhelyezett egy szépségtapaszt és Iker másodszor is maga mögé nyúlhatott a kapuba.
Cé volt a meccs legjobbja egyértelműen. Mesterhármas és egy gólpassz.
Özilt sajnálom, hogy csak kapufáig jutott.
Xabi Alonso ismét elég szürke volt.
Granero reklamálásban élvonalbeli szintet hozott, fociban kevésbé.
Gonza gólpassza gyönyörű volt! Az a megindulása a 2008/09-es önmagát idézte. :) Egyébként viszont nem tudom,hogy mi van vele...nagyon hiányzik már egy Gonza gól.
A lényeg: Katalóniában nagyon hideg van mostanában, -10. :D :P Lehet, hogy összejön majd az a 13? :)
Szép volt Fiúk!♥
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
2012. február 7., kedd
R.I.P. Malév
Amikor február 3.-án meghallottam a hírt, elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában. Talán kicsit hülyén hangzik, hogy valaki, hogy tud meggyászolni egy vállalatot, de nekem akkor is fáj a Malév megszűnése. Ugyan nem volt alkalmam a Nemzeti Légitársasággal repülni, de azért nekem is van nem egy emlékem róla.
Monoron élek erről a városról pedig azt kell tudni, hogy nincs messze Ferihegytől (direkt írom így). A város felett szoktak a repülőtér irányába fordulni a több irányból érkező gépek és itt mennek egy kisebb kört is, ha nem engedik a gépet leszállni, sőt mi több ezen a környéken kezdenek ereszkedni is. Egész kiskorom óta megszokott számomra, hogy rengeteg repülőt hallok és látok nap mint nap. Amikor kicsi voltam, engem nem csak a babák érdekeltek, hanem az autók és a repülők is és ahányszor vonattal utaztunk Budapestre, mindig a jobb oldalra igyekeztem ülni, mert ott van a repülőtér. Izgatottan néztem a vonat ablakán keresztül a reptéri épületek között kikandikáló gépeket és próbáltam kitalálni, hogy melyik honnan jöhetett. Ha kinn játszottam az udvaron és meghallottam, hogy jön egy repülő mindig felnéztem az égre, de csak egy légitársaság gépeit ismertem csak fel: a Malév kék orrú, kék farkú piros-fehér-zöld sávos gépeit. Életemben eddig 3x jártam Ferihegyen, egyszer Madridba utaztam - de csak azért nem a Malévval,mert akkorra már nem tudtam jegyet foglalni - és előtte 2x az általános iskolai osztályommal. Életem egyik legszebb emléke, amikor felmehettünk az egyik kiállított TU - 154-esbe. Akkoriban kaptunk mindannyian egy felfújható kis repülőt, az enyém még mindig megvan és most már még jobban fogok rá vigyázni. Az évek múlásával már annyira megszoktam, hogy annyi repülő száll a magasban és már fel sem néztem az égre, de 3.-a óta, hiába várom, hogy feltűnjön az ismerős repülőgép a horizonton, már nem fog jönni és nagyon hiányzik...
Emlékeztek, mikor a magyar olimpiai csapat hazajött a Malév géppel és a repülőtéren vízsugárral várták őket?
Emlékeztek,hogy milyen érzés volt, amikor külföldön megláttatok egy Malév gépet ? Nektek is nagyot dobbant a szívetek az ismerős festésű fehér madár láttán?
Amikor kicsi voltam és a Malév TV reklámjában megpillantottam a kék orrú fehér madarat szemből, mindig azt hittem, hogy mosolyog a gép... Remélem,hogy lesz még folytatás és nem itt ér véget a Nemzeti Légitársaság története! A kék orrú gépek helye is itt van, Ferihegyen....
Monoron élek erről a városról pedig azt kell tudni, hogy nincs messze Ferihegytől (direkt írom így). A város felett szoktak a repülőtér irányába fordulni a több irányból érkező gépek és itt mennek egy kisebb kört is, ha nem engedik a gépet leszállni, sőt mi több ezen a környéken kezdenek ereszkedni is. Egész kiskorom óta megszokott számomra, hogy rengeteg repülőt hallok és látok nap mint nap. Amikor kicsi voltam, engem nem csak a babák érdekeltek, hanem az autók és a repülők is és ahányszor vonattal utaztunk Budapestre, mindig a jobb oldalra igyekeztem ülni, mert ott van a repülőtér. Izgatottan néztem a vonat ablakán keresztül a reptéri épületek között kikandikáló gépeket és próbáltam kitalálni, hogy melyik honnan jöhetett. Ha kinn játszottam az udvaron és meghallottam, hogy jön egy repülő mindig felnéztem az égre, de csak egy légitársaság gépeit ismertem csak fel: a Malév kék orrú, kék farkú piros-fehér-zöld sávos gépeit. Életemben eddig 3x jártam Ferihegyen, egyszer Madridba utaztam - de csak azért nem a Malévval,mert akkorra már nem tudtam jegyet foglalni - és előtte 2x az általános iskolai osztályommal. Életem egyik legszebb emléke, amikor felmehettünk az egyik kiállított TU - 154-esbe. Akkoriban kaptunk mindannyian egy felfújható kis repülőt, az enyém még mindig megvan és most már még jobban fogok rá vigyázni. Az évek múlásával már annyira megszoktam, hogy annyi repülő száll a magasban és már fel sem néztem az égre, de 3.-a óta, hiába várom, hogy feltűnjön az ismerős repülőgép a horizonton, már nem fog jönni és nagyon hiányzik...
Emlékeztek, mikor a magyar olimpiai csapat hazajött a Malév géppel és a repülőtéren vízsugárral várták őket?
Emlékeztek,hogy milyen érzés volt, amikor külföldön megláttatok egy Malév gépet ? Nektek is nagyot dobbant a szívetek az ismerős festésű fehér madár láttán?
Amikor kicsi voltam és a Malév TV reklámjában megpillantottam a kék orrú fehér madarat szemből, mindig azt hittem, hogy mosolyog a gép... Remélem,hogy lesz még folytatás és nem itt ér véget a Nemzeti Légitársaság története! A kék orrú gépek helye is itt van, Ferihegyen....
Ezen a videón 6:01-nél nem bírtam tovább és sírva fakadtam...
Getafe - Real Madrid 0:1 (La Liga)
Bevallom, elég nehéz bármit is írnom értékelés gyanánt, de azért megpróbálkozom vele, ezért -tőlem kissé -rendhagyó formában tárom a világ elé az értékelésemet.
A Getafe bebizonyította, hogy egy masszív kis csapat. Ugye mindenki emlékszik rá, hogy otthon elkapták a Barcelonát, sőt mi több, nyertek is ellenük 1 góllal. A Real Madrid a győzelemmel egy szép sorozatukat szakította meg, nevezetesen a múlt év ősze óta nem találtak legyőzőre a Coliseum Alfonso Perezben. Remélem, hogy a hétvégétől sikerül nekik ismét egy ugyanilyen szép veretlenségi sorozatot felállítaniuk!
A Real Madrid védelme olyan, mint egy fal, de azért akadnak rajta kisebb rések. Talán a szokatlanul hideg időjárás miatt nem igazán volt kedve a fiúknak a focihoz, legszívesebben mindegyikük otthon ült volna a jó meleg szobában, minthogy Madrid külvárosban futkározzon a labda után egy spanyol bajnoki mérkőzésen. Sok volt a pontatlanság és nagyon tompák voltak. Sergnek gratulálok a góljához, nagyon szép fejes volt! A spanyol védő nagyon nagy formában van mostanság, tartsa is az idény végéig! A szokatlan körülmények ellenére egyébként több gólt vártam. Mou a rotálást félretéve - talán a Barca elleni kupameccs miatt? - ismét Benzemát kezdette, de képtelen volt betalálni. Igazából nem is nagyon értettem, hogy miért ő kapta meg ismét a lehetőséget az argentin helyett. Próbálkoztak a kiugratásokkal, de ez a műfaj leginkább Gonza asztala és nem a franciáé, ami meg is látszott. De a lényeg: megszereztük a 3 pontot és az ilyen nyögvenyelős pontszerzésekkel lehet bajnokságot nyerni.
A folytatás vasárnap fél 10-kor következik, otthon fogadjuk a Levantét. Katalán barátaink legyőzték a Real Sociedadot, így a különbség továbbra is 7 pont a javunkra.
A Getafe bebizonyította, hogy egy masszív kis csapat. Ugye mindenki emlékszik rá, hogy otthon elkapták a Barcelonát, sőt mi több, nyertek is ellenük 1 góllal. A Real Madrid a győzelemmel egy szép sorozatukat szakította meg, nevezetesen a múlt év ősze óta nem találtak legyőzőre a Coliseum Alfonso Perezben. Remélem, hogy a hétvégétől sikerül nekik ismét egy ugyanilyen szép veretlenségi sorozatot felállítaniuk!
A Real Madrid védelme olyan, mint egy fal, de azért akadnak rajta kisebb rések. Talán a szokatlanul hideg időjárás miatt nem igazán volt kedve a fiúknak a focihoz, legszívesebben mindegyikük otthon ült volna a jó meleg szobában, minthogy Madrid külvárosban futkározzon a labda után egy spanyol bajnoki mérkőzésen. Sok volt a pontatlanság és nagyon tompák voltak. Sergnek gratulálok a góljához, nagyon szép fejes volt! A spanyol védő nagyon nagy formában van mostanság, tartsa is az idény végéig! A szokatlan körülmények ellenére egyébként több gólt vártam. Mou a rotálást félretéve - talán a Barca elleni kupameccs miatt? - ismét Benzemát kezdette, de képtelen volt betalálni. Igazából nem is nagyon értettem, hogy miért ő kapta meg ismét a lehetőséget az argentin helyett. Próbálkoztak a kiugratásokkal, de ez a műfaj leginkább Gonza asztala és nem a franciáé, ami meg is látszott. De a lényeg: megszereztük a 3 pontot és az ilyen nyögvenyelős pontszerzésekkel lehet bajnokságot nyerni.
A folytatás vasárnap fél 10-kor következik, otthon fogadjuk a Levantét. Katalán barátaink legyőzték a Real Sociedadot, így a különbség továbbra is 7 pont a javunkra.
♥♥♥HALA MADRID!!!♥♥♥
2012. február 4., szombat
Top 10 + 1 ország - II. rész
4. Ausztria
Az első részt Németországgal fejeztem be, most pedig egy másik német nyelvterülettel folytatom. Egy operettmániás, aki rajong a Habsburgokért és az Osztrák - Magyar Monarchiáért, az mit mondhatna, miért szereti ezt az országot? Bad Ischl, Salzburg, Innsbruck Graz, Bécs... szívesen megnézném mindegyik várost. Bad Ischlben ott a császári villa, Salzburghoz csak annyit fűzök hozzá, hogy "A muzsika hangja" musical és Mozartkugeln, Innsbruckban van a legjobb helyen a síugrósánc, Graz meg egyszerűen csak tetszik. Bécsről meg egy egész kisregényt tudnék írni! Pár címszó: Schönbrunn, Hofburg, Prater, Stephansdom ... keringő és Rex felügyelő. :P
3.Portugália
Térjünk vissza a mediterrán vidékekre! Amikor az egyik ismerősöm portugálból nyelvvizsgázott és segítettem neki a tanulásban, nekem is megtetszett a nyelv. Mivel tudok kicsit spanyolul, értem a portugált is egy bizonyos szinten és majd egyszer talán megtanulom. :) Csak címszavakban: Fátima, Braga, Porto, Lisboa. Fátimában nevezetes katolikus kegyhely, Braga egy tök szép város és a világ egyik legérdekesebb stadionjával büszkélkedhetnek az ott élők, Porto pedig szintúgy egy gyönyörű város. Lisszabon ...nos... a bolondja vagyok a lisszaboni villamosnak. Ha egyszer az életben eljutok oda, biztos, hogy az első dolgom az lesz, hogy oda - vissza utazgatok vele. Ha pedig meguntam megyek a Luzba, hisz a kedvenc portugál csapatom a Benfica. :)
 |
| A híres bragai Sziklastadion |
2. Olaszország
Ide sem a lábamat lógatni mennék. Az északi régiókban van a kedvenceim közül Velence, aminek a karneveljáért rajongok. Amikor a keresztanyám egyszer kilátogatott a karneválra hozott nekem egy gyönyörű szép maszkot, amit még ma is őrzök és egyszer én is látni szeretném, hogy milyen ilyenkor a lagúnák városa. A másik favoritom Milánó (Forza Inter!), ami szintén hordoz magában egy bizonyos kettősséget. Ellátogatnék még Veronába is és a messzebb lévő Torinóba és Genovába. Maranelloban van a Ferrari főhadiszállása én pedig köztudottan rajongok értük, minden Forma1-es futamon a vörösöknek szurkolok. Toscanát azóta szeretem, amióta elolvastam Frances Mayes írásait, a szomszédos Umbriában pedig ott van Gubbio, a kicsiny kis hegyi város, ahol a Don Matteot forgatták. Rómában térdig járnám a lábam a látnivalókat kutatva és megpróbálnám kiharcolni, hogy beengedjenek a Vatikán levéltárába. :) Ám a legnagyobb kedvencem még hátra van: Nápoly. Fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon a szívem csücske lett az a hely. Valahogy az az, amit olyan igazi olasznak érzek. Amúgy kedvencem az olasz konyha és szeretem hallgatni az olasz nyelvet. Ráadásul pedig a világ legromantikusabb dalban elmondott szerelmi vallomása is olasz, amit Gianni Morandinak köszönhetünk.
1 . 2 Argentína
Most jöjjön a 2 első, amik közül képtelen vagyok választani, mert ugyanúgy szeretem mind a kettőt. :) Megpróbálok nem kisregényt írni. :) Nos Argentínát nem olyan rég szerettem meg, de az a pár év is elég volt hozzá, hogy teljesen belezöldüljek a Föld másik oldalán lévő országba. Ha csak címszavakat írnék, akkor : Evita, tangó, River Plate, Higuaín lenne sok más egyéb közt, amit leírnék. :) De lássuk egy kicsit bővebben! Ha északról indulok el dél felé az első, amit meg kell említenem az Salta. Az északi város környékén nagyon sok estancia (gyarmatosítás kori udvarházak) áll, amit kiadnak a turistáknak és ezek egytől egyig gyönyörű szépek. A következő, amit megemlítek az Córdoba. A Copa America helyszínei közül az egyik volt és a kisfilm alapján, amit mutattak rögtön beleszerettem. Még délebbre találjuk La Plata városát, ami egy elég modern város és ott van az egyik legmodernebb stadion is. Legalábbis nekem nagyon tetszett. ;) Aztán ott van még Bariloche, ami teljesen olyan, mint Svájc. Néhány km-re onnan pedig rábukkanunk egy olyan településre, ami pedig kiköpöttül olyan, mintha Walesben sétálna az ember. Mivel nem egy kisregényt szándékozok írni, abba is hagyom, de még szólok pár szót Buenos Airesről. A fővárost keresztül - kasul átfésülném és mindent megnéznék, amit csak lehet. San Telmo tele van régiségekkel, La Boca a Caminitoról és a tangózó párokról híres, Recoletában ott a hatalmas temető, Belgrano és Núnez határán áll az Estadio Monumental, a belvárosban pedig ott az Obelisco és a 20 sávos Avenida 9 de Julio.
 |
| Nem, ez nem az Alpokban van. Ez Bariloche. |
 |
| Mi Buenos Aires querido |
1.1 Spanyolország
Egy hangyalábnyommal Spanyolország nyert a 2 kedvencem közti viadalban. Az ok elég prózai: Madridban már jártam és ott is hagytam a szívem egy darabkáját a Bernabéu tövében. Amióta elkezdtem spanyolul tanulni a gimiben, azóta vagyok az ország szerelmese. Álmom, hogy egyszer végigjárjam az El Caminot és erről nem fogok letenni egykönnyen. A kedvenceim a teljesség igénye nélkül: kezdjük San Sebastiannal! A baszk város egyszerűen gyönyörű, el tudom képzelni, ahogy a La Conchán sétálgatok és élvezem az életet. Barcelona is nagyon tetszik, a Güell parkot, a Montjuicot és a Sagrada Familíát megnézném, de azt megfogadtam, hogy a Les Corts környékét messzire elkerülöm, mert nincs kedvem megveretni magam és rosszul se akarok lenni, ugyanis ott a Nou Camp... pfúj! :P Mallorcára szívesen elmennék nyaralni, Palma nagyon szép város, Valencia meg egyszerűen csak érdekel. :) Andalúziáról viszont már többet tudok regélni. Córdobában a Mezquita tök szép lehet és egész Spanyolország egyik leghangulatosabb terét is ott találni, ahol a Cristo de los Faroles ( Lámpás Krisztus ) áll. Granada az Alhambrával szintén szemet gyönyörködtető, mint ahogy Sevilla városa is és Málaga is az egyik kedvenc helyem. Ám a szívem csücske mégiscsak a spanyol főváros. Madridban már jártam és szívesen visszamennék még oda. A Gran Víán látni a rengeteg embert, elsétálni a Cibeles tér híres szökőkútja előtt, elnyalni egy fagyit a Palacio Real parkjában, a Retiroban a virágzó gesztenyefák alól nézni a tavon csónakázó madridiakat és a Bernabéuban szurkolni a Real Madridnak megfizethetetlen érzés. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)